- Néhány héttel azután, hogy hivatalosan is vége lett a házasságomnak, a barátnőim megelégelték, hogy csak bőgök a kanapén, és elcipeltek egy koncertre. A rozéfröccsök megtették a hatásukat, elhittem nekik, hogy bár elhagytak, attól még varázslatos nő vagyok, és ezt be is bizonyítandó, látványosan kikezdtem a zenére mellettünk tomboló pasival - meséli Hedvig (41).
- Vette a lapot, sétáltunk egy nagyot a koncert után, még az is kibírtam, hogy az exemről ne beszéljek. Mintha kiléptem volna az életemből: nem akaródzott véget vetni az éjszakának, így nem mondtam nemet, amikor felhívott a garzonjába egy teára. De az itallal együtt a száját is nyújtotta, és a csóknál már éreztem, hogy kezdek kiesni a szerepemből. Tizennégy évig csak a férjem ért hozzám, zavart az idegen mozdulat és a szokatlan illat. Behunyt szemem mögött az exemet láttam, irritált a számra tapadó bajusz és a tapogatózó kéz. Bőgve elrohantam, és jó hosszú ideig nem engedtem bele magam ismerkedős helyzetekbe.
Csak szex és más semmi
A szakember szerint ehhez általában két évre van szükség, ami a felgyorsult világban, a "ma kávé, holnap vacsora, holnapután szex" tempóban fejlődő kapcsolatok idején rémisztően soknak hathat. Mégis tanácsos ebben türelmesnek lenni, és megvárni, amíg elmúlik a kötődés, és átmegyünk a társtalanság időszakán, és átéljük az ürességet, hiszen ez a kulcs ahhoz, hogy később valóban nyitni tudjunk egy új partner felé.
- Persze érthető, hogy aki megszokta a rendszeres nemi életet, vágyik rá akkor is, amikor az említett szakaszok még nem zajlottak le a lelkében - véli a szakember. - És lehet is tegnap még a férj, ma már valaki más mellett ébredni, de azt számításba kell venni, hogy ilyen viszony nem alapulhat valódi ragaszkodáson, hanem inkább a szexuális ösztönök vezérlik a feleket, ami miatt nagy a sérülés kockázata. Mert érzelmileg legyengült állapotban, megtépázott önbecsüléssel (hiszen a válás egyfajta kudarc is) hajlamosak vagyunk alacsonyra tenni a lécet, társként elfogadni olyan partnert, aki egyébként szóba se jöhetne, és a méltatlan helyzeteket is eltűrni, csak azért, hogy legyen valaki mellettünk.
De a másik véglet is előfordulhat: annyira sóvárogja vissza valaki a régi életét, hogy túlzottan kritikus lesz az új partnerrel, és állandó elégedetlenkedésével csak szétveri a kapcsolatot, ami aztán az önbecsülését még inkább szétzilálja. Holott lehet, hogy ha a válságból már kilábalt énjével találkozott volna a férfival, megtalálhatta volna a harmóniát és a szerelmet.
Válás után nehéz bizalmas kapcsolatot kialakítani egy új parnerrel, akármennyire is hiányzik a nőnek az intimitás A megingott önbecsülés kezelésére a férfiskalpok megszerzése nem gyógyír, Geist Klára inkább azt javasolja, hogy próbáljunk ki egy új hobbit, és járjunk olyan helyekre, ahol férfiak is jelen vannak, de a partnerkeresés nyomása nélkül lehetünk a társaságukban. Így lenyugvási időt is hagyunk magunknak, de a párkapcsolati piacnak is részesei maradunk.
Zsákmány vagy kedves
Nem egyszerű egy új embert beengedni az életünkbe, már csak azért sem, mert a kudarc után megnőtt elvárásainkkal gyakran csapdahelyzetet kreálunk magunknak. Mert azt az álmot, hogy ami az exszel örömöt okozott, az az új partnerrel is remekül működik, ami meg rossz volt a régivel, az pláne tökéletes legyen az újjal, senki nem fogja tudni beteljesíteni. Hiszen nem egy angyallal, hanem egy éppolyan földhözragadt emberrel alakul a kettősünk, amilyen mi magunk vagyunk, ráadásul a mi működésünknek is van árnyoldala. Illúzió azt várni, hogy az új kapcsolat a réginek még a jó korszakból való megismétlése. De miért is akarnánk? Hiszen az váláshoz vezetett.
Sok elvált nő érzi úgy, hogy a férfiak csak (futó) szexuális partnernek keresik a társaságukat, és szabad prédaként tekintenek rájuk.
- Ha nem egy korábbi ismerősünkkel változik meg fokozatosan a viszonyunk, hanem társkereső oldalakon vagy egyéb úton ismerünk meg új férfiakat, akkor valóban nehezebb azt a bizalmat megtalálni, amikor elhisszük, hogy aki közeledik hozzánk, és esetleg sürgeti a szexet, az valóban bennünket akar, és a csomagunkat (a gyerekünket, a lelki sérüléseinket, a korlátainkat) is elfogadja. De ha megpróbáljuk néhány hétre, netán hónapra kitolni azt az időszakot, amikor testileg még nem megyünk el a végsőkig - javasolja a szakember -, akkor időt nyerünk arra, hogy kapcsolatunk több területen fejlődjön, megismerjük egymás egyéniségét, múltját, családját, kikapcsolódjunk együtt, és ezáltal az összetartozás érzése is odasimul az új ismeretség alá, ami a nőknél a szexre való mentális és szellemi készenlét alapja.
Nem kell a lepedőakrobatika
- Na, de melyik férfi vár akár heteket egy nőre, mikor rengeteg újabb várja a társkereső oldalakon ? - hangzik el erre gyakran a válasz Geist Klára rendelőjében is, de a pszichológus szerint, az a férfi, aki férfiszerepeiben nem bizonytalan, és valóban társat akar az oldalára, ki tudja várni, amíg felépül a kapcsolat, hiszen a kötődés nélküli szex a férfiaknak is csak stresszlevezetés vagy kikapcsolódás, érzelmileg nem hagy nyomot bennük.
- Az első ágyba bújásnál természetes, ha a vágy mellett a szorongás is jelen van - mondja a pszichológus. - De ha már elmélyültebb kapcsolatban kerül sor rá, kisebb a teljesítménykényszer, és annak esélye, hogy teljes katasztrófaként éli meg a pár. A legtöbb nő ilyenkor még nem érzi magát a férfi mellett teljes biztonságban, így nem is tudja magát maximálisan átadni az érzéki örömöknek, de az érzelmeit tesztelheti vele, és a meghittség elmélyítésére is kellemes alkalomként szolgál. Nem baj, ha nem sikerül eget rengetően az első szex, ha a párkapcsolat más dimenziói is bimbóznak, nem a lepedőakrobatika játssza majd a döntő szerepet, hanem a hosszabb távon való összekovácsolódás ígérete.