Alighanem sokak számára ismerős a jelenet, amellyel oly sok hollywoodi filmben találkozhatunk: a hős vagy a hősnő valamilyen zsúfolt helyen, a tömeg túloldalán egyszercsak megpillant egy felettébb vonzó ismeretlent. Hirtelen a lélegzete is eláll, miközben pedig a romantikának engedelmeskedve még az idő pergése is lelassul, egymásra talál a tekintetük, és mindketten azonnal tudják, megtalálták a lelki társukat. Nyilván a tálalás ebben a formában némiképp teátrális, de a lényeg mégiscsak az, hogy két ember első találkozása rögtön fellobbantja a szerelmet közöttük, hogy aztán boldogan éljenek együtt, míg meg nem halnak. A lelke mélyén kicsit talán minden párkereső hasonlóban reménykedik, kitartóan bízva abban, hogy a megfelelő helyen és időben majd váratlanul rátalálnak a tökéletes társra. De vajon tényleg lehet realitása annak, hogy ezek a sorsfordító pillanatok valaha is bekövetkezzenek?
Mi történik a pillanat hevében?
Mint azt James A. Grant-Jacob, a Southamptoni Egyetem doktora írja a Frontiers in Psychology oldalán megjelent cikkében, korábbi kutatások szerint csupán 100 milliszekundum, azaz a másodperc tizedrésze alatt képesek vagyunk eldönteni, hogy egy másik embert vonzónak találunk-e. Ahogy pedig a Clevelandi Klinika blogja fogalmaz, dacára a közkeletű feltevésnek, valójában mindennek sokkal kevésbé a szívünkhöz van köze, mint inkább az agyunkhoz. A folyamat a prefrontális kéregben kezdődik, amely az agy problémamegoldásért, kritikus gondolkodásért és döntéshozatalért felelős része. Bármilyen kevés információval is rendelkezünk az adott személyről, itt dől el, hogy első látásra vonzónak találjuk-e. Ha pedig igen, azonnal fokozott üzemre kapcsolnak szervezetünk dopamin- és oxitocingyárai – előbbi hormon boldogságérzetet kelt, utóbbinak pedig fontos szerep jut a szexuális izgatottság és romantikus kötődés kialakulásában.
Érdekesség, hogy ha a modern íjászati felszerelések technikai adataival számolunk, Ámornak akkor is körülbelül 8-9 méterről kellene észrevétlenül (!) lőnie, hogy nyila célba érjen mindössze 100 milliszekundum alatt. Lássuk be, ennek kevés a realitása. Komolyra fordítva a szót, a szerelem első látásra jelensége persze nem elsősorban emiatt a "gyakorlati" buktató miatt tűnik ingatagnak, sokkal inkább amiatt, hogy a fentebb részletezett hormontódulat önmagában aligha feleltethető meg mindannak, amit a szerelem fogalmáról gondolunk. Robert J. Sternberg amerikai pszichológus professzor 1986-ban mutatta be azóta híressé és széles körben elfogadottá vált tanulmányát a szerelem háromszögéről. Sternberg elmélete szerint a beteljesült szerelem három fontos alappiléren nyugszik:
- intimitáson, amely magában foglalja a szeretetteljes kapcsolatban megélt közelséget, összetartozást és kötődést;
- szenvedélyen, amely magában foglalja a romantika, a fizikai vonzalom és a szexuális kiteljesedés iránti késztetést;
- valamint elköteleződésen, amely rövid távon a másik szeretetét, hosszú távon pedig a szeretet fenntartása melletti elkötelezettséget jelenti.
„A szerelem első látásra a háromszög szenvedély része, ahhoz azonban, hogy valódi, romantikus szerelem alakuljon ki, a három összetevő mindegyikére szükség van” – fogalmazta meg dr. Susan Albers-Bowling, a Clevelandi Klinika égisze alatt működő Wooster Családi Egészségügyi Központ pszichológusa. Mindent egybevetve pontosabb lehetne talán azt a kifejezést használni, hogy rajongás első látásra. Az idő aztán majd eldönti, hogy lesz-e belőle tartós szerelmi kapcsolat, vagy csupán múló vonzalomról volt szó. Mindazonáltal a sikeres pároktól mégis gyakran hallhatjuk, hogy az övék bizony szerelem volt első látásra. Ebben dr. Albers-Bowling szerint két fontos pszichológiai jelenség játszhat szerepet. Az egyik az úgynevezett holdudvarhatás, amelynek lényege, hogy azokhoz az emberekhez, akiket vonzónak tartunk, még ha kevéssé is ismerjük őket, hajlamosak vagyunk pozitívabb tulajdonságokat társítani. A másik a szelektív emlékezeti torzítás, amely a párok arra irányuló belső vágyaiból fakad, hogy kapcsolatukról minél szebb kép jöjjön létre az emlékezetükben. „Egyszerűen újraírják a sztorit, hogy illeszkedjen ahhoz leíráshoz vagy önbeteljesítő jóslathoz, amelyről azt hiszik, hogy úgy szokás szerelembe esni” – tette hozzá a szakember.
Mindent a szemnek
Dr. Albers-Bowling megállapításait részben egy néhány évvel ezelőtti empirikus kutatás is alátámasztja, részben viszont cáfolja. Holland kutatók 2017-ben közzétett tanulmányukban három különböző környezetben gyűjtöttek adatokat és vizsgálták az első látásra szerelem jellegzetességeit. Kísérletükbe közel 400 férfit és nőt, német és holland egyetemi hallgatókat vontak be, akiknek közvetlenül az első vizuális benyomás után kellett kérdőívet kitölteniük arról, hogy milyen élményeket szereztek a nekik bemutatott potenciális partnerekről. Online felületen vagy laborban mutattak nekik fotókat másokról, illetve három villámrandi-eseményt is rendeztek a kutatók. Az így szerzett adatokból több érdekes trend is kirajzolódott, amelyeket Theresa E. DiDonato, a marylandi Loyola Egyetem szociálspszichológus professzora foglalt össze a PsychologyToday oldalán közölt cikkében.
Először is kiderült, hogy a jelenség valóban lehet egy erős kezdeti vonzalom, amelyből aztán igazi szerelem szökken szárba. Az a meggyőzőnek tűnő ellenérv, hogy a párok emlékei csupán megszépülnek idővel az elfogultságtól, így kialakul az illúzió, hogy azonnal egymásba szerettek, igazából nem húzható rá minden esetre. Magyarán valóban megeshet, hogy miután két ember megtetszik egymásnak az első pillanatban, lassanként beteljesül a szerelmük is. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a kutatás alapján az első látásra érzett szerelem jellemzően egy egyoldalú jelenség. Nem túl gyakori, hogy a két érintett fél kölcsönösen azonnal beleszeressen egymásba. Ugyanakkor a kutatók arra gyanakszanak, hogy amennyiben kialakul kapcsolat a kezdeti vonzalomból, úgy a pár egyik tagja által érzett intenzív kezdeti rajongás elősegítheti, hogy a másik fél emlékei is némiképp átalakuljanak, lassanként olyan irányba tolódva, mintha őt magát is már első látásra elfogta volna az izgatottság.
Ezenkívül a vizsgálat tanúsága alapján rengeteget nyomnak a latba a külső jegyek, avagy mondhatjuk, hogy első látásra bizony főként gyönyörű, attraktív megjelenésű emberekkel esünk szerelembe. A kísérlet résztvevőinek egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelniük az általuk látott emberek vonzóságát, és az utólagos elemzések arról árulkodnak, hogy ezen a skálán egyetlen értéknyi emelkedés mintegy kilencszeresére növelte annak valószínűségét, hogy az adott alany láttán elkezdjenek repkedni a pillangók a résztvevők hasában. Arra is fény derült, hogy a kezdeti rajongás gyakrabban ragadja el a férfiakat, mint a nőket. A kutatócsoport sem tud biztos magyarázatot adni a miértre, mindenesetre DiDonato szerint elképzelhető, hogy a nők egyszerűen csak jobban megválogatják, kivel szeretnének ismerkedni, ahogy azt korábbi kutatások is sejtetik. A férfiak ezzel szemben több potenciális partner kapcsán átélhetik érzelmeik fellángolását. Hogy aztán ezekből létrejön-e kapcsolat, megint más kérdés.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Végezetül a holland tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy az első látásra érzett szerelem nem valódi szerelem, legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan azt Sternberg definiálja. Az első pillanatokban az intimitás, elköteleződés és szenvedély nem, illetve nem ugyanabban a mértékben van jelen, mint egy már megszilárdult párkapcsolatban. Habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első látásra szerelem élménye egyfajta kapudrog, azaz az így kezdődő kapcsolatokban erősebb formában kristályosodhatnak ki a szerelem háromszögének sarokkövei, mint a nem első látásra szövődő szerelmek esetén. „Összességében a tudomány támogatja a romantikát. Az emberek valóban átélhetnek szerelmet első látásra, még ha az nem is annyira szerelem vagy szenvedély, helyette inkább egy erős vonzalom, amely különösen nyitottá tehet valakit egy párkapcsolat lehetőségére. Az első látásra szerelem többször is megtörténhet, és talán azok az esetek, amikor elcsendesedik, vagy egyszerűen nem alakul át kapcsolattá, elfelejtődnek. De amikor az első látásra szerelem egy tartós kapcsolat kezdete, akkor válik a történet igazán nagyszerűvé” – summázta DiDonato.
Lelki problémák tünete lehet a gyakori szerelembe esés
Becslések szerint az emberek 60 százaléka éli át legalább egyszer életében, hogy első látásra belezúg valakibe. Mondhatni tehát, hogy egy teljesen szokványos jelenségről van szó. Dr. Albers-Bowling azonban rámutatott, hogy amennyiben valakivel nagyon gyakran esik meg ilyesmi, úgy elképzelhető, hogy megoldásra váró gondokat hurcol magával a gyermekkorából. Korábbi cikkünkben részletesen írtunk a kötődési típusokról – a gyakori szerelembe esés a szakértő szerint szorongó kötődési formára hívhatja fel a figyelmet. „Az érintettek csupán azonnal kapcsolódni szeretnének valakihez, aki segíthet enyhíteni a szorongásukat” – magyarázta a pszichológus. Dr. Lee Phillips New York-i szex- és párterapeuta a psychcentral.com-nak nyilatkozva kifejtette, ha gyermekkorunkban érzéseinket, érzelmeinket nem hallgatták meg szüleink, gondviselőink, úgy könnyen elhagyatottnak érezhetjük magunkat. „Felnőttként ebből szorongó kötődési stílus jöhet létre, ahol ragaszkodni fogsz a partneredhez, idealizálva őt, méghozzá azért, mert gyermekkorod óta kielégítetlenek egyes szükségleteid” – így a szakember.
Ez fontos, mert a valódi szerelem és az idealizált szerelem közel sem azonos. Egy valódi kapcsolatban egészséges egyensúlyban áll egymással az érzelmi és szexuális intimitás. Mindkét fél törekszik arra, hogy a lehető legjobban tiszteletben tartsa a másik határait, időt szakítsanak egymásra, kimutassák megbecsülésüket, illetve éreztessék a másikkal, hogy biztonságban van és képes érvényesülni. Egy ilyen kapcsolat fejlődésre és a sikerek megünneplésére ösztönöz. Az idealizált szerelem esetében viszont nincs meg a balansz. Az egyik fél mindenáron tökéletesnek akarja látni a társát, aki sosem fogja bántani és nem fog csalódást okozni. „Az igazság ezzel szemben az, hogy partnerünk bánthat is, gyógyíthat is minket. Mindig lesznek csalódások, mert egyetlen párkapcsolat sem tökéletes” – hangsúlyozta Phillips.
Ez is érdekelhet
Érdemes tehát még az első látásra hirtelen felkavarodó érzelmi viharban is megpróbálni a realitások talaján maradni. Természetesen nyugodtan kiélvezhetjük a pillanat érzelmi megtisztító hatását, elvégre mégiscsak egy gyönyörű érzésről van szó, amelyet mindenki megérdemel. Eközben viszont fontos feltennünk magunknak néhány kérdést. Ez tényleg igaz szerelem? Tényleg az igazit találtuk meg? Hogyan találhatjuk meg a módját, hogy szerelmünket fejleszteni tudjuk és megszilárdítani? Ahelyett, hogy engednénk, hogy az érzelmek magukkal ragadjanak, jobb lépésről lépésre haladni, semmint hirtelen nagy döntéseket hozni, legyen az akár egy házasság vagy egy gyerek. Mindezeken felül akár egyedül, akár újdonsült párunkkal érdemes lehet szakértő terapeutát felkeresni, aki objektíven segíthet megtalálni a számunkra fontos értékeket, valamint kialakítani egy egészséges egyensúlyon alapuló kapcsolatot. Hasonlóképpen akkor is célszerű szakember segítségét kérni, ha újra és újra azon kapjuk magunkat, hogy a hirtelen jött szerelmek mindig csalódással végződnek.
