Légnemű anyagok a tápcsatornában
A haspuffadás, orvosi nevén meteorizmus esetén a beteg teltségérzésre, hasfeszülésre, bélkorgásra, bélgázosságra panaszkodik. Két jellemző típusa van: a hátterében lehet valóban felfokozott gázképződés, ami a haskörfogat növekedésével jár együtt és a röntgenvizsgálattal kimutatható, illetve az is előfordul, hogy az érzet jelentkezik, de objektív tünet nem. Nézzük először a fokozott bélgázosság (flatulencia) esetét. Hogyan kerülnek légnemű anyagok (gázok) a béltraktusba? Étkezés, rágógumizás , ivás közben rengeteg levegő kerülhet a tápcsatornába, akár naponta háromliternyi is. A táplálék lebontása során magában a bélcsatornában is többféle gáz keletkezik.
A kenyérben, finom pékáruban lévő élesztő, sütőpor és szénhidrát is okozhat bélgázokat. Akinek valamelyik cukrot lebontó enzim hiányzik a szervezetéből, szintén nagy mennyiségű gáz termelődésére számíthat az adott cukrot tartalmazó étel fogyasztásakor. Például a tejérzékeny emberek nem képesek a tejcukrot (laktózt) alkotórészeire, szőlőcukorra és galaktózra bontani, mert hiányzik a szervezetükből a tejcukrot bontó béta-galaktozidáz enzim. Esetükben nagy mennyiségű laktóz emésztetlenül kerül a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok kezdik el bontani. A folyamat gázképződéssel jár, ez okozza a felfúvódást. Vannak, akik a szénsavas italok fogyasztásakor tapasztalnak gázképződést az emésztőrendszerükben.
Büfi, puki és társai
Bár ez a folyamat végképp nem szalonképes társasági téma, de tény, hogy az emésztőrendszerbe került légnemű anyagoknak el kell valahol távozni (normális körülmények között körülbelül két deci levegő van a béltraktusban, a vastagbélben). A csecsemő a szopás utáni büfizés során szabadul meg a lenyelt levegőtől. A felnőttek természetesen diszkrétebben intézik, de ugyanúgy ismerik a böfögés, a szájon át távozó levegő okozta megkönnyebbülést. Az emésztés, a felszívódás, a bakteriális lebontás során keletkező gázok a végbélnyíláson át távoznak. Egy egészséges ember naponta akár tízszer is bocsát ki kis mennyiségű gázt a végbélnyílásán, de ezt legtöbbször maga sem veszi észre.
A bélgázoknak ugyanis csak töredékrésze szagos (többnyire a fehérjelebontás melléktermékei, például a hidrogén-szulfid és az ammónia). A legnagyobb részük, például a nitrogén, az oxigén, a hidrogén, a metán és a szén-dioxid szagtalan. Ha túl sok gáz keletkezik a gyomorban és a béltraktusban, és nyálkával körülvett légbuborékok formájában tárolódik, az okozza a meteorizmust, a felfúvódást. A has dobszerűen megfeszül, körfogata mérhetően megnő, és ha felfelé nyomja a rekeszizmot is, szívtáji panaszokat is kiválthat. A felfúvódott bélfalak megnyúlása fájdalmat okozhat.
Szervi okok
Haspuffadást illetve nagy mennyiségű gáztermelődést okozhat laktázhiány, hasnyálmirigy-elégtelenség, reflux-betegség, fekélybetegség, ételallergia, lisztérzékenység, a vékonybél bakteriális túlburjánzása, giardia vagy entamoeba fertőzés utáni állapot, gyulladásos bélbetegségek. Egészen súlyos betegségek egyik tünete is lehet: előfordul, hogy cukorbetegség, májcirrózis vagy szívgyengeség áll a puffadás hátterében, oka lehet a krónikus bélrenyheség vagy bélelzáródás. A természetes, hasznos bélflórát tönkretevő antibiotikumos kezelés is okozhat felfúvódást.
A nyálmirigyek, a hasnyálmirigy, a máj és az epehólyag olyan anyagokat termelnek, amely a lenyelt táplálékhoz keveredve segíti az emésztést, a felszívódást. A hasnyálmirigy például enzimtartalmú váladékot termel, melynek segítségével a szénhidrátok, a fehérjék és a zsírok bontása történik a vékonybélben. Ha nem megfelelő az emésztőnedv-termelődés, a tökéletlenül emésztett táplálék a vastagbélbe kerül, és ott a bélbaktériumok kellemetlen gázképződés kíséretében bontják fel.
Fontos tudnivaló, hogy a hirtelen keletkező puffadás, amelyet más klinikai tünetek is kísérnek (hasi fájdalom, székletürítési zavar és a bélgázok ürítésének képtelensége, vérnyomásesés, sokk, sárgaság stb.), életveszélyes állapotot is jelezhet, így feltétlenül orvoshoz kell fordulni vele!
Tünet nélkül
Gyakori az is, hogy nem a bélgázok mennyisége növekszik meg, hanem az érintett betegek fájdalom-megélése fokozódik. A belek tágulására a fokozott érzékenységű bél görcsökkel, összehúzódásokkal válaszol, gyakran a bélmozgás is meglassul. Az irritábilis bél szindróma , az IBS egyik jellemző megnyilvánulása a puffadás (a székelési zavarok illetve a hasgörcsök mellett). A túlérzékeny belek esetében semmilyen szervi elváltozás nem deríthető ki, de a beteg életminőségét jelentősen rontja ez az állapot. Mindenképpen foglalkozni kell ezzel, különösen, mert az IBS civilizációs betegség, egyre többeket érint: ma már a meghűléses panaszok után ennek a tüneteivel fordulnak a legtöbben a háziorvosokhoz.
Hogyan kezelhető, illetve kerülhető el?
A rendszeres haspuffadás esetében a szakorvos feladata részletes kivizsgálással tisztázni, mi állhat a hátterében. A szervi elváltozás kizárása mellett sokat segíthet, ha a beteg naplót vezet, mikor és mit evett, ami kiváltotta a tüneteket. Gyógyszeres segítség is létezik, a bélgázok lekötésére illetve a gyomor-bélrendszer mozgását elősegítve. A pszichés állapot rendezése is hozzájárul a megoldáshoz, hiszen a stressz, a szorongás, a rendszertelenség stb. jelentősen rontja ezt az állapotot. Az egészségesebb életvitelre, a kiegyensúlyozott étrendre, a többszöri, lassúbb étkezésre, alaposabb rágásra való törekvés, illetve a gázképző, a nehezen emészthető ételek, a rágógumi, a szénsavas italok kerülése rendkívül fontos. A légzőgyakorlatok, a hasi légzés, a fizikai aktivitás, a bőséges folyadékbevitel is sokat segíthet, és jó tudni, hogy bizonyos gyógynövények (például a borsmenta, az ánizs, a kömény, az édeskömény, a koriander vagy a kamilla) enyhítik a felfúvódást és oldják a görcsöket.