V. Kulcsár Ildikó

Nem értem, mit eszel a pökhendi vejeden, fel nem foghatom, miért véded? Én szívem szerint szétverném a nagyképű fejét - dühöngött a férfi vezetés közben, de a felesége nem felelt.

Istenem, add meg nekem, hogy szülessen egy kislány unokám is! - fohászkodott Márta, amikor már másfél órája rúgta a bőrt az ötéves fiúunokájával. A gyerek labdamániás volt, a szülei szerint hamarabb tanult meg focizni, mint járni.

Olyan idegesen vezetett, hogy észre sem vette, nyolcvannal megy a szűk budai utcán. - Szegény kicsi lányom, segítenem kell neked - gondolta, miközben lassított, és érezte, hogy a szíve telis-tele szeretettel...

Anyukám, itt a tavasz, neked is újítani kell! Rémesen ódivatú a kedvenc, tűhegyes orrú cipőd - hadarta a lány, majd a huszonévesek egészséges önzésével azonnal ki is jelölte a szerda délután öt órát...