Nagyon leegyszerűsítve két megoldás kínálkozik: amit lehet, elkerülni, figyelmen kívül hagyni, tudatosan védekezni ellene, amit viszont kénytelenek vagyunk felvállalni, azt a lehető leghatékonyabban, célirányosan tegyük. A gyerekekre különösen jellemző, hogy iskolai dolgozatírás előtt esetleg már napokkal szoronganak, rosszul alszanak, nyugtalanok. Ez felesleges energiapazarlás, ami ráadásul a tanulás hatékonyságát is csökkenti, egyes gyerekeknél, pedig a tanulás helyett használatos. Megfelelően felépített gyakorlatokkal meg lehet tanítani őket, hogy az ilyen stressztényezőket önmaguk is ki tudják iktatni.
Ügyesen relaxálnak
A 6-12 évesek nagyon könnyen megtanulják a különféle relaxációs technikákat. Ebben az életkorban még sokkal jobb kapcsolatban vannak a testükkel, mint a legtöbb felnőtt, így könnyebben ismerik fel a testi panaszok és a stresszhelyzetek összefüggéseit. Mivel a gyerekek egyébként is szívesen vesznek részt különféle szerepjátékokban, gyorsan elsajátítják a stresszkezelő stratégiákat.
Ennek egyik hatásos formája a naplóírás. A gyerekek folyamatosan rögzítik, hogy milyen események, milyen érzéseket, gondolatokat és testi tüneteket váltottak ki belőlük. Amikor ezeket a bejegyzéseket esetleg egy tréning vezetőjével és résztvevőivel, vagy ideális esetben a szülővel, megbeszélik, észrevétlen fogják felismerni, hogy ami tegnap, tegnapelőtt még annyira nyomasztotta őket, mára már elillant. Ez a felismerés erőt ad a következő stresszhelyzetben, hogy kevésbé reagálják túl az eseményeket
Ami tegnap nyomasztott, már elszállt
De mit tehet az a szülő, akinek nincs módjában stresszkezelő tréningre küldeni a gyerekét, ugyanakkor látja, hogy baj van? - például szűkebb hazánkban. Az első és legfontosabb lépés, hogy ne varrjuk az egészet a gyerek vagy az iskola nyakába. Ne marasztaljunk el senkit azért, ha a gyerekünk rosszul viseli a különféle kihívásokat. Ehelyett próbáljuk ugyanolyan feladatnak tekinteni a mentális teherbíró-képesség javítását, mint amikor segítettünk neki abban, hogy megtanuljon biciklizni, síelni, vagy fára mászni. A gyerekek egyébként a tanulásra termettek, legfeljebb a zavaró körülmények veszik el a kedvüket. Gondoljunk csak arra, hogy megszületésétől 3-4 éves koráig lényegében magától megtanul járni, beszélni, önmagát a világtól megkülönböztetni. A növekvő gyermek mindennél jobban el akarja sajátítani az önálló élethez szükséges ismereteket. Vagyis sokkal többet bízhatunk rá, mint amennyit szülőként általában meg szoktunk engedni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A családi beszélgetésekben sajnos nagyon ritkán kerül terítékre a mindennapi kihívásokkal való megbirkózás, vagyis a stresszkezelés. A gyerekeknek csak ritkán van alkalmuk úgy beszámolni az őket ért sérelmekről szüleiknek, hogy azok ne vágnának a gyerek szavába, rendreutasító, fegyelmező stílusban. Felmérések igazolják, hogy a szülők nagy része például nem hiszi el, hogy a gyerek pszichoszomatikus tünetei, alvási nehézségei, gyomor panaszai, fejfájása, az őt ért stressz következménye. (Miközben saját magára vonatkoztatva ugyanezt fennen hangoztatja.)
Beszélgetni, beszélgetni!
Feltehetően a rosszul értelmezett szülői tekintély elvesztésétől tartanak, amikor nem mernek egy ilyen beszélgetésbe belevágni. Pedig akár még a szülő is tanulhatna a gyerekétől, és fordítva, ha a munkahelyi és iskolai, vagy a mindkettőjüket érintő otthoni konfliktusokat néha olyan nézőpontból is megbeszélnék, hogy nem azt vizsgálják, kinek van "igaza", hanem hogy ki miként éli meg a történteket. Az úgynevezett humanisztikus pszichológia "én-üzeneteknek" nevezi az olyan beszélgetést, amelyben a résztvevők kizárólag a saját érzéseiket, nézőpontjukat, gondolataikat mondják el egy adott - esetleg vitatott - kérdésről. Az ilyen párbeszéd felszabadító erejű, mert kölcsönösen biztosak lehetnek a résztvevők, hogy a másik nem szidni, számon kérni, felelősségre vonni fog, hanem csupán azt mondja el, mit érez, mit váltott ki benne például egy kudarc, egy csalódás, egy negatív esemény.
A lelki ellenállóképesség az egyre gyorsabban változó világban minden eddiginél fontosabbá válik. A mai gyerekek sorsát kevésbé fogja eldönteni a származás, vagy az otthonról megörökölt anyagi javak, mint a változás és az alkalmazkodás képessége. Ehhez azonban az intellektuális tudás mellett elengedhetetlenül szükséges a változások, kihívások elviselésére szolgáló lelki egészség, a megfelelő stresszkezelő-képesség.
