Ebben a cikkben azt szeretnénk bemutatni, hogy ha megnézzük a féltékenység mögött lévő helyzeteket, fontos dolgok kerülhetnek napvilágra.
Először is fontos tisztázni, hogy a féltékenység nem feltétlenül rólunk árul el dolgokat. Előfordulhat, hogy partnerünknek vannak olyan személyiségjegyei, amelyek kiprovokálják belőlünk a féltékenységet. A nárcisztikus és borderline személyiségek például ilyenek: annyira félnek a szakítástól, hogy féltékenységet provokálnak ki partnerüktől, aztán lehordják őket amiatt, hogy féltékenyek.
Fennállhat az is, ha partnerünk még korábbi párkapcsolatára féltékeny, de mindezt rajtunk éli ki. A féltékenység negatív érzetet vagy dühöt ébreszt annak tárgya iránt: ez pedig partnerünk számára kifejezetten kihasználható helyzet lehet, a jelenlegi partner iránt dühöt érezni egy ex miatt, aki felé amúgy együttérzést mutat vagy talán annál még többet is.
A féltékenység, ha mi érezzük, veszélyt jelez: annak a veszélyét, hogy egy kapcsolatban, legyen az baráti vagy ennél intimebb kapcsolat, valaki el tudja (vagy el fogja) foglalni helyünket és ki tud túrni minket onnan. Evolúciós szempontból egy partner bebiztosítása nagy előnyökkel járhat életünkben, úgyhogy a féltékenységünk saját érdekeinket védi egy kapcsolatban. Ugyanakkor a féltékenység miatt legyengülhetünk, önbizalmunk csökkenhet, úgy érezhetjük, magunkra maradtunk - mindez agressziót is szülhet.
Ezek a negatív reakciók rengeteg mindent elárulhatnak rólunk, úgyhogy ha azt érezzük, hogy féltékenyek vagyunk, ideje megkérdeznünk magunktól a következőket:
- Úgy érezzük, van olyan tulajdonságunk, amelyben nem vagyunk jók, de fejleszteni szeretnénk, hogy jobbak lehessünk benne?
- Azért vagyunk féltékenyek, mert többet szeretnénk a kapcsolatunktól, amit képtelenek vagyunk az adott személytől megkapni?
- Mit gondolunk magunkról és mik akarunk lenni?
- Milyen veszteségek értek minket, kik hagytak el minket, hogy attól félünk, hogy mindez újra megtörténhet?
Ha bárkihez közel kerülünk, az képes előhozni a féltékenységet, főként, ha önbizalomhiányosak vagyunk vagy gyerekkorunkban veszteségélmények értek minket. Viszont nem szabad elfelejtenünk: a féltékenység nem másokkal folytatott kapcsolatunkról szól, hanem pontosan arról a kapcsolatról, amelyet saját magunkkal folytatunk.