Az utóbbi években, évtizedekben egyre több gyerek küzd különböző magatartásbeli zavarokkal, idegrendszeri tünetekkel, mint a hiperaktivitás, vagy éppen a tik. Utóbbiról a többségnek a szemrángás, túlzott pislogás jut eszébe, pedig nem korlátozódik egyetlen testrészre. Igaz, leggyakrabban az arcon jelentkezik, de ez lehet grimasz, nyelvnyújtogatás, homlokráncolás, fújkálás, vagy épp hangos ordítás - a repertoár igen széles. Az is elmondható, hogy a kisgyerekek jelentős része tikkel, ki enyhébb, ki erősebb formában - de a szülők sokszor ezt betudják rossz szokásnak. Holott ezek akaratlan mozgások és a visszafojtásuk jelentős feszültséggel jár. A tünetek az évek múltával - és az idegrendszer érésével - többnyire magától elmúlnak. De nem mindenki ilyen szerencsés.
Tikből Tourette-szindróma
Amennyiben a tünetek csoportossá válnak és állandósulnak, nagy valószínűséggel Tourette-szindrómáról van szó. A betegséget már az 1850-es években leírták és a világ minden részén, minden népcsoportban előfordul, bár a fiúk 3-4-szer esélyesebbek rá. Jellemzően 7-8 éves korban kezdődik és sajnos élethosszig tart. A betegek 10 százaléka felnőttkorra kinövi, de kamaszkor idején az állapot jellemzően rosszabbodik. Társulhat hozzá hiperaktivitás, tanulási zavar, kényszercselekvés (pl. a beteg mindent megszámol). Mindezekkel együtt elmondható, együtt lehet élni ezzel a szindrómával, hiszen ismert tudósok, orvosok, művészek közül is többen éltek, alkottak ezzel a betegséggel (pl. Samuel Johnson író, de korabeli leírások alapján valószínűleg Mozart, Moliere, Napoleon is Tourette-szindrómás volt).
Gyógyszer, terápiák, sport
Valószínűleg egyetlen szülő sem szeretné, ha gyermekét csúfolnák, kiközösítenék az iskolában. Ennek ellenére gyógyszerezés csak abban az esetben ajánlott, ha a betegség az életminőséget erősen rontja, mivel ezek a szerek nem mentesek a mellékhatásoktól. Sajnos még mindig nem egyértelmű a betegség mechanizmusa, eddig három ingerület-átvitelért felelős vegyületet azonosítottak, melynek termelődési zavara okozhatja a tüneteket (dopamin, szerotonin, norepinephrin).
Ha erre a 6 kérdésre igennel válaszolsz, nikotinfüggő vagy
Rendelkezésre áll még a kezelési palettán a pszichoterápia: a betegség diagnosztizálása után, a kezelőorvossal szorosan együttműködve ajánlott ilyen kezelés, mivel a szindróma alapvetően nem lelki betegség, hanem szervi működési zavar. Magyarországon bevethető még a viselkedésterápia, melynek lényege, hogy a beteg a tüneteket szándékosan váltja ki és idővel megtanulja befolyásolni, kontrollálni őket. Mivel a tünetek stresszhelyzetben erősebbek, különböző relaxációs technikákkal is javulást lehet elérni, emellett a sportolás is sokat segíthet.
Fontos kiemelni, hogy a genetikai kutatások egyre inkább azt bizonyítják, hogy a szindróma kialakulásában öröklődő tényezőknek is szerepük van. Nem maga a betegség, hanem inkább arra való hajlam, érzékenység adódik át a generációkon keresztül.
