Világszerte járványszerűen terjed az elhízás, amit jól mutat, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikája szerint 1975 és 2016 között közel megháromszorozódott az elhízással élők aránya a teljes népességen belül. Mindez a felnőttek mellett egyre erőteljesebben érinti a fiatalokat és gyermekeket is, hosszú távon jelentősen fokozva számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát. Rendkívül fontos lenne tehát hatékony megoldást találni a problémára, éppen ezért is keltett nagy visszhangot egy február elején a New England Journal of Medicine című folyóiratban publikált tanulmány.
Mint azt korábban megírtuk , a tanulmány egy közel kétezer túlsúlyos vagy elhízott felnőtt bevonásával elvégzett klinikai kísérlet eredményeit mutatta be. Táplálkozási és sportolási tanácsadás mellett a résztvevők egy része hetente egy alkalommal szubkután, avagy bőr alá adott injekcióban szemaglutid gyógyszert kapott, míg a csoport másik felébe tartozók placebót. A szemaglutidot jelenleg a 2-es típusú cukorbetegek terápiájában alkalmazzák, korábbi kutatásokból kiderült már ugyanakkor, hogy befolyásolja az étvágyszabályozást a szervezetben.
A kísérlet résztvevői átlagosan 15,3 kilogrammtól szabadultak meg a terápia 68 hete során, míg a kontrollcsoport tagjai mindössze 2,6 kilogrammtól. Ez a legerősebb pozitív hatás, amelyet valaha megfigyeltek elhízás elleni gyógyszer esetében - hívta fel a figyelmet a The Conversation oldalán megjelent cikkében John Blundell, a Leedsi Egyetem pszichobiológus professzora. Hozzátette azonban, hogy bár a súlycsökkenés mértéke kétségkívül biztató, továbbra is akadnak hangsúlyos kérdések, amelyekre a kutatók nem tudnak választ adni. Vajon ténylegesen maga a gyógyszer idézte elő egyedül a jelentős fogyást? Közrejátszhatott esetleg ebben, hogy injekciós formában adták be a készítményt a résztvevőknek? Illetve akkor is hasonló eredmények születtek volna, ha a szemaglutid alkalmazása mellett a páciensek nem kaptak volna útmutatást életmódjuk megváltoztatására?
Így működik a hatóanyag
Ismert tehát, hogy a hatóanyag az étvágyszabályozásban játszik szerepet. Ezt már több korábbi tanulmány is megállapította, beleértve egy, a Leedsi Egyetem kutatói által 2017-ben lefolytatott vizsgálatot. Ennek eredményei szerint heti egy injekció (azonos dózisban, mint a legújabb kísérletnél) átlagosan 24 százalékkal csökkenti a napi kalóriabevitelt. Dacára ráadásul a kisebb ételadagoknak, a visszajelzések szerint az érintettek étvágya nem növekedett meg, illetve általában véve jóllakottabbnak érezték magukat, mint korábban. Szintén ugyanez a tanulmány arra vonatkozóan is talált bizonyítékot, hogy a szemaglutiddal kezelt páciensek körében csökkent a magas zsírtartalmú ételek utáni sóvárgás, egyszersmind erősödött bennük az érzés, hogy képesek megőrizni uralmukat étvágyuk felett.
De hogyan is működik a hatóanyag? A szemaglutid az agy GLP-1 receptorain keresztül szabályozza az étvágyat. A GLP-1, azaz a glukagonszerű-peptid-1 hormont egyes, a gyomor-bélrendszerben található sejtek termelik, ahol aztán a hormon egyfelől az inzulintermelést stimulálja, másfelől lassítja a gyomor kiürülését. Kutatások szerint a GLP-1 receptorai szerte az agyban előfordulnak, beleértve olyan, az étvágyszabályozás szempontjából érintett agyi régiókat is, mint amelyek például az éhség és az ételek élvezete alakulásában vesznek részt. Érdekesség, hogy korábbi rágcsálókísérletek alapján a szemaglutid mind a jóllakottságért, mind az örömérzetért felelős agyi területekre kihatással van. Mindazonáltal a hatóanyag meglehetősen komplex módon befolyásolja az agyi folyamatokat, és ennek teljes feltárása még a jövő feladata.
Minek köszönhető az erős étvágycsökkentő hatás?
John Blundell szerint, habár nem kétséges, hogy a szemaglutid önmagában is nagy lehetőségeket rejt, elképzelhető azonban, hogy a február elején megjelent tanulmány kecsegtető eredményeiben egyéb tényezők is szerepet játszottak. Ezek közé tartozik, hogy más elhízás elleni gyógyszerekkel ellentétben a szemaglutidot nem orális tabletta, hanem injekció formájában kapták a kísérlet résztvevői. A tanulmány szerzői úgy tartják, a hetente egy alkalommal adott injekció erősíti a páciensek együttműködését a terápiában, egyben a diétás és sportolási tanácsokat is jobban megfogadják, mintha tablettát kapnának, mert a kezelést így komolyabb orvosi beavatkozásnak érzik. Ez talán visszatérően emlékezteti őket arra, hogy az elhízás mennyire komoly probléma, ami összességében plusz motivációt is jelent számukra.
Kérdéses tehát, hogy vajon a szemaglutid akkor is hasonlóan hatékony lenne-e a súlycsökkentésben, ha naponta kellene szájon át bevenni tablettásan. Tavaly novemberben a Diabetes, Obesity and Metabolism című folyóiratban jelent meg egy tanulmány, amihez a kutatók 12 héten keresztül követtek nyomon szemaglutiddal kezelt cukorbetegeket. Kimutatták, hogy a naponta szedett tabletták egyértelműen befolyást gyakoroltak az alanyok étvágyára, illetve hatására csökkentek testük zsírtartalékai. Elképzelhető tehát, hogy szájon szedve is hozzájárulhat a hatóanyag a súlycsökkentéshez elhízással élő embereknél, a feltevést azonban hosszú távú klinikai kísérletekkel is igazolni kell.
Érdemes azt is megemlíteni, hogy ugye az új tanulmány önkéntesei havonta egy alkalommal egyéni tanácsadáson is részt vehettek, ahol szakemberektől kaptak útmutatást étrendjükre és a testmozgásra vonatkozóan. A tanácsadás elsődleges célja az volt, hogy ezáltal is biztosítsák, hogy az alanyok mindennap legalább 500 kalóriával több energiát égessenek el, mint amennyit magukhoz vettek az elfogyasztott ételekkel. A tanulmány szerzői úgy foglaltak állást, hogy a szemaglutid alkalmazását mindenképpen életmódváltási programmal is egybe kell kötni. Nem tudni tehát, hogy a gyógyszer vajon az étrendi és mozgási változtatások hiányában is hasonlóan hatékony lenne-e.
Tényleg fordulópontot hoz a szemaglutid?
"Nem arról van szó, hogy a tanulmány eredményei ne lennének biztatóak. A szemaglutid valóban képes szabályozni az étvágyat azáltal, hogy gátolja az evés iránti vágyat, valamint fokozza a telítettség érzetét. Mindez különösen hatékony lehet a testsúlycsökkentésben, főleg egy olyan társadalomban, amely támogatja az egészségtelen életvitelt és a túlfogyasztást - és ahol az egészségtelen, magas kalóriatartalmú ételek szinte mindenütt jelen vannak" - fogalmazott cikkében a pszichobiológus.
Hozzátette továbbá, mindenképpen pozitívum, hogy a hatóanyag étvágycsökkentő hatása hosszan kitart. A klinikai kísérletben a résztvevők testsúlya több mint egy évig folyamatosan csökkent, körülbelül a 60. héten elérve a legalacsonyabb szintet. A szemaglutid folytatólagos hatása a GLP-1 receptorokra olyan mértékben csökkentette az evés iránti vágyat, amilyet korábban még egyetlen gyógyszer esetében sem lehetett kimutatni. Ezzel együtt, ha az érintettek leállnak a gyógyszer szedésével, étvágyuk visszaáll a korábban megszokott állapotba. Éppen ezért, ha nem változtatnak életmódjukon, ismét elkezd majd gyarapodni a testtömegük.
Fontos megemlíteni azt is, hogy bár átlagosan kezdeti testsúlyuk 15 százalékát adták le a kísérlet résztvevői, ugyanakkor harmaduk esetében 20 százaléknál is nagyobb csökkentést jegyeztek fel a kutatók, míg a résztvevők fele összességében kevesebbet fogyott az említett 15 százalékos átlagnál. Ez azt jelenti, hogy a szemaglutid sem garantál semmit, hatása személyenként eltérő lehet. Ugyancsak lényeges szempont, hogy a vizsgálat alanyainak háromnegyede nő volt, így további kutatásokra lesz szükség annak feltárására, hogy vajon a nem befolyásolja-e a hatóanyag súlycsökkentő hatékonyságát.
Mindent egybevetve John Blundell úgy véli, a hatóanyag egy ígéretes új eszköz lehet az elhízás kezelésére, amennyiben jóváhagyják ilyen célú alkalmazását a gyógyszerhatóságok. Feltéve persze, hogy a gyógyszert egészségesebb életmóddal is kombinálják.