Ha egyes hangoktól - például a táblán végighúzott köröm csikorgásától vagy az emberi sikolytól - feláll a szőr a hátunkon, az még a normális reakciók közé tartozik. A mizofónia viszont ezen messze túlterjed, az ebben a neurofiziológiai rendellenességben szenvedőket a mások számára esetleg idegesítő, de semmiképpen sem kibírhatatlan hangingerek rettenetesen frusztrálják.
A reakciót kiváltó konkrét hang változó. Van, akit csak egy-egy, van, akit többféle hang is zavar. Ami közös, hogy egyszerű, hétköznapi hangoktól törhet rájuk a pánik , az undor vagy a harag, mint például a rágás, a szürcsölés, a szipogás, a torokköszörülés és hasonló, gyakran testhez kötődő, főleg repetitív hangok.
A szervezetünk ösztönös védekezőmechanizmusából a veszélyhelyzetek harc-vagy-menekülés reakciót váltanak ki, ilyenkor ugrásra készen állunk, kihegyezve az esetleges veszély legapróbb jeleire is. A mizofóniától szenvedők ezekre a mások számára jelentéktelen hangokra adnak ugyanilyen automatikus agyi-testi válaszreakciót, ami olyan ösztönös, hogy nagyon nehéz tudatosan kontrollálni. Éppen ezért a mizofóniásokat nagyon könnyű agresszív, könnyen felbosszantható embereknek nézni, pedig valójában jóval összetettebb jelenségről van szó az esetükben, mint egyszerű irritációról.
Egy még viszonylag frissen azonosított jelenségről van szó, így nem is sokat tudunk róla, és hatékony kezelése sincs megoldva. Egyénenként változó, hogy miként és mennyire tudnak idővel megbirkózni a problémával.
Ez is érdekelhet
Forrás: Index.hu
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
