A szívritmuszavar sokszor nem okoz tüneteket vagy panaszokat, általában csak rutinvizsgálat során veszi észre a kivizsgáló orvos. Azonban ha mellkasi fájdalmat, remegést érzünk, légszomjunk van, szapora vagy lassú a szívverésünk, szédülünk, esetleg el is ájulunk, mielőbb forduljunk kardiológushoz, mert ez kivizsgálást igénylő tünet. Prof. dr. Gellér László egyetemi tanár, a Magyar Kardiológusok Társasága Tudományos Bizottságának elnöke elmondta, a szívritmuszavarok kezelésére nem csak gyógyszeres terápia létezik, sőt ezeknek az eltérő módszereknek egyre nagyobb szerep jut. A nem gyógyszeres terápiának két útja van. Az egyik a pacemakerterápia, amikor egy szívritmusszabályzó elektronikus eszköz folyamatosan ellenőrzi a szívritmust, és ha túl lassú szívműködést érzékel, képes a megfelelő pulzusszámot biztosítani az elektromos impulzusok leadásával. A másik eljárás a katéterabláció, amely egy speciális beavatkozás egy veszélyes szívritmuszavar, a pitvarfibrilláció kezelésére. A kezelés során az érrendszeren keresztül juttatják a szívbe a katétereket, ezeknek az eszközöknek a segítségével pedig semlegesíteni tudják a szívben kóros elektromos jeleket adó területeket.
Szívritmusszabályzó beültetése
Gellér László professzor elmondta: a szívgyógyászatban a ritmuszavarok eszközös kezelésének első lépése a pacemaker terápia megjelenése volt, Magyarországon a hatvanas évektől kezdett elterjedni, és a szív lassú ritmuszavarainak kezelésére szolgált. A nyolcvanas években már a szív gyors, életveszélyes ritmuszavarait is tudták kezelni a defibrillátor pacemakerekkel.
1994. óta Európa élvonalába tartozunk abban, hogy a defibrillátor pacemakereket is nagy számban ültetjük be, ezek nemcsak a szív lassú ritmuszavarait képesek megoldani, hanem az életveszélyes, gyors ritmuszavarokat is. Ezáltal a szívinfarktus utáni hirtelen halál valószínűségét jelentősen lehet csökkenteni - mutatott rá a szakember.
Dr. Gellér László azt mondta, hogy az első pacemakereket egy elektródával a szív egyik üregébe, a jobb kamrába helyezték, az eszköz ezen keresztül ingerelte a szívet. Ezt követően már a kétüregű pacemakerek a jobb pitvarban és a jobb kamrában is elektródával rendelkeztek, így az egészséges szívhez hasonlóan működtette szinkronban a két üreget a pacemaker. A harmadik lépésben az elektróda mellé még egyet helyeztek, ezáltal a szív két kamrája közötti sövényrészt és az oldalsó falat egyszerre tudta ingerelni az eszköz. A következő lépés pedig a miniatürizálás volt. Ma már vannak elektróda nélküli pacemakerek, van olyan defibrillátor pacemaker is, melyet a mellkason kívül helyeznek el, az elektróda pedig a szegycsont mellé csatlakozik, és van egy mostanában fejlődő megoldás is.
"Azoknál a pácienseknél, ahol nem vagyunk biztosak abban, hogy hosszú távon be kell ültetni a defibrillátor pacemakert, egy speciális mellényt kapnak, melyet ha hordanak, az eszköz képes detektálni a ritmuszavart, és amennyiben rosszindulatú ritmuszavar lép fel, meg is tudja szüntetni azt" - mutatott rá.
Műtéti kezelés katéterablációs rendszerrel
A másik ága a szívritmuszavarok nem gyógyszeres kezelésének a katéteres abláció, ez rendkívüli fejlődésen ment át az elmúlt 30 évben. A folyamat során speciális elektróda segítségével rádiófrekvenciás energiát továbbítanak a szívizomszövetbe, ezáltal roncsolni tudják a ritmuszavar kialakulásáért felelős területet. A következő hatalmas lépés az volt, mikor felfedezték, hogy a leggyakoribb ritmuszavar, a pitvarfibrilláció is gyógyítható katéteres ablációval. Ehhez azonban ismerni kell a szív pitvarának anatómiáját és el kell oda jutni egy speciális módszer segítségével.
"Ezzel a terápiával érjük el ma a legnagyobb sikereket. Ott tartunk, hogy nemcsak a fiataloknál, rohamokban jelentkező ritmuszavarokat, hanem a hosszan, hosszabban tartó, de megszüntethető, illetve a viszonylag régóta - de egy bizonyos időn belül - fennálló pitvarfibrillációkat is kiterjedten lehet ezzel a terápiával gyógyítani" - hangsúlyozta Gellér László. Hozzátette, ez azért óriási lépés, mert a fiatalok esetében nincs alternatívája ennek a terápiának. Az első beavatkozás sikeraránya a 80-90 százalék is lehet a fiataloknál, akiknél rohamokban jelentkezik a ritmuszavar, de az idősebbeknél hosszabban fennálló ritmuszavar esetében is 60-70 százalékos az eredmény. A második beavatkozás sikeraránya pedig általában 10-15 százalékkal magasabb, mint az előző, mondta.
Gellér László arról is beszélt, hogy a háromdimenziós elektroanatómiai térképezőrendszerek - ezek tették lehetővé a komplex ablációkat - és az életveszélyes kamraritmuszavarok ablációja is rendkívüli fejlődést mutató terület. Az egyik legújabb és a szakember szerint áttörést hozó technika a magas energiájú, rövid időtartamú abláció, melynek során mindössze négy másodpercig ablálnak nagyon magas energiával.
"Rendkívül hatékonynak tűnik ez a terápia, a beavatkozások időtartamában jócskán egy óra alatt tartunk. Egy beavatkozás, amely régen kettőtől hat óráig is eltartott, most már a nem a leggyakorlottabb kézben is egy órán belül elvégezhető" - mondta. A szakember arról is beszélt, hogy bizonyos ritmuszavartípusoknál - elsősorban a kamrai ritmuszavarok súlyos szívelégtelenséggel járó eseteinél - a legvégső megoldás a szívátültetés. "Szerencsére rendkívül ritkán van szükség erre a legnehezebb és legkomplikáltabb beavatkozásra, de ez is egy alternatíva abban az esetben, ha a páciens több kritériumnak is megfelel" - tette hozzá.
Gellér László rámutatott: a szívritmuszavar nem gyógyszeres terápiájának mindkét útja hatalmas fejlődésen ment keresztül, és olyan betegségek váltak - nem mindig meggyógyíthatóvá, de - kezelhetővé, melyek korábban nem voltak azok. A szívritmuszavar legnagyobb mértékben a középkorú és az idősebb korosztályt érinti, de fiataloknál is előfordulhat. Hozzátette, évente körülbelül 6500 pacemaker-beültetést végeznek Magyarországon, a szívelégtelenséggel kapcsolatos és a gyors ritmuszavar miatti beültetés egyaránt 1000-1500 pácienst érint. Évente körülbelül 4500 ablációt végeznek, ebből 1800-2000 körül van a pitvarfibrilláció-ablációk száma.
Egy nap a szívünk egészségéért - ingyenes szűrésekkel
A Szív Világszövetsége kezdeményezésére 2000 óta a világon mindenütt egyszerre rendezik meg a Szívünk Napját, ehhez Magyarország már az első évtől kezdve csatlakozott. A Magyar Kardiológusok Társasága minden év szeptemberének utolsó vasárnapján, a Szívünk Napján hívja fel a figyelmet a szív- és érrendszeri betegségek gyakoriságára és a megelőzési módszerekre.
Ebben az évben a Magyar Kardiológusok Társasága a Testnevelési Egyetemmel közösen szervezi meg a Szívünk Napját szeptember 26-án, vasárnap .
Gellér László szerint fontos, hogy az emberek megértsék: a saját egészségükért ők maguk is felelősek. Ehhez pedig tudniuk kell, hogy Magyarországon nagyon jól működő akut infarktusellátás létezik, ahol hatékonyan tudnak segíteni a szakemberek. - Ha tudják, mi a probléma, tudatában vannak bizonyos betegségeknek, tudják, mikor és hogyan kell orvoshoz fordulni, akkor a rendszerbe is korábban csatlakoznak be, hamarabb kapnak ellátást és adott esetben kevesebb maradványtünetük lesz. Nagy jelentősége van a betegek együttműködésének, hiszen a saját életüket tudják jobbá tenni, ha megfelelő időben keresik fel a szakembereket. Ez érvényes a szívritmuszavarokra is: ha tudjuk, hogy erre oda kell figyelnünk, szűrésre kell járnunk, akkor egy időben felfedezett pitvarfibrilláció a stroke-tól is megmentheti a pácienst a megfelelő időben megvalósított terápia esetén - hangsúlyozta.
Az interjút készítette: Mikula Szilvia, Dehir.hu