A szívinfarktusok nagy részét a szívkoszorúér elzáródása okozza, ezt nevezzük ST-elevációs miokardiális infarktusnak (STEMI). Ezeket a betegeket leggyakrabban úgy kezelik, hogy a beszűkült érszakaszba katéterrel bejuttatnak egy felfújható ballont. A behelyezés után a ballont azonnal felfújják, ami megszünteti a elzáródást. Eközben sztentet is behelyeznek, hogy az artéria a továbbiakban is átjárható maradjon.
"Jól tudjuk, hogy az elzáródott koronária megnyitásáig eltelt idő jól előrejelzi, hogy mi lesz a beteggel a szívinfarktus után. Két szakasza van ennek az időszaknak. Az első szakasz a tünetektől a ballon behelyezéséig (szívkatéterezésig) tartó szakasz, ez már a beteg kórházba kerülése előtt, a tünetek megjelenésekor elkezdődik és a kezelésig tart. A második számítási mód a kórházkaputól a ballon behelyezéséig tartó időt veszi figyelembe, vagyis ez a kórházba érkezéstől a kezelésig eltelt időszakasz" - magyarázta dr. Gregg W. Stone, a New York-i Mount Sinai Szívgyógyászati Központ tudományos igazgatója.
Dr. Stone és kollégái tíz korábbi tanulmány adatait elemezték. Ezek több mint háromezer beteget követtek nyomon a ballonos sztentbehelyezés után a 2002 és 2011 közötti időszakban. "A szívinfarktus kiterjedését és a károsodás mértékét vizsgáltuk, és arra jutottunk, hogy ugyan mindkét említett szakasz jelentősen befolyásolja a kiterjedést és a károsodást, de a tünetektől a ballon behelyezéséig tartó szakasz messze a legfontosabb" - árulta el a szakember. A betegek szívét a kezelés után 3-12 nappal újra megvizsgálták, hogy megállapítsák az infarktus kiterjedését, valamint néhány tanulmányban megmérték a szív által egy összehúzódás alatt kipumpált vér mennyiségét és a szívkoszorúérben zajló véráramlás mértékét is. Minden kísérleti személynek legalább hat hónapon keresztül rögzítették az adatait, és a nyomon követéses vizsgálat leggyakoribb hossza a kezelés után 341 nap volt.
A következő kutatási eredmények születtek:
- A tünetek megjelenésétől a ballon behelyezéséig eltelt idő sokkal erősebb összefüggést mutatott az infarktus kiterjedésének mértékével és a betegek szívinfarktus utáni klinikai állapotával, mint a kórházkaputól a szívkatéterezésig eltelt idő.
- A tünetektől a ballon behelyezéséig eltelt idő leggyakoribb értéke 185 perc, a kórházkaputól a ballon behelyezéséig tartó idő leggyakrabban 46 perc volt.
- A tünetektől a ballon behelyezéséig tartó idő teszi ki körülbelül a 80 százalékát annak a teljes időtartamnak, amely a tünetek megjelenésétől az artériakezelés befejezéséig tart.
- A szívinfarktus kiterjedésének a mértéke a tünetek megjelenésétől a kezelésig tartó időszak növekedésével párhuzamosan nőtt, ám a kórházkaputól a ballon behelyezéséig tartó időszak növekedésével nem nőtt észrevehetően a szívinfarktus kiterjedésének mértéke.
- Az idősebb kor, a női nem, az artériás magas vérnyomás, a cukorbetegség és a bal circumflex artéria elzáródása összefüggött a tüntetek megjelenésétől a ballon behelyezéséig eltelt idő növekedésével.
- A tünetek megjelenésétől a ballon behelyezéséig tartó időszak minden 60 perces növekedésével 11 százalékkal megnőtt az egy éven belüli halálozás vagy a szívelégtelenség miatti kórházi kezelés valószínűsége. Ehhez képest a kórházkaputól a kezelésig terjedő időszak növekedésével nem függöttek össze ezek a klinikai tényezők.
A hezitálás halálhoz vezethet
"A kórházak egészségügyi személyzete arra törekszik, hogy csökkentse a kórházkaputól a ballon behelyezéséig eltelő időt, és kiváló eredménynek számít a 46 perces idő. Azonban nem szabad elbízni magunkat és elkényelmesednünk attól, hogy a beteg kórházba kerülése után milyen gyorsan tudjuk már végrehajtani a kezelést, mert ez a tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy hiába csökkentenénk nagy erőfeszítések árán további 10-20 perccel a kórházkaputól a ballon behelyezéséig tartó időszakot, ez nem eredményezné a kezelés eredményességének ugrásszerű javulását, ha a beteg sokáig hezitált a mentőhívás előtt" - hangsúlyozta dr. Stone. "Elemzésünk során arra az eredményre jutottunk, hogy sokkal fontosabb és célravezetőbb, ha arra koncentrálunk, hogy csökkenjen a késlekedés a tünetek megjelenésétől a kórházba kerülésig, ahol már végre tudják hajtani a kezelést. Erősítenünk kell a társadalomban a szívinfarktus tüneteinek ismeretét, és rövidítenünk kell azt az időt, amíg a beteg kihívja a mentőt tünetei megjelenése után."
Ezek a megállapítások jelenleg rendkívül fontosak - jegyezter meg a tanulmányról Mitchell SV Elkind, az Amerikai Szív Szövetség elnöke.
"A koronavírus-világjárvány csúcspontján a kórházak arról számolnak be, hogy kevesebben jelennek meg a sürgősségi osztályokon szívinfarktus és stroke tüneteivel - és ez azt jelenti, hogy kevesebben hívják ki ilyenkor a mentőt, kerülik vagy halogatják a kritikusan fontos ellátást" - mondta Elkind professzor. "Ez aggodalommal tölt el mindet, mert az nagyon valószínűtlen, hogy manapság ritkábban fordul elő szívinfarktus vagy stroke. Ezek az új kutatási eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen alapvetően fontos, hogy kihívjuk a mentőt a szívinfarktus vagy a stroke legelső tünetének a megjelenésekor - mert ha gyorsan kapjuk meg a megfelelő kezelést, az élet és halál kérdése lehet. Ezért arra figyelmeztetünk mindenkit, hogy a Covid-19 időszakában se haljunk meg a bizonytalankodás miatt. Azonnal hívjunk mentőt!" - hangsúlyozta a szövetség elnöke.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
