Gyógyszeres segítség
A magatartás, a gondolkodás, az érzelmek és az érzékelés zavarával járó szkizofrénia nagyon megnehezíti a beteg életét. Ha nem ismerik fel időben és kezeletlenül marad, súlyos következményei lehetnek: tönkreteheti az érintett egész egzisztenciáját, alkalmatlanná teheti munkára, társas kapcsolatokra, önálló életvitelre, és a súlyosbodó betegség az egész család életére kihat. A betegség kezelése többirányú, az alapja a gyógyszeres terápia. A modern terápiás eljárások, az egyre hatékonyabb gyógyszeres segítség célja, hogy a betegnek sok szenvedést okozó tüneteket csökkentse, megszüntesse, illetve javítsa, jó szinten stabilizálja a beteg életminőségét. A jól beállított, finomra hangolt gyógyszerezés és rendszeres gondozás által ritkábban következik be állapotromlás, csökken a kórházi ellátás szükségessége és elkerülhető a betegségből adódó rokkanttá válás.
Az alkalmazott úgynevezett atípusos antipszichotikumok enyhítik az akut fázis tüneteit, nyugtatnak, segítik az éjszakai alvást, megelőzik az újabb, visszatérően bekövetkező állapotromlások kialakulását. Az egyénre szabott gyógyszeres kezelés során szükségessé válhat még antiepileptikumok - az epilepsziás rohamok megelőzésére alkalmazott gyógyszerek - alkalmazása az akut fázisok kezelésére és megelőzésre, és antidepresszánsok használata is a negatív tünetek visszaszorítására. A különböző kiszerelésben (tablettában, illetve havonta kapott úgynevezett depó injekcióban) hozzáférhető gyógyszerek közül az orvos a beteg és körülményei ismeretében egyénre szabottan választhat. Nagyon fontos a rendszeres gyógyszerezés, akkor is, ha a beteg az állapota javulásával már nem érzi ennek szükségességét, hiszen a kezelésnek megelőző, állapotfenntartó funkciója is van. (A szkizofrénia gyógyszeres kezeléséről csatlakozó cikkünkben olvashatnak részletesebben.)
A lelket is gyógyítani kell
A gyógyszeres kezelés elsődlegessége mellett nem kevésbé fontos a beteg pszichés támogatása. Ahhoz, hogy a beteg képes legyen tartósan együtt élni a betegségével, hogy megküzdhessen az abból fakadó, az életminőségét rontó veszélyekkel, az esetleges megbélyegzettséggel, a szorongásokkal, az elszigeteltséggel, hogy munkát vállalhasson, családi és közösségi életet élhessen továbbra is, pszichológiai segítségre is szüksége van.
A mindennapi életbe való beilleszkedést az úgynevezett "összetett terápia" segíti, ennek része a pszichoedukáció, az egyéni pszichés gondozás, szükség esetén a csoportterápia, illetve a testi és lelki egészség karbantartását célzó mozgás- és művészeti terápia, stresszoldás, készségfejlesztés is.
Az ismert bajjal könnyebb szembenézni
Nagyon sokat jelent a betegnek, ha ismeri a betegségét és megérti, milyen tünetek jelentkezhetnek, megismeri ezek természetét, a várható lefolyását és minél többet megtud a kezelési lehetőségekről. A pszichoedukáció, vagyis a beteg szervezett, szakszerű, intézményes, szakemberek által végzett felvilágosítása és oktatása a betegségéről a terápia fontos része. Ennek a tájékoztatásnak nemcsak a páciensre, hanem a mikrokörnyezetére, a családjára is ki kell terjednie. A hozzátartozók ennek a felvilágosításnak a keretében kaphatnak jól használható, a mindennapi gyakorlatban alkalmazható tanácsokat a szkizofrén betegek gondozásához.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Pszichoterápiás módszerek
A szkizofréniának legjellegzetesebb és talán a legsúlyosabb tünetei a gondolkodásbeli, úgynevezett kognitív tünetek. A betegség hatással van ugyanis az érzékelésre, a beérkezett információk feldolgozására, téves észleléshez, értékeléshez, ítéletalkotáshoz vezet. A hibás információfeldolgozás következményei azok a bizarr gondolatok, téveszmék, amelyek a beteg és a környezete számára is a leginkább feltűnőek: például a beteg őt irányító hangokat hall, vagy úgy érzi, követik, figyelik stb. A pszichoterápiás foglalkozások, beszélgetések abban segítenek, hogy az érintett megismerje betegségét, és ennek megfelelően tudja szervezni az életét, képes legyen kezelni a szkizofréniával járó nehézségeket. Az egyik legfontosabb pszichoterápiás módszer a kognitív viselkedésterápia. Ennek célja, hogy a beteg megértse, milyen folyamatok vezetnek kóros élményeihez, képes legyen például a téves észleléseit betegsége tüneteiként felismerni és értékelni. A beteg a pszichoterápia révén együttműködőbbé is válik, például jobban belátja a gyógyszerek rendszeres szedésének fontosságát.
Ez is érdekelhet
Egyedül nem megy: szociális gondozás
A gyógyszeres kezelés a tüneteket enyhíti, a kognitív terápia, a pszichés gondozás pedig a beteget segíti a betegségének megértésében, elviselésében. Mindezek mellett nagy szükség van az úgynevezett pszichoszociális segítségre is. A szkizofrénia a betegek többségénél az ambíció, a tettvágy, a küzdőszellem, a lelkierő csökkenését, kihunyását okozza. A terápia célja, hogy a beteget segítse beilleszkedni a közösségbe, a családi életbe, megőrizze munkaképességét vagy újra alkalmassá tegye munkavégzésre, csökkentse a rá nehezedő stresszt. Ennek során a szakemberek, például a pszichiátriai gondozó munkatársai felmérik a beteg szociális hátterét, felveszik a családtagokkal a kapcsolatot, őket is bevonják a betegséggel kapcsolatos felvilágosításba, majd a támogató munkába. A szkizofrén betegekkel foglalkozók tapasztalatai szerint kiemelt jelentősége van annak, hogy a család mennyire áll a beteg mellé, ezen múlhat az, mennyire lesz képes együtt élni a betegségével, és milyen mértékben sikerül megőriznie korábbi életminőségét, egzisztenciáját.
Legjobban: