A jól elkészített, omlós, krémes és vajas ízű szelídgesztenye - amit már 3 ezer éve is termesztettek a Földközi-tenger térségében - az egyik legfinomabb "bekuckózós", őszi-téli nassolnivaló. Sajnos a friss gesztenye szezonja viszonylag rövid, mindössze néhány hónap. Ezért érdemes feltankolni belőle, és kiélvezni, amíg lehet.
Pozitív hatások: kevés zsír, sok rost
A gesztenye körülbelül negyven százaléka víz, ezért kevesebb zsírt tartalmaz, mint például a dió, vagy a mandula. Bár igen kalóriadús, bátran beilleszthető étrendünkbe, mivel rostokban és lassan felszívódó szénhidrátokban gazdag. Utóbbiak segítenek a vércukorszint szabályozásában, energiát adnak és teltségérzetet biztosítanak - foglalja össze a kanadai Best Health Magazine a rendszeres gesztenyefogyasztás legfőbb előnyeit.
Mi minden van a gesztenyében?
Tápanyagokban, nyomelemekben és vitaminokban rendkívül gazdag: egy adag (körülbelül negyed csésze) elfogyasztásával fedezni tudjuk napi ajánlott C-vitamin-bevitelünk 20, rézbevitelünk 25 százalékát. Ezek ráadásul antioxidánsok - védik sejtjeinket az oxidatív károsodástól, az idő előtti öregedéstől -, és serkentik a szervezet kollagéntermelését, ami nélkülözhetetlen az izmok és a bőr egészséges működéséhez. A gesztenyében mindemellett sok a B1-, B2,- és B6-vitamin , az omega-3 zsírsav, a nyomelemek közül pedig nagyobb mennyiséget tartalmaz magnéziumot, kalciumot, foszfort és káliumot. Utóbbi többek között a sejtek és szövetek egészséges működéséhez szükséges.
A szelídgesztenye sokféleképpen és változatosan variálható alapanyag. Fogyaszthatjuk főzve, vagy sütve, önmagában, de más ételek, például desszertek - sütemények, palacsinták, krémek - ízesítésére is kiváló. Tehetjük salátába, és mivel sok benne a keményítő, gyorsan és könnyedén süríthetjük vele a leveseket is. Kínálhatjuk pürésítve vagy töltelékként különféle húsokhoz. De lisztet is készítenek belőle, amit gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatnak.
Hogyan kell jól elkészíteni?
Ahhoz, hogy a gesztenye finom legyen és jó állagú, fontos, hogy kiváló minőségű alapanyagot vegyünk, és főzés vagy sütés előtt gondosan előkészítsük. Válasszunk fényes, domború, sérülés- és penészmentes gesztenyéket. Érdemes odafigyelni rá, hogyha vékony és zörög a héjában, akkor már kiszáradt, így elkészítés után gyakorlatilag mehet is a kukába.
Megkönnyítjük a dolgunkat, ha főzés vagy sütés előtt 3-4 órával beáztatjuk a gesztenyéket. Így kiszűrhetjük azokat, amelyek ehetetlenek: a kukacosak ugyanis lyukasak és feljönnek a víz felszínére. A gesztenye héja az áztatástól egy kicsit felpuhul, így a domború oldalát késsel könnyebben be tudjuk metszeni X-alakban. Azért érdemes bevagdosni, mert egyrészt így könnyebb lesz pucolni, másrészt ha a héja felpöndörödik, az azt jelzi, hogy a gesztenye elkészült: vagyis nem lesz se kemény, se száraz.