Kihívások
Immunrendszerünk feladata megakadályozni, hogy a szervezetünket megbetegíthessék a kórokozók. Ezt a védelmi rendszert megerősíthetjük helyes, kiegyensúlyozott táplálkozással, bizonyos tápanyagok rendszeres bevitelével. Az immunrendszer hatékony működéséhez olyan étrendre van szükség, amelyben megfelelő arányban vannak fehérjék, szénhidrátok, zsírok, valamint vitaminok és ásványi anyagok. Azt gondolhatnánk, hogy ez az átlagos, szélsőségektől mentes, vegyes étkezési szokásokkal megvalósítható, ahogy századokon keresztül a nem tudatos táplálkozás korában történt. Ez így is van, csak oda kell figyelnünk arra is, hogy a modern ember életmódja már nem ugyanaz, mint ami a dédszülei idejében jellemző volt. Sokkal több a stressz az életünkben, amely önmagában is rontja az immunrendszer működését, és sokkal több a káros hatás, például a légszennyezettség a környezetünkben, sőt egyre több az élelmiszereinkben található vegyi anyag is. Maguk az élelmiszerek is megváltoztak, a rövidebb tenyészidejű, tömegtermesztésre alkalmas növényfajták elterjedésével nem egy esetben csökkent az élelmi alapanyagok tápértéke. Megváltoztak az étkezési szokásaink is: a fejlett országokban nemigen éhezik senki, sőt, többet is eszünk a kelleténél, de divatos étkeink jelentős része immunrendszerünk számára értéktelen, sőt, károsítja azt. Így már érthető, hogy védelmi rendszerünk bizony, nagyobb odafigyelésre és támogatásra szorul.
Vissza az alapokhoz!
Testünknek a következő alapvető tápanyagokra van szüksége ahhoz, hogy pótolhassa energiáit, megőrizhesse jóllétét: szénhidrátokra, fehérjékre, zsírokra. A szénhidrátok közül lassabban bomlanak le az összetett szénhidrátok, például a teljes kiőrlésű gabonafélék (búza, rozs, zab, árpa, kukorica), a hüvelyesek (a lencse, bab, borsó) és a zöldségek. Hirtelen nagyobb mennyiségű cukrot juttatnak a szervezetbe az egyszerű szénhidrátok: például a gyümölcsök és a cukor. A fehérjék legnagyobb mennyiségben a húsokban, a halakban, a tojásban, a sajtokban, a zöldségekben, magvakban, magas fehérjetartalmú hüvelyesekben találhatók. A zsírsavak közül megfelelő arányban mindnek megvan a maga szerepe, de fontos, hogy a telítetlen, omega-3 és omega-6 zsírsavat tartalmazó olívaolaj, napraforgó, lenolaj, halolaj, dióolaj stb. is része legyen az étkezésünknek.
Vitaminok: életerősítők
Lassan százéves az a felfedezés, hogy az élő szervezeteknek az energiát szolgáltató tápanyagokon, vízen és ásványi anyagokon kívül egyéb anyagokat is kapnia kell, mert ezek hiányában súlyos betegségek, működési zavarok lépnek fel. Ezeket az összetevőket nevezték el vitaminoknak. Az A-vitamin a bőrünk, szemünk, hajunk, csontjaink egészségét tartja fenn. A C-vitamin antioxidáns hatású, nagyon fontos a csontok, a fogak, a vénák állapotának fenntartásához. Mivel ezt a szervezet sem előállítani, sem raktározni nem tudja, mindennap elegendő mennyiséget kell bevinni belőle. A D-vitamin a kalcium és a foszfor felszívódását és anyagcseréjét segíti a csontokban és a fogakban. Az E-vitamin védi a vörösvérsejteket, a szívet, a keringést. Antioxidáns hatásánál fogva megvédi a sejtmembránokat, a zsírokat és az A-vitamint az oxidációtól. A K-vitamin a megfelelő véralvadásszinthez és a csontképződéshez szükséges. A B-vitaminok csoportja segíti az energia felszabadítását az elfogyasztott élelmiszerekből és több más funkciót is ellát: védi az idegrendszert, a bőrt, szerepet játszik az anyagcserében, segíti a vörösvértestek működését, akadályozza a sejtek rákos elfajulását, és felveszi a harcot a fertőzésekkel szemben, erősíti az immunrendszert.
Nem csodanövények, de hasznosak
Szerte a világon számon tartanak, a népi gyógyászatban évezredek óta használnak olyan növényeket, amelyekről az a tapasztalat, hogy immunerősítő hatásúak: segítenek a kórokozók leküzdésében, a fertőzések elkerülésében. A kínaiak a csüdfű (Astragalus membranaceus) jótékony hatására esküsznek, a légúti vírusfertőzések, nátha ellen használják. Kísérletek igazolták, hogy elősegíti az antitestek képződését és a T-sejtek termelődését. Ugyanitt, Dél-Kelet Ázsiában ismert a Shiitake gomba, amelynek szintén immunerősítő hatást tulajdonítanak. Lentinán tartalma fokozza a T-limfociták működését. A dél-amerikai őserdők növénye a macskakarom (Uncaria tomentosa). Immunrendszer erősítő, gyulladáscsökkentő hatású, szintén a vírusfertőzések, egyes daganatos elváltozások esetén alkalmazzák. Ázsiában a ginzenggyökér általános szervezeterősítő hatását is régóta ismerik. Európa-szerte tudják: a csipkebogyó gazdag C-vitamin-forrás, a karotinoid, cseranyag, pektin, gyümölcssavtartalma mellett. Húsának főzete, teája immunerősítő hatású. A népi gyógyászatban kedvelt "védőszer" még a körömvirág teája, és a homoktövis bogyóiból préselt lé, amely nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. A legismertebb immunerősítő gyógynövény az Észak-Amerikából származó bíbor kasvirág, az Echinacea purpurea. Európában vadon nem terem, ezért kerti dísznövényként nevelik. Alkoholos kivonatot, tinktúrát készítenek belőle, amelyhez a növény minden részét felhasználják. Hatóanyaga az arabinogalaktán nevű szénhidrát, mely azáltal segíti az immunrendszert, hogy rákötődik a vírusok, baktériumok, rákos sejtek felszínére, és odavonzza a fehérvérsejteket. Hasonlóan jó hatást tulajdonítanak a magyar népi gyógyászatban kedvelt fokhagymának, és a legújabb felfedezésnek, a grépfrút magjából készült kivonatnak is. A felsoroltak többségéhez a természetben kevésbé, viszont gyógynövény- és bioboltokban, drogériákban juthatunk hozzá, kivonat, csepp, kapszula, tea stb. formájában.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
