Ha nem megy...
Legelőször is szögezzük le: ahány ember, annyiféle életrend, étkezési, ürítési szokás, beidegződés. Nem feltétlenül betegség, ha valakinek ritkábban van széklete, ez ugyanis tág határok között mozog, heti két-három és napi két-három alkalom közötti gyakoriság normálisnak tekinthető. Nincs tehát alapja a hiedelemnek, miszerint betegséghez, mérgezéshez vezet, ha nem ürít valaki minden nap. Természetesen az idült székrekedést orvosolni kell, amint azt csatlakozó cikkünkben olvashatják. Nézzük azonban most azt az esetet, amikor valaki a betegségtől való félelmében (netán a széklettől való fóbiás irtózása, tisztaság- vagy egészségmániája miatt) akarja gyakoribbá tenni a székelését, és emiatt fordul a különböző hashajtókhoz. Itt kell megemlíteni a bulimiát is, azt a pszichés eredetű étkezési zavart, amelynek szintén velejárója a hashajtókkal való (vissza)élés.
Ürítést gyorsítók, hashajtók
A szabályos bélműködés elősegítésének legbiztonságosabb módja a széklet mennyiségét növelő anyagok bevitele: ilyen a korpa, a pszillium, a calcium polikarbofil és a metal-cellulóz. A nagyobb mennyiségű béltartalom fokozza a bél természetes összehúzódásait, a nagyobb tömegű széklet lágyabb is (természetesen, ha elegendő folyadékot is fogyasztanak e tömegnövelő anyagok mellé), így a kiürítése is könnyebb.
A legegyszerűbb és természetesebb módszer a székelés serkentésére tehát a kellő mennyiségű folyadék bevitele mellett a táplálék rosttartalmának növelése, több zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztása, amely az emésztést segíti, "megtölti a beleket". Természetes eredetű székletlazítóként rebarbarát és lenmagot is használnak, a szilva, illetve a szilvalekvár is beváltan jó hatású. Hashajtóként hagyományosan sós, olajos hashajtókat, ozmotikus illetve a vastagbélre ható szereket használnak. Ezek egyrészt lágyítják a székletet, hígítják a béltartalmat (erre gyakran használnak keserűsót és glaubersós Mira vizet), másrészt, például az olajos hashajtók a béltartalom hígítása mellett fokozzák a bélmozgásokat (ricinusolaj, paraffinolaj). A vastagbél mozgását elősegítő szer például a szenna és a fenolftalein is. A laktulóz, egy mesterségesen előállított cukorszármazék szintén hatékony hashajtó.
Te mindent tudsz a kutyádra leselkedő veszélyekről? Teszteld le!
A hashajtást motiválhatják valós egészségi okok és tévhitek is. A túlzás itt is veszélyes
Miért használjuk?
A székrekedés enyhítésére alkalmazott hashajtók, purgálószerek tehát fokozzák a renyhe bélmozgást, felhígítják a besűrűsödött béltartalmat és segítenek kiüríteni. Olykor szükség lehet arra is, hogy soron kívüli székeléssel, a szokásos folyamatot meggyorsítva távolítsák el a szervezetbe jutott méreganyagokat. A hashajtók egyszeri vagy rövid ideig tartó alkalmazását indokolttá teheti az is, ha szülés, valamilyen sebészeti beavatkozás, vizsgálati eljárás (például béltükrözés) előtt van szükség a bélrendszer kiürítésére. Idült székrekedés és más problémák esetén (például szívinfarktus után, amikor tanácsos elkerülni a fokozott hasi izomnyomást) kisebb mennyiségű hashajtó rendszeres szedését is javasolhatja az orvos, de általános alapelv, hogy nem ajánlják az orvosok a tartós alkalmazását.
Miért ne?
A hosszú ideig és rendszeresen alkalmazott hashajtás több veszéllyel jár. Előfordulhat a bélnyálkahártya gyulladása, elősegítheti az aranyér kialakulását, illetve súlyosbíthatja azt, mert a hirtelen, soron kívül provokált ürítésnél felszakadhatnak, sérülhetnek az aranyeres csomók, amelyek aztán könnyen begyulladhatnak. Mivel a hashajtók a szervezet vízháztartását is befolyásolják, vizet vonnak el, amellyel együtt fontos ásványi anyagok is távoznak a szervezetből, akár az ásványianyag-háztartás felborulásához is vezethet. Lassan alakul ki a hozzászokás súlyos ártalma: a bélrendszer elveszíti a béltartalom továbbításának és a természetes kiürítésének képességét, ami súlyos állapotokhoz vezethet. Az ún. "pszichés székrekedés", amikor az illető feleslegesen aggodalmaskodik székelésének gyakorisága, módja, a produktum állaga, stb. miatt, és indokolatlanul avatkozik bele a bélműködésébe, bizonyos idő után mintegy "leszoktatja" a bélrendszert az önálló működésről.
"Lusta bél" szindróma
Ha a vastagbél idegsejtjei károsodnak a gyakori hashajtózás miatt, a bél hozzászokik az állandó stimulációhoz, képtelenné válik a normális összehúzódásra. Az idegsejtek ilyenkor "elfelejtik" a saját természetes ürítési reflexeiket, nem válaszolnak azokra az ingerekre (étkezés, megtelt gyomor, vastagbélbe került széklet), amelyek egyébként a székletet továbbító bélmozgásokat váltanak ki. Ráadásul a hashajtó szerek adagját tartós alkalmazáskor egyre növelni kell ahhoz, hogy kiváltsák a kívánt hatást.
Legjobban: