A szó, és ami mögötte van
A féltékenység az egyik leggyakrabban előforduló érzelem. Gyakorisága és súlyos következményei ellenére ritkán áll a kutatások kereszttüzében, pedig szinte minden héten az újságok címoldalára kerül valamilyen féltékenység miatti, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság.
Nem könnyű megragadni, pontosan definiálni azt, mi rejlik e szó mögött: féltékenység. Gyakran nem is tudjuk pontosan megmondani, mi vált ki bennünk haragot, dühöt, feszültséget. A féltékenység egy érzelem, melyet akkor élünk át, ha valaki, akitől vágyunk valamire (tipikusan figyelemre, szeretetre vagy gyengédségre), egy harmadik személynek nyújtja ezt a valamit. Például egy gyerek féltékeny lesz, ha a testvére kap édességet, de ő nem. A féltékenység nem egyszerűen abból ered, hogy nem kapjuk meg, amire vágyunk: a gyerek féltékenységét még csillapítja, ha ő is kap az édességből, de egy féltékeny szerető már kizárólag magának akarja a szeretett személy figyelmét.
Erre alapozva néhányan azt feltételezik, hogy a féltékenység az önmagunkról alkotott képpel van kapcsolatban. Az a tudat, hogy valaki, akinek a véleménye sokat számít nekünk, egy harmadik személyt többre tart nálunk, kétségeket ébreszt bennünk a saját értékünkkel kapcsolatban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A zöldszemű szörny régóta kacag
Különböző kultúrák és különböző korok eltérően kezelik a kérdést. Az Ószövetségben nagy bűn a hűtlenség, a vele járó féltékenység pedig nagy fenyegettetés. A zsidó közösségek megtartó ereje a valláson kívül a családi összetartás volt. Igen nagy szerepe volt és van a családnak a mai napig. A közösség védte a családi egységet, ha valaki ebből kicsábult, azt a közösség kivetette magából.
A kereszténység sok helyen támadja a féltékenységet. A keresztény tanítások már a hűtlenség gondolatát is bűnnek tartották. Az ókori görögök megbüntették a nőt, aki félrelépett. Akit rajtakaptak - és férje nem ölte meg -, az nem látogathatta többé a szent helyeket. Az ókori Rómában a hűtlen asszonyt és szeretőjét büntették, míg a férjeknek elfogadott és megengedett volt a házasságon kívüli kapcsolat. A mohamedánok, ha a háremben érték tetten a férfit, habozás nélkül kivégezték. Szicíliában ma sem lepődnek meg azon, ha a férj megöli a riválist.
Az apacs indiánok hírhedtek voltak féltékenységükről. Ha egy férfi akárcsak egy pohár vizet kért feleségüktől, már csábításnak tekintették és büntették. Egy apacs indián rutinszerűen ölte meg vetélytársát, ha hűtlenségen érte a feleségével, akinek büntetése orrlevágás volt. A XI. századi Britanniában szintén orr-, vagy/és füllevágás volt a hűtlen asszony büntetése. A csendes-óceáni Szamoán a feleség megkereste azt, akinek férjével viszonya volt, és leharapta a nő orrát, hogy ne legyen olyan vonzó.
Szerelem vagy birtoklási vágy?
A féltékenység kialakulása, és megjelenési formái a gyermekkorra és a neveltetésre is visszavezethetők. Miért van az, hogy egyes emberek akár bántalmazni is képesek párjukat - féltékenység okán -, míg mások akár heteket is külön töltenek párjuktól, teljes nyugalomban?
A szociálpszichológia szerint az emberek neveltetése nagyban szerepet játszik a féltékenység kialakulásában. Néhány társadalomban megszokott jelenség a többnejűség, illetve a poligám kapcsolat. Európában ez a fajta hozzáállás szokatlan, sőt, sokak szemében az erkölcstelenség határát súrolja. Sok esetben a vallás tiltja, vagy éppen engedélyezi a többnejűséget, s az emberek gyermekkoruktól fogva ebben a szellemben nevelkednek.
Az Európában jellemző monogám párkapcsolatok miatt az itt nevelkedő ember számára természetes, hogy partnere hűséges, nem tart igényt több társra, s ha bármilyen történés ezt a megszokott jelenséget veszélyezteti, kétségbeesésének heves érzelmi kitöréssel ad hangot. Margaret Mead, szociálpszichológus a neveltetés, a társadalmi tradíciók különbségeinek tudja be ezt a reakciót.
Korábban Európában sem volt jellemző a féltékenység. Évszázadokkal ezelőtt tiltott volt a házasság előtti kapcsolat, emiatt ritkábban fordult elő ez a jelenség. Később megjelentek a nyíltabb kapcsolatok, a válás lehetősége, s így a zöld szemű szörny ismét megjelent. A hetvenes évek elején megjelentek a "szabad szerelem", vagy más néven poligámia hívei is.
Evolúció - ami mindent megmagyaráz
Az évmilliók során úgy alakult, hogy a férfi energiát fektet a gyereknevelésbe, s nem hagyja faképnél (jó esetben) a nőt, akit teherbe ejtett. Ha már viszont úgy alakult a férfi sorsa, hogy nap mint nap küzdenie kell családjáért, a férfiakban fokozatosan kialakult az a mindent elsöprő elemi igény, hogy szeretnének biztosak lenni abban, valóban saját genetikai gyermekükért küzdenek. Hogy ebben biztosak lehessenek, az evolúció során számos tulajdonság fejlődött ki a férfiakban - ezek egyike a féltékenység. A férfiféltékenység evolúciósan tehát elsősorban az apaság bizonyságának védelmére alakult ki. Mindez persze a mélyben dolgozó nyers program, ami a felszínen szerelemként, ragaszkodásként fogalmazódik meg.
A női féltékenység evolúciós gyökere más. A nő a férfit elsősorban érzelmileg tudja magához kötni. Tradicionálisan a nők sokkal jobban viselik azt, ha a férjük vagy párjuk félrelép, mint a férfiak fordított esetben. Ennek oka az, hogy a nő evolúciós értelemben nem veszít azzal, ha a férfi más nőt is megtermékenyít. Veszély a nőt csak akkor fenyegeti, ha a férfi érzelmileg elpártol tőle, és kötődni kezd egy másik nőhöz. Ekkor ugyanis az utódot a nőnek kell egyedül felnevelnie.
Eggyé válás
A féltékenység érzése erősen beszűkíti a személyiséget. A féltékeny ember másra sem tud gondolni, másról sem tud beszélni. Ez, a másikra való teljes "beszűkültség" a gyermekkor sajátossága. Csecsemő- és kisgyermekkorban anya és gyermeke közt a kapcsolat olyan, mintha egy test egy lélek lennének. Ezt szimbiotikus kapcsolatnak hívjuk.
A szerelmi kapcsolatban is ez a szimbiózis jön létre. Mikor egy ilyen összefonódás létrejön, óriási energiamennyiség szabadul fel az emberben. Ez az energia segített korábban az egyedülálló személyiséget biztonságban összetartani. Ha viszont a kapcsolat megszakadással fenyeget (például egy harmadik belépésével) jelentős energiaveszteség következik be. Az egyedülléthez szükséges energia nem mobilizálható gyorsan; így a kapcsolat megszűnése magának a létezésnek a megszűnésével fenyeget.
Ez a fenyegetettség jelenik meg abban a mindent elöntő pánikban, amit a féltékenységben tapasztalunk. Emiatt válik az ember képessé arra, hogy alapvető morális gátjait is átlépje. Olyan cselekvésekre képes, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak (ellenőrzés, vizsgálódás, agresszió, akár emberölés). Olyasféle fenyegetettséget él meg, mintha az egyik lábát veszítené el. A túlélés, a továbbélés kerül veszélybe - tehát a féltékenységet maga az életösztön szervezi.
Sokak szerint a féltékenység legfőbb eleme az önértékelés csökkenése. Ha valaki azt látja, hogy partnere érzelmei más felé húznak, úgy érzi, hogy ezáltal ő leértékelődött, elveszítette fontosságát. Ezen elméletek szerint önértékelésünk megőrzése érdekében támad bennünk a féltékenység, hogy megerősítsük veszni látszó pozíciónkat. Akit az elhagyás fenyeget, annak szembe kell néznie azzal, hogy a biztonságot jelentő érzelmi kapcsolatát rosszul építette fel, s emiatt környezetének kiszolgáltatottá válik. Minden, amit eddig felépített, veszélybe kerül, s így elvész a jövőkép is.
Érzelmi biztonság
Egy szerelmi kapcsolat kialakulásakor a szerelmesek állandóan egymás társaságát keresik. Fenntartás nélkül elfogadják a másikat. Úgy tűnik - s ők is úgy érzik -, mintha a két szerelmes összeolvadna egymásban, mintha megszűnnének a határok kettejük között. A mindennapi életben gyakran a külsőségekben is megerősíttetik ennek az összetartozásnak a kizárólagossága, egyedisége. Ezt a célt szolgálják a házasság körüli ceremóniák és szimbólumok - mint a karikagyűrű, névváltás stb.
A házasság után már ez az új egység lép majd kapcsolatba a közösséggel, mint házassági egység. Fontos, hogy ezen egységből mindenki más ki legyen zárva. Az egység ugyanis "minden vagy semmi" alapon létezik. A féltékenység abban a fenyegetésben gyökerezik, hogy kívülről, egy harmadik megbontja ezt a létező, működő egységet. Azzal fenyeget, hogy lehasítja tőlünk az énünk egy részét jelentő társat vagy annak érzelmeit, amit addig önmagunk kiteljesedésének fogtunk fel.
Az egybetartozást kimondott és kimondatlan normatívák szabályozzák, s a kapcsolatban támaszt jelent a közösen, mindkét fél által elfogadott szabályrendszer. Ilyenek: lehet-e a másiknak saját társasága, "ugye, sose fogunk hazudni egymásnak" stb. E szabályok lehetőséget adnak a feleknek arra, hogy körülhatárolják kapcsolatukat. Ha ez megtörtént, már úgy érezhetik, biztonságban tudhatják magukat. Ha a szabályrendszer valamelyik kulcseleme megváltozik (például a partner szexuális érdeklődése más irányba fordul), lavinaszerűen megkérdőjelezheti az összes többit. Ezt követően azonnal felvetődik a hűség, a megbízhatóság kérdésköre, szoros összefüggésben a személyiség biztonság-szomjúságával.
A két ember egységének működése zavart szenved, s így nem csak a másik iránt lesznek kételyei, hanem saját magával kapcsolatban is. Bűnösség, zavar, önértékelés-csökkenés, bosszú és ehhez hasonló érzelmek támadhatnak. A féltékenység tehát egyet jelent a kapcsolat feletti kontroll, a biztonságérzés elvesztésével.
Ki a féltékenyebb?
Hogy melyik nem a féltékenyebb, arra nézve ellentmondásosak az adatok, ám felmérések inkább a férfiakat mutatják féltékenyebbnek. Ennek az adatnak az érvényességét támasztja alá az a bírósági megfigyelés is, miszerint válás esetén a férfiak sokkal gyakrabban hivatkoznak válóokként a hűtlenségre, mint a nők (51%, szemben 27%-kal).
A férfiak féltékenysége egyértelműen megállapítható, hiszen nyílt lapokkal játszanak, kinyilvánítják nem tetszésüket. Ugyanakkor a féltékeny nő burkolt kérdésekkel igyekszik fényt deríteni a férfi vélt- vagy valós félrelépéseire. Például titokban elcseni a telefont és meglesi a híváslistát.
A férfiak azok, akik betegségnek tekintik a féltékenységet, és hisztisnek a féltékeny nőt. Mert ha egyszer is elismernék, hogy igen, valóban kellemetlen lehet a partner számára, ha úgy bámulnak egy nőt, hogy majd kiesik a szemük, akkor talán felhagynának vele. Mindazonáltal a férfiak között találni a legelfajultabb féltékenység képviselőit. Míg egy nő legrosszabb esetben megcibálja a vélt- vagy valóban létező szerető haját, esetleg zaklatja telefonon, addig az extrém módon féltékeny férfiak a párjuk fizikai bántalmazásától sem riadnak vissza.
A féltékenység kezelése
A féltékenység nehezen kezelhető, de azért meg lehet próbálni. Végül is a féltékenység egyfelől egy kommunikációs stratégia két partner közt, és ezen lehet változtatni. Másfelől a féltékenység egy kínzó-szorongató élmény, amelyet meg lehet tanulni tudatosan elhárítani és semlegesíteni. A féltékenységet, mint viselkedést mindig megerősíti az, hogy a szorongás akkor oldódik, amikor a személy átmeneti bizonyságot szerez társa hűségéről. Ez arra sarkalja, hogy szorongását legközelebb is faggatódzással, nyomozással oldja.
A féltékenység szélsőséges formája azonban már pszichiátriai kezelést igényel, mert a paranoid pszichózis egy fajtájává fejlődik. Sajnos sok gyilkosság történik féltékenységi motívumból. "És az evolúciós törvények hangja szól belőlünk, amikor pontosan értjük, miért ragad puskát a feleségét szeretőjével tetten érő férj."
