Mivel a szkizofrénia igen összetett betegség, a tünetei is igen különbözőek lehetnek, egyénenként és a betegség egyes fázisaiban eltérhetnek. A tüneteket általában három nagy csoportra osztják: a pozitív, negatív és a kognitív tünetekre. Ezeket egyrészt a normális pszichés működéshez képest osztották be: a pozitív tünetek azok lettek, ahol a működésben többletet találtak (például hallucináció, érzékcsalódás), a meglévő normális pszichés működések hiányát pedig a negatív tünetek kifejezéssel illették (például érzelmi üresség, gondolatok elakadása. A kognitív tünetek pedig az agy tanulási, megismerési, figyelmi vagy előhívási funkcióira vonatkoznak. A pozitív tünetek általában a laikusok számára láthatóak, észrevehetőek, a negatívak azonban nem, emiatt veszélyesebbek is lehetnek.
A pozitív tünetek közé tartozó érzékcsalódások, hallucinációk olyan észlelések, melyeknek nincs külső forrása, és a betegen kívül mások nem észlelik ezeket. A beteg valóságosnak gondol olyan ingereket - elsősorban hangokat - melyeknek nincs valós fizikális oka. A hangok, párbeszédek gyakran róla szólnak, kommentálhatják a döntéseit, cselekedeteit, vagy zörejek, morgások, suttogások formájában jelentkezhetnek. A hallucinációk a hallás, látás, tapintás, szaglás, ízérzékelés területéről is származhatnak.
Gondolkodási zavarok alatt azt értjük, hogy a beteg gondolkodása eltér a normális sémától és logikától. Legtöbbször azt hallhatjuk a betegtől, hogy megfigyelik vagy üldözik; gondolatait idegen, különös erők befolyásolják. A külső szemlélő azt veszi észre, hogy a beteg gondolatai nem követik egymást folyamatosan, "elveszti a fonalat", ugrások, kihagyások észlelhetők, beszéde logikátlan, töredékes, mondat- és szókihagyások, összeolvadt szavak, szokatlan szerkezetek jelennek meg. A legjellemzőbb pedig ezen gondolatok bizarr, a valóságtól elrugaszkodott mivolta. Gondolat-felhangosodásnak nevezik, amikor a beteg úgy érzi, legbelsőbb gondolatait mások is meghallhatják, máskor saját gondolatait véli meghallani tőle független forrásból, mintha ellopták volna őket (gondolatelvonás).
Az érzelmekben, a hangulati életben is komoly változások következhetnek be: a beteg érzelmi élete feltűnő és erős változásokon megy keresztül, ráadásul az érzelmek igen gyorsan és a legszélesebb skálán változhatnak. Az ingadozások nem mutatnak összefüggést az adott helyzettel és gyakran még a beszéd pillanatnyi tartalmának sem felelnek meg. Felfokozott, kirobbanó lelkiállapot éppúgy jellemző lehet, mint a korábban nem tapasztalt közönyösség, érdektelenség, lehangolt, depresszív hangulat. A betegség progressziójával, az akut rohamok lecsengésével a beteg elszegényedett érzelemvilágú állapotba kerülhet, amit szociális kapcsolatai is megsínylenek. Önmaga új arca, a hallucinációk és kényszerképzetek gyakran félelembe kergetik a beteget. Elhúzódása a külvilágból abból is adódik, hogy a beteg tart az őt befolyásoló erőktől, a gondolatelvonástól, bizalmatlan lesz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megváltozik a beteg figyelme is: hamar elkalandozik, nehezen tartható fenn, az egész helyett csak bizonyos részletekre irányul. Képtelen különbséget tenni lényeges és lényegtelen között. A veszélyes negatív tünetek esetében a betegség következtében lassan, fokozatosan és kezelés hiányában sajnos visszafordíthatatlanul elvesznek azok a funkciók, melyek a hétköznapjaink szempontjából talán a legfontosabbak. Negatív tünetek az érzelmi elsivárosodás, a tetterő, ambíció, kezdeményezőkészség, az érdeklődés lankadása, majd megszűnése, a közönyösség. A betegnek nincsenek ötletei, tervei, passzív és magába forduló - ez gyakran a mindennapi feladatok elvégzését is befolyásolja. Beszéde lassú, színtelen, arcjátéka szegényes, tekintete közönyös, mozgása darabos. Súlyos, extrém esetben teljesen izolálódhat a környezetétől.
Ez is érdekelhet
Kognitív tünetekként azokat tartják számon, amikor az érintett páciensnél tanulási, fegyelmi, koncentrálási, gondolkodásbeli és asszociációs problémák jelentkeznek. A beteg figyelme gyakran elkalandozik, kihagy, felborul a lényeges és lényegtelen dolgoknak szentelt figyelem normális aránya. A gondolkodás szétesését (inkoherenciáját) a már említett beszédben észlelhető zavarok is jól mutatják.
