Mindenkinek vannak nehéz időszakai, amikor egyszerűen képtelen a feladataira koncentrálni, egymást érik a kudarcok, és már a legkisebb problémák is komolyan kilendítik a lelki egyensúlyából. Vannak azonban olyanok is, akiknél ezek a gondok a mindennapok részét képezik. A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar, vagyis az ADHD a tanulási nehézségek egyik leggyakoribb oka gyermekkorban, a probléma ugyanakkor a felnőtteket is érinti. Két történeten keresztül mutatjuk be, hogyan hat ez az állapot a mindennapokra, és milyen kihívásokkal kell szembenézniük az ezzel a zavarral élőknek.
Figyelemzavar? Egyszerűen csak tinédzser
Tamás már gyermekkorától úgy érezte, hogy szétszórtabb, feledékenyebb a társainál. Az iskolában viszonylag jó tanulónak számított, könnyen megértette a tananyagot, főleg a humán tantárgyakban jeleskedett. A figyelmét azonban nagyon nehezen tudta néhány percnél tovább lekötni, az órákon folyton arra lett figyelmes, hogy a jegyzetelés helyett percek óta csak játszik a tollával, vagy a margó szélére rajzolgat különféle alakzatokat. Bár a történelmet és a magyart nagyon szerette, a kötelező olvasmányokból szinte csak a rövidített változatokat olvasta el, néhány oldal után ugyanis rendszeresen elkalandozott, csak követte a sorokat a szemével anélkül, hogy értelmezte volna azokat. Táskáját, kabátját is több alkalommal elhagyta az iskolában vagy hazafelé a tömegközlekedési eszközökön. Bizonyos esetekben pedig hosszasan belefeledkezett egy-egy cselekvésbe, a tévé előtt néha teljesen elvesztette az időérzékét, és órákat ült mozdulatlanul a képernyő előtt.
Mivel sem a jegyeivel, sem pedig a magatartásával nem volt különösebb probléma, a szülei úgy gondolták, hogy a figyelemzavar a tinédzserkor egyik velejárója Tamásnál, így nem is tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. A problémák azonban ezután sem szűntek meg. Bölcsészdiplomát szerezve a férfi egy budapesti multinacionális cég ügyfélszolgálatán kezdett el dolgozni, ahol állandó gond volt a szétszórtságával. "Mindig is nagyon nehezemre esett az úgynevezett multitasking, vagyis hogy több dologgal tudjak foglalkozni párhuzamosan. Még a sokszor ismételt, monotonnak mondható munkafolyamatokban is rendszeresen hibáztam, ami miatt nemcsak a főnököm, hanem a munkatársaim is nehezteltek rám" - magyarázta a férfi. Nem várta meg, amíg elbocsájtják a munkahelyéről, ő maga lépett ki alig egy év után. Több sikertelen állásinterjút követően visszaköltözött Bács-kiskun megyébe a szüleihez, ahol egy helyi középiskolában kezdett el óraadóként dolgozni.
Harmincéves is elmúlt, amikor felötlött benne, hogy a folyamatos kudarcok mögött valamilyen betegség húzódhat. "Kitöltöttem egy hosszabb online kérdőívet, aminek a végén kijött, hogy valószínűleg én is ADHD-tól szenvedhetek. Nagyon megkönnyebbültem a tudattól, hogy végre nevet adhattam ennek a problémának, és úgy érezhettem, hogy nem én vagyok az ostoba, a panaszok mögött egy állapot húzódik, ami ráadásul kezelhető is" - mondta Tamás. Először a háziorvosát kereste fel, aki egy pszichológushoz irányította tovább. A szakember néhány beszélgetés és teszt elvégzését követően figyelemzavart, vagyis ADD-t állapított meg nála. Ez az ADHD-nak egy olyan fajtája, amely nem jár szélsőségesen hiperaktív viselkedéssel. Az érintettek inkább halkszavúak, visszahúzódóbbak az átlagosnál, de ugyanúgy nehezükre esik hosszabb ideig lekötni a figyelmüket.
Tamás gyógyszeres kezelést nem kapott, néhány életmódbeli tanácsot betartva azonban sokat javult az állapota. Figyel például arra, hogy ugyanabban az időben feküdjön és keljen mindennap, valamint kialakított egy olyan napi rutint, amely segíti, hogy az általános feladatok a lehető legkisebb mértékben vonják el a figyelmét. Lakásán és munkahelyén is cetlik tömkelege figyelmezteti a határidőkre és feladatokra, aminek köszönhetően sokkal összeszedettebben végezheti a munkáját.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A depressziót kezelték, az ADHD-t nem
Bár Tamásban csak felnőttkorára tudatosult, hogy mi áll a problémák mögött, Flóránál már iskolás korában felismerték ezt az állapotot. "Nagyjából hatéves koromban kezdődtek a problémák, amikor iskolába kerültem. Nem tudtam végigülni az órát, felálltam és kisétáltam a teremből, nem hallgattam a tanárokra. Édesanyám is abban az iskolában tanított, amelynek a vezetése fenyegetőzött, hogy kirúgnak, ha nem tanít egy kis fegyelemre" - emlékezett vissza a nő. Az iskolai éveket nagyon megszenvedte, nem igazán tudott beilleszkedni a közösségbe. Gyötörte a megfelelési vágy mind az osztálytársai, mind pedig a tanárok felé.
Ekkor, a kilencvenes évek első felében az ADHD még kevésbé volt ismert Magyarországon, édesanyja ezért több szakemberhez is elvitte Flórát. Voltak pszichológusoknál, illetve kilencéves korában a Vadaskert Alapítványt is felkeresték, amely a gyerekek lelki fejlődését segíti. Itt ismerték fel, hogy a viselkedési zavarok mögött ez a probléma áll. Fel is írták neki az ADHD kezelésére szolgáló, metilfenidát hatóanyagú készítményt. Egy-két hónapig szedte is, de a szüleivel egyeztetve úgy döntött, hogy felhagy vele. "A szüleim azt vették észre, hogy a gyógyszer nagyon lefáraszt és rengeteget alszok tőle, sokkal passzívabbá váltam onnantól, hogy szedni kezdtem. Ezért azt mondták, hogy ne szedjem többé, és én azóta sem szedem. Utólag egy kicsit neheztelek is emiatt, mert talán könnyebbek lettek volna az iskolai évek is, ha kicsit visszafogottabb vagyok a gyógyszertől" - emlékezett vissza.
Az ADHD-s tünetekre azóta sem szedett semmilyen gyógyszert, a mellette jelentkező depresszióra viszont igen. Emellett borderline személyiségzavar és bipoláris zavar is gyakran társul a probléma mellé, szerencsére őt ezek kevésbé érintették. "Rendszeresen nem is kezel orvos, csak időszakonként keresek fel egy szakembert. Szerencsére nemrég találtam egy olyan pszichiátert, akivel hosszabb ideig szeretnék együtt dolgozni azért, hogy minden összeálljon" - mondta el Flóra.
Habár két idegen nyelven is jól beszél, illetve fogékony a művészetek és kreatív folyamatok iránt, az érettségit követő 13 évben nem volt állandó munkahelye. Sokszor konfrontálódik a munkatársakkal, fejlett igazságérzete miatt nem tud elengedni bizonyos dolgokat. A magánéletét is megkeseríti, hogy hangulata rendkívül ingadozó, egyik nap kiegyensúlyozott és mosolygós, míg másnap a legkisebb dologtól is robbanni tudna.
Évekig közmunkásként dolgozott, de a fizikai munka különösen nehéz volt számára annak tudatában, hogy idegen nyelveket beszél és úgy érzi, más feladatkörökben is helyt állhatna. Nyár óta egy pesti belvárosi butikban dolgozik eladóként, mellette pedig gyermeknevelőnek tanul, mert később nagyon szeretne fiatalabbakkal foglalkozni. "Mivel nagyon sok dolgot átéltem az iskolában, talán tudok majd a gyerekeknek is segíteni, hogy hogyan kezeljék a problémáikat a mindennapokban" - magyarázta Flóra.
Az első tünetek már óvodában jelentkeznek
A két történet nem egyedi eseteket mutat be, Magyarországon is egyre több az olyan fiatal felnőtt, akinél felismerik, hogy az ADHD áll a mindennapi problémáik mögött. Bár az első tünetek már gyermekkorban jelentkeznek, sokan a felnőttkorukat is úgy élik le, hogy a nehézségeikért a saját butaságukat, ügyetlenségüket okolják. „Ha a szülőknek nem is tűnik fel, az óvodapedagógusok már a kicsiknél is felfigyelhetnek rá, hogy valami nincs rendben. Például a gyermek viselkedése, reakciói nagyon eltérnek az átlagtól, vagy a fejlődése nem a hagyományos ütemben zajlik, akár mozgás, akár beszéd terén is lemaradásban van a korához képest. Óvodás korban már érdemes szakemberhez fordulni, mert az időben felfedezett és kezelt ADHD tünetei így mérséklődhetnek felnőttkorra. " - mondta el Cseri D. Bernadett, az ADHD Magyarország Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Amennyiben nem sikerül időben felismerni a figyelemzavar-hiperaktivitást, az eltérés komoly gondokat okozhat. Kezeletlen esetben a gyerekekben igen kifejezett önértékelési zavar, önbizalomhiány, gyakran drámai depresszív állapot, szorongásos tünetek, változó súlyosságú szociális és beilleszkedési nehézségek és viselkedési zavarok alakulhatnak ki. A Cseri D. Bernadett szerint a halmozódó, egymásra rakódó pszichés, és egyéb problémák súlyosságuk miatt jelentős szenvedést okozhatnak a beteg és környezete számára.
Fontos tudni, hogy az ADHD nem egy múló állapot, hanem krónikus, élethosszig fennálló nehézséget jelent - tette hozzá. Kezelés hiányában a következményes pszichés problémák miatt az ADHD-s serdülők nagyobb számban hagyják félbe tanulmányaikat, gyakran keverednek bajba, szegik meg a szabályokat. Min a közlekedésben, mind pedig az életvezetésben kockázatkereső magatartás jellemzi őket. Emiatt gyakrabban is éri őket baleset. Jellegzetesen többször váltanak partnert, nehezebben találnak munkát, gyakrabban váltanak munkahelyet. A volt ADHD-s lányok körében gyakoribb a serdülőkorban vállalt terhesség, illetve terhesség megszakítás.
"Sok olyan 25-30 éves fordul hozzánk, akinek korábban fogalma sem volt arról, hogy a problémái mögött az ADHD állt. Egy ilyen felnőtt biztos, hogy nagyon problémás gyerekkoron van túl, és ennek a küzdelmeit felnőttként kell feldolgoznia. Sokan szorongóvá válnak, bizonyos narkotikumok fogságába eshetnek, vagy átbulizott éjszakákkal felednék a gondjaikat" - magyarázta Cseri D. Bernadett. Felnőttkorban bár markáns maradvány tünetek meglétével kell számolni, korábbi kezelés hiányában az egyének életvezetését, személyes életük sikerességét alapvetően meghatározzák ezek a pszichiátriai zavarok. Az eltérés korai felismerésével van lehetőség a multimodális kezelésre, mely jelentősen csökkenti a fenti nehézségek kialakulásának kockázatát.
Egy vizsgaidőszak, családi tragédia vagy akár egy költözés is kiválthatja az ADHD-vel járó testi-lelki tüneteket, a diagnózist azonban az orvos akkor állítja fel, ha a panaszok legalább hat hónapig fennállnak. A problémák rendszerint legkésőbb 12 éves korig jelentkeznek, a mai ismereteink szerint az ADHD nem alakul ki felnőttkorban, de előfordulhat, hogy a panaszokat nem ismerik fel. Fontos kivizsgálni azt is, hogy a tünetek mögött nem áll-e valamilyen más pszichiátriai zavar, ami szintén kezelést igényel.
Ez is érdekelhet
A mentális egészségi rendellenességek között az ADHD a leginkább elutasított és félreértett. Európában minden huszadik fiatalt érint 6 és 18 év között, nagyon sok esetben ez felnőttkorban is folytatódik. Jelenleg a nem kezelt vagy nem megfelelően kezelt ADHD esetek jelentős plusz kiadásokat és terheket rónak a társadalomra.
