- A szkizofrénia jellemzően az emberi élet egyik legtevékenyebb korszakában jelentkezik, és így jelentősen ronthatja az életminőséget. Mit javíthat a helyzeten a statisztikák szerint, ha a halogatás és tudomásul nem vétel helyett mihamarabb jelezzük szakembernek is a problémát?
- Mint minden betegségnél, szkizofrénia esetén is alapvető fontosságú az időben történő felismerés és a kezelés megkezdése. A probléma alapvetően az, hogy azon fázis, amikor a tünetek már a laikus számára is szembetűnőek - már igencsak túlhaladta a betegség kezdetét. Az észrevehető megjelenés előtt a zavar akár évekig is lappanghat, azaz az esetek döntő többségében az első kezelés már megkésve indul. A terápia elmaradása, halogatása a visszaesések valószínűségét jelentősen növelheti. Míg első epizód esetén a stabilizációt a vizsgálatok szerint általában egy-másfél hónap alatt lehet elérni, addig a második epizódnál a statisztikák már kb. két és fél hónapot mutatnak, a harmadik epizód után ez pedig akár 4-5 hónap is lehet.
- Bár a sokak által a filmből, illetve könyvből is megismert John Nash esete inspirálhatja a sorstársakat esetleg arra, hogy gyógyszerszedés nélkül próbáljon kijönni a szkizofréniából, mégsem érdemes ezen az úton elindulni a betegeknek. Mit tehet hozzá a beteg állapotjavulásához a modern gyógyszeres terápia?
- John Nash akkor alkotta meg a játékelméletet, amikor a szkizofrénia még nem lépett fel nála súlyos formában. Matematikailag lehetőségünk van rá, hogy az autópályán a haladási iránnyal szemben vezetve elérjük a célunkat, azonban erre az esély igen kicsi. Természetesen vannak esetek, amikor gyógyszeres és/vagy egyéb terápiák hiányában a betegség elhalványulhat, ám ezek száma elenyésző. Ha mégis találkozunk ilyennel, a (gyakran anekdotikus) "sikertörténet" jóval erősebben rögzül a gondolkodásunkban, mint a többi 99%... Gondoljunk csak ilyesmire: "Ismertem a szomszéd bácsit, egész életében dohányzott, mégis száz évig élt..."
A szkizofrénia hátterében rendkívül összetett genetikai, biokémiai eltérések, hibásan vezérelt és menedzselt agyi információtovábbító és -feldolgozó folyamatok működnek. Ezek a folyamatok az idő előrehaladtával nem állnak meg, azaz a központi idegrendszer mind funkciójában, mind struktúrájában lassan, de biztosan - egy idő után már visszafordíthatatlanul - károsodik. Az időben megkezdett, optimálisan felépített gyógyszeres terápia igen jó esélyt adhat arra, hogy a hibás működések stabilizálódjanak. A gyógyszeres terápia biológiailag képes jelentősen javítani a beteg állapotát – olyan állapotba tudja hozni a központi idegrendszeri funkciókat, hogy azok képessé válnak-válhatnak a nem gyógyszeres (szocioterápiák, pszichoterápia stb.) kezelés befogadására. Egy épülő ház hasonlatával élve: a gyógyszeres kezelés a stabil alapot, az erős falakat, közfalakat, a gerendázatot és a tetőszerkezetet jelenti, a belsőépítészetért viszont másfajta terápiák a felelősek.
- Mi a család szerepe? Miként tudja segíteni az érintett hozzátartozót a lehető leghatékonyabban?
- A szkizofréniában szenvedő beteg nem elromlott gép, amit szervizelni kell, hanem emberi lény, aki betegsége miatt támogatásra, humán segítségre van szüksége ahhoz, hogy megismerhesse betegségét, hogy képes legyen együtt élni vele, hogy meg tudjon küzdeni a betegségéből származó olyan veszélyekkel, mint a megbélyegzés, az elszigetelődés, a szorongás. Támogatásra szorul ahhoz, hogy munkát vállalhasson, családot alapíthasson, hogy a környezet úgy tekintsen rá, mint bármely más, egészséges emberre. Amennyiben betegsége súlyosbodik, olyan támogatást kell kapjon a körülötte élőktől, mint a társadalom által jobban elfogadott betegségek esetében. Éppen ezért megértő környezet alapvető fontosságú. A szkizofréniában szenvedő beteget, betegségét meg kell ismerni, és ez bizony még a hozzátartozónak is embert próbáló feladat lehet. A családnak, a beteg környezetének információra van szüksége a betegség mikéntjéről, lefolyásáról, a kezelési lehetősekről. Szintén meg kell tanulni a beteghez történő hozzáállást, bizonyos kommunikációs formákat, észrevenni az esetleges visszaesést. Nem szabad csak "sajnálni" a beteget, úgymond "menedzselni" kell, hogy tartósan megkapja a szükséges gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelést. Ezeknek az ismereteknek az elsajátításához a hozzátartozóknak is gyakran van szükségük szakember segítségére.
- Érdemes-e "edukálni", tájékoztatni a tágabb környezetet (barátok, család, munkatársak), hogy megtanulják ők is, hogyan kell viselkedni egy ilyen típusú betegségben szenvedő beteggel?
- A pszichoedukáció rendkívül fontos. Vajon száz emberből hány gondolja még mindig, hogy a szkizofrénia a tudathasadást vagy a kettős személyiséget jelenti? Az információhiány szükségszerűen a betegség téves értelmezéséhez, és nem kevés esetben a beteg megbélyegzéséhez, a betegtől való elforduláshoz vezet. A pszichoedukáció sok formája pont abban segít, hogy a betegség minden aspektusáról pontos információval rendelkezzünk.
