Összeroppanás vagy krízis?
A romantika kedveli a szerelmi csalódás, gyász vagy lelkiismereti válság miatt napokra lázálomba, önkívületbe süllyedt hősöket. Ábrázolásuk túlzónak tűnik. Nehéz elképzelni, hogy teperhet le valakit így az idegösszeroppanás. A kifejezés azt sugallja, hogy hirtelen, előjel nélkül bekövetkező bajjal állunk szemben.
"Krízis a szakszerűbb megnevezése ennek az állapotnak - mondja Dr. Hantos Ágnes pszichoterepeuta. - Akkor alakul ki, ha olyan élethelyzetbe kerülünk, amelynek megoldására nem vagyunk felkészülve. Az idegösszeroppanás kifejezés túl negatív, vészterhes, ráadásul félrevezető is: az idegrendszer ugyanis nem sérül. Szó sincs maradandó, kóros elváltozásról.
Gyakoriak viszont a testi panaszok: fulladás-érzés, szívtáji fájdalom, szapora szívműködés, szédülés, a fej, has és egyéb testtájak fájdalmai. Olyan erős gyengeség-érzést okozhat, hogy még a felállás, a járás is nehézzé válik. Álmatlanság vagy aluszékonyság, étvágytalanság vagy kényszeres evés, hányinger és egyéb kellemetlenségek egész sora jellemezheti az állapotot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Azt tapasztaljuk, hogy az érintett gondolatai mindig a problémája körül járnak. Sokszor ugyanazokat a mondatokat ismétli, ugyanazokra a negatív következtetésekre jut, logikus érvekkel sem lehet befolyásolni. A krízis mélypontján az érintett mindent reménytelennek lát, ez azonban nem tartós, hanem átmeneti, belátható időn belül javuló állapot. A homályos fogalom helyett jobb konkrét tünetekről és állapotról beszélni."
Betegség nincs, tünet van
Az extrém magamutogatás, a drog és alkohol, a társasági élet bonyodalmaiba, szexuális szabadosságba vagy éppen a magányba való menekülés mind-mind a kimerültség és idegösszeroppanás jelei lehetnek. A krízist az egyéntől függően rendkívül változó jelek kísérhetik: hangulati hullámzás, dührohamok, sírógörcs, tehetetlenség, mély depresszió, alkoholizálás, túlzott, pszichózisig fokozódó aggodalmak, félelmek. Az érintett elszakad a valóságtól, álomszerű világban él, tettei és hangulata nem magyarázhatók a józan ész ismert szabályrendszere alapján. Ítélőképességét elveszti, mások véleménye nem befolyásolja, viselkedése öntörvényűvé válik. Az érintett belülről azt éli meg, hogy komor érzelmek, reménytelenség, feszültség hatalmasodnak el rajta, napjait hajszoltnak érzi, máskor közömbössé válik. Öngyilkossági gondolatai és késztetései vannak.
"A tünetek hátterében erős szorongás áll, ami nem csak különös lelki tüneteket okozhat, emlékezetkiesést, zavaros tudatállapotot, testi betegség látszatát is keltheti. A krízis gyakrabban fordul elő , mint hinnénk - figyelmeztet a doktornő -, és nem kóros, bár a későbbiekben betegséghez vezethet. Ha elviselhetetlennek tűnő dolog történik velünk, önvédelmi reakcióval válaszolunk. A krízis hozzátartozik az élethez, mint a veszteség vagy gyász - önmagában nem betegség. Az már változó, hogy lelki válságban vagy inkább testi betegségben mutatkozik-e meg. Egyéni hajlamtól függ, hogy valamely krízis skizoid, pszichotikus tünetekben vagy szívpanaszokban, rákban jelenik-e meg, és más kérdés, hogy milyen a krízis kimenetele, elmúlik vagy állandósul, ami már lehet kóros."
Hantos Ágnes szándékosan nem használja a "beteg", de még a "páciens" kifejezést sem. "Akkor kezdtem a betegségek mögé, a problémák mélyére nézni, amikor még háziorvosként dolgoztam. Mindig kíváncsi voltam a betegséget kiváltó élethelyzetre. Azt gondolom, a testi betegségek megjelenése, lefolyása nem független a lelki folyamatoktól."
Nehéz elképzelni, és kevesen tudják, mi a teendő, ha valakinél elszakad a húr
Hogyan kerül orvoshoz az érintett, szükség van-e kezelésre?
"A kóros, extrém pszichés krízisjelek, hallucinációk, az erős szorongás, amikor még az utcára sem tud kimenni az illető, illetve az egyéb ijesztő tünetek igen ritkák. Ilyenkor a környezet, a család nagyon megijed a mindennapitól eltérő, furcsa és értelmezhetetlen viselkedés láttán, és az érintettet orvoshoz viszik, talán épp a pszichiátriára. A testi tünetekkel - ilyenek a gyors pulzus, a gyomor- és bélpanaszok, a szédülés, az izomremegés, láz, ájulás vagy a halálfélelmet kísérő fulladás és szívpanaszok - háziorvoshoz vagy belgyógyászhoz kell fordulni, aki eldönti, hogy állhat-e a panaszok hátterében valamilyen kivizsgálandó testi probléma."
Stratégia nélkül, elveszetten
A krízist bármilyen feszültségterhes élmény vagy életszakasz, váratlan dolog kiválthatja. Általában nem egy oka van, hanem "összejönnek a dolgok". Sok esemény viszonylag rövid egymásutánban éri az embert, ami észrevétlenül lemeríti a nehézségekkel való megküzdéshez szükséges életenergia-tartalékokat. Az ember úgy érzi, "összecsapnak a feje fölött a hullámok". A krízis kialakulásának kockázata nő a tartós stresszel járó élethelyzetekben, hajszolt, túlvállalós életvitel mellett. Gyakran jelentéktelennek látszó esemény okozza a kiborulást, ez az utolsó csepp a pohárban.
"Nem szoktunk rá gondolni, de az olyan pozitív események, mint a karácsony, a házasságkötés, a gyerekszületés is igénybe veszik a lelki energiánkat. Minden olyan élethelyzet, amikor másképpen kell működnünk, mint addig, minden, amire nincs stratégiánk, túlterhelhet. Ehhez azután más, például anyagi problémák, társkapcsolati gondok is hozzáadódnak. Ha túl sok megterhelő hatás ér, kimerülünk, megbetegszünk. Jellemző, hogy a gyászévben szignifikánsan nagyobb a beinduló rákok száma, mint a hasonló korú, de normál élethelyzetű személyeknél. A lelki munka elveszi az energiát az immunrendszertől, ami nem tudja ellátni a feladatát. Nem képes "jó rendőrként" kivonni a forgalomból a renitens sejteket - amelyek egyébként gyakran keletkeznek -, és ezek daganatot képezve gyorsan felszaporodnak.
Bárki kerülhet krízisbe. Hogy kire és milyen formában 'sújt le', az elsősorban az úgynevezett megküzdő képességtől függ. Tehát nem elsősorban külső okoktól, hanem attól, hogy rendelkezünk-e az új élethelyzethez alkalmazkodó problémamegoldó képességekkel, és hogy van-e elegendő energiánk az új élethelyzet aktív vállalásához. Ezért is nevezik e készséget 'megküzdő képességnek'. Krízis tehát akkor lép fel, ha adott helyzetre nincs stratégiánk, ezért is látjuk annyira reménytelennek a helyzetet."
Menekülés a valóságtól
Krízishelyzetben az ember első reakciója, hogy kapitulál, hárít, menekül a realitástól, akár egy hosszas alvásba. A legkritikusabb időszak az első 72 óra. Mi történik ez alatt?
"A krízist átélő személy teljesen kikapcsol, többnyire visszaesik saját fejlődési szintjéhez képest. Ezt nevezzük regressziónak: például megengedi magának a sírást, holott ez a válasz a problémákra inkább a gyermeki magatartásra jellemző. Átmenetileg a fájdalom vagy betegség jó menekülőút egy olyan konfliktusból, amire nincs stratégiája. A betegség teljesen logikus önvédelmi reakció: így több odafigyelést, szeretetet, gondoskodást, ápolást kap, pihenhet."
Mik a teendők a legnehezebb időszakban? Milyenek a kilátások?
"Az első és legfontosabb, hogy a magát védtelennek érző ember támogatást, szeretet kapjon. Ez a legnagyobb védelem. Az érintettnek nyugalomra, kíméletre van szüksége, akár föl se kelljen kelnie. Biztosítani kell, hogy egy ideig ne kelljen konfrontálódnia a fájdalommal, problémával, hogy egy kicsit távolabb kerülhessen tőle. Nem véletlenül mondják egy-egy nehéz döntéshelyzet vagy rossz hír hallatán, hogy "aludj rá egyet!". Az alvás vagy egy higgadt beszélgetés megbízható családtaggal, baráttal vagy pszichoterepeutával nagyon sokat segíthet abban, hogy a rossz lelkiállapot által felnagyított problémákat kisebbnek, a megoldási lehetőségeket kivitelezhetőnek lássuk. Erre kell mintegy három nap, ezalatt oldódik az első sokk, ami után már lehet számítani az értelemre, lehet beszélgetni, felmérni a helyzetet, új stratégiát kidolgozni.
Nem könnyű lemondani addig fontos dolgokról és elképzelésekről, álmokról, amiket addig szőttünk, de a folyamat elindul, és mintegy hat hét elteltével az élet lassan visszazökken, az érintett visszanyeri stabilitását, folytatja mindennapi teendőit. Ha valakinek eleve van valamilyen esendősége - szorongó, depresszióra hajlamos , vagy túl sok megoldatlan problémája jött össze -, a gyógyulás elhúzódik, mert egyedül nem tud megbirkózni a használható életstratégia kialakításával. Ilyenkor van szükség pszichoterápiára. Hogy mennyi ideig, az nagyon változó."
NE tedd magad túl rajta!?
Minden történés megállítja az élet sodrását, és a testnek és léleknek megvan a maga belső törvénye, bölcsessége. A parancs az, hogy néha állj meg, és ne hajtsd tovább a mókuskereket. Meg kell engedni az érzéseknek és élményeknek, hogy feljöjjenek, utat kell engedni az érzelmeknek, örömnek, bánatnak. Se magunknak, se másnak ne mondjuk, hogy "Tedd már túl magad rajta!" csak azért, mert nyomasztó, ha valaki sír. Addig kell foglalkozni a problémákkal, míg a fájdalom mély kútjából van minek feltörnie. Néha egyre korábbi, egymásra épülő traumák jönnek föl, és nehéz a végére jutni, az első életévig vagy a magzati életig kell leásni. A belső szükségletekre kell figyelni, és nem erőszakkal visszatérni a mindennapokba. Ezt nem mindig vállaljuk, mert néha az egész életünket újra kellene gondolnunk. Persze életképesek vagyunk megoldatlan dolgokat cipelve is, és azt a pontot is meg kell találni, ahol el kell kezdeni a múlttal való foglalkozás befejezését.
Miben tud segíteni a pszichoterápia, és miben nem?
A pszichoterápiával szembeni leggyakoribb ellenérvek, hogy a gyengeség jele ("nem vagyok bolond", "úgyis nekem kell megoldani"). Akik pszichoterápiára járnak , nem bolondok, csak kíváncsiak, szeretnék jobban megismerni magukat, és szeretnének jó döntéseket hozni. Nem gyengék, de az életet élesben kell élni, és jogos, ha valaki többet akar tudni önmagáról, mielőtt cselekszik, dönt. Lehet, hogy az élet is meghozná a válaszokat a kérdésekre, csak lassabban. A pszichoterápián viszont két ember intenzíven foglalkozik a megoldandókkal. Igaz, a megoldás végül csakis az egyénre vár.
Walkman a fülben, avagy amikor a belső hang süket fülekre talál
Hogy milyen stratégiát alkalmazzunk az összeroppanás megelőzésére, a napi lélekkarbantartásra?
"Nem lehet mindig maximális teljesítményt nyújtani. Nem várhatjuk el magunktól, hogy folyton csak adjunk. Sok minden "leszív" minket. Gondoskodnunk kell töltekezésről, apró örömökről. Nem mindenki tud kivenni szabadságot, de mindig meg lehet állni néhány percre. Sokan ezért cigarettáznak: minden szál egy kis ajándék, egy kis szünet, amikor megállnak, figyelnek magukra, megnyugszanak. Ezt az aktust lehet kevésbé káros szokáshoz is kötni, például egy csésze teához.
Lemerülés ellen legyen örömlistánk, amiről napi 5-6 kicsi és heti egy-két nagyobb öröm férjen bele az életünkbe. Ez egyensúlyban tart. A kicsi lehet egy pohár kedvenc gyümölcslé elkortyolása, szippantás kedvenc virágunk kelyhébe, a nagyobb, ha kozmetikus kényeztet, vagy barátokkal jövünk össze. A legfontosabb személy, akiért felelősek vagyunk, mi magunk vagyunk, és a lélek karbantartására a legsimábban zajló élet esetén is figyelnünk kell.
Sokszor csak a "hasznos" tevékenységekre gondolunk, érzelmeinket, testünket csak munkaeszköznek tekintjük, úgy használjuk, s ha elromlik, elvisszük a szervizbe, hogy "Tessék rendbe rakni!". A testem és az érzelmeim is én vagyok , gondozni kell őket. A gondok megfogalmazása, a beszélgetések rendet raknak a fejben, beindítják a feldolgozást. Ha nincs kinek elmondani, segít, ha leírjuk magunknak, és másnap újra átolvassuk gondolatainkat. Az elalváshoz is jó, ha kiírjuk magunkból a feszültséggel terhes gondolatokat. Hasznos a naplóírás vagy új formája, a blog."
