„Arra léptem be a szobába, hogy a férjem pornót néz. Most nagyon megbántva és elhagyatottan érzem magam” – kezdi levelét a The Guardian egyik olvasója, aki Philippa Perrytől, a lap pszichoterapeuta szakértőjétől kért tanácsot az ügyben. A 60-es évei elején járó nő gyermekei már felnőttek, munkahelyi karrierje pedig fényesen alakult. A szerelem terén azonban kevésbé volt szerencsés, és már ötven éves is elmúlt, mire találkozott a mostani férjével, és sikerült egy jó párkapcsolatot kialakítania.
„Azt hittem, a végletekig boldogok vagyunk, és végre egy igazán kiteljesedő és egyenrangú kapcsolatban élek. Most viszont kételkedem mindebben, elvesztettem a férjem iránti tiszteletem. Próbáltunk beszélni a dologról, de ő csak azt sajnálja, hogy felindultnak lát, amiatt nem, hogy pornót nézett. Pedig tudnia kell, hogy a nőket gyakran kihasználják és mindig tárgyiasítják ezekben a filmekben. Azt mondja, továbbra is úgy szeret, mint korábban, és hogy nem néz több pornót, ha úgy akarom. Én viszont azt akarom, hogy ne is akarjon pornót nézni” – fogalmazta meg érzelmeit a kétségbeesett feleség.
Kifejti továbbá, hogy tizenéves korában átélt egy súlyos traumát, ami miatt azóta többször is depresszióba zuhant. Sosem tudott jó társat találni a párkapcsolatai során, de több évnyi tanácsadásnak köszönhetően sikerült változtatnia az életén. Mostani férje kapcsán úgy hitte, végre talált egy kedves és érdekes férfit, a történtek viszont ismét kételyt ébresztettek benne. „Úgy érzem, a férjem elárult azzal, hogy pornót nézett. Éppen olyan nehéz ez számomra, mintha megcsalt volna” – zárja a levelét.
A pornó olyan, mint a szellentés
Válaszában Philippa Perry azt írja, személy szerint nem kíván pálcát törni a pornó felett, mert hiába mondana róla ítéletet, az senkinek sem változtatna a szokásain. Hasznosabb inkább, ha igyekszünk megérteni a jelenséget. Abban a szakértő is egyetért, hogy a pornóipar tárgyiasító és potenciálisan kizsákmányoló oldala elítélendő. Másfelől azt is meg lehet érteni, ha az emberek szeretnek általa egy kis privát örömöt szerezni maguknak. „Olyan ez, mint egy kis aranyos, kielégítő szellentés, amelyről persze nem feltétlenül beszélnénk bárkinek is” – mondja Perry.
A pszichoterapeuta szerint nem véletlen, hogy a levélíró megemlítette tinédzserkori traumáját, az ugyanis továbbra is meghatározó lehet az életében. Egy trauma könnyen megváltoztathatja az elszenvedője világnézetét, például az abba vetett bizalmát, hogy az emberek jók és bizalomra méltók. Óvintézkedésként olyan merev szabályokkal bástyázhatja magát körbe emiatt, hogy például megfogadja, soha többé nem bízik meg senkiben. Perry szerint elképzelhető, hogy miután a nő megtudta a férjéről ezt a kellemetlen titkot, automatikusan bekapcsolt nála is a korábbról eredő vészjelzés. Az extázisszerű boldogságból hirtelen pánikba zuhant át, attól tartva, hogy újra egy rossz házasságba került.
„Valójában annyi történt, hogy valami újat fedeztél fel a férjedről. Ez azonban csupán egy része, nem ő maga. Sokan hajlamosak azt feltételezni, hogy a szex ugyanazt jelenti a partnerük, mint saját maguk számára. Ezt nem tudatosan teszik, hanem amolyan magától értetődő módon, sokszor teljesen kimondatlanul. És éppen emiatt tud olyan hatalmas sokkot kiváltani, ha kiderül, hogy mégis vannak különbségek a partnerek között. Úgy érezheted, kizárt az életéből azáltal, hogy volt egy titka a szex terén. Talán gusztustalannak is találod és mocskosnak. Még akár azzal is egyenértékűnek tűnhet, mintha lefeküdt volna valaki mással. Számára azonban a pornó valószínűleg semmilyen módon nem kötődik a hozzád fűződő párkapcsolatához, sokkal inkább az önmagával való kapcsolatához” – hangsúlyozza a szakember.
A legfontosabb, hogy megértsétek egymást
Perry szerint nem szabad elfelejteni, hogy mindenki más és más attitűdöt alakít ki élete során a párkapcsolatok, a szex és a pornó tekintetében is. Nehéz lehet erről párunkkal beszélni, akár azért is, mert nem feltétlenül szokás a szexszel vagy a pornóval kapcsolatos tudatalatti elvárásokat mások – vagy akár önmagunk – előtt szavakba önteni. A levélírót ezzel együtt arra biztatja, hogy ne adja fel a probálkozást, hanem igyekezzenek megérteni egymást a férjével. „Nem hiszem, hogy valaha is pontosan ugyanarra az álláspontra jutnátok, de azt gondolom, fontos, hogy mindketten felismerjétek a saját véleményeteket, illetve szimpatizálni tudjatok a másik nézőpontjával” – fogalmaz a pszichoterapeuta.
Hozzáteszi, a férfi valószínűleg mindvégig nézett pornót a privát pillanataiban, amióta csak együtt vannak a levélíróval, aki egyébként saját bevallása szerint szerelemmel, bizalommal, boldogsággal élte meg ezt az időszakot, amíg fény nem derült a titokra. „Talán szüksége van egy kis énidőre, amikor maszturbálhat, de hogy te szeretnéd-e, hogy ezt titokban tartsa előtted, arról érdemes beszélnetek. Különbség van ugyanis a magánélet és a titkolózás között. Az előbbi rendben van, az utóbbi viszont árulásként hathat. Remélem, megtaláljátok a módját, hogy megbeszéljétek, milyen módon igénylitek a saját teret és időt. Ez a kapcsolatotokat is gazdagíthatja” – írja Perry.
Végezetül óva inti a levélírót, hogy a történteket tisztán jónak vagy rossznak lássa. Ehelyett inkább érdemes párbeszédet folytatni róla a párjával. „A pornó valami olyasmi, amit a nemi szervek élveznek privát helyzetben. De egészen más attól, ahogyan két ember érez egymás iránt egy párkapcsolatban.”
