Hatezer éves történet
Már a sumérok idején (i.e. 4000 körül) bizonyosan készítettek árpából sört, amelyet fahéjjal, datolyamézzel és más fűszerekkel ízesítettek. Az árpát malátázták, aszalták, majd búzával együtt megőrölték és ún. sörcipót készítettek belőle. Ebből a cipóból készült a cefre, amelyet tisztítatlan edényekben (ez adta az élesztőt) kierjesztettek. A sör a "folyékony kenyér" elnevezést is tőlük kapta, és ezt az italt olyannyira szerették, hogy fogyasztását Hammurabi király kőtáblába vésett törvényekkel szabályozta.
Az egyiptomiak a sört a pékségekben árpából és tönkölybúzából készítették, s gyümölcslével, datolyalével édesítették. Ritkán készítettek erős söröket, ezek az ünnepek italai voltak, a sör isteneként Oziriszt tisztelték. Az ókori népektől a sörkészítés tudománya a trákok, filiszteusok, szírek, germánok és kelták birtokába került, akik az italt mézzel, sáfránnyal, borókabogyóval, és egyéb növényi anyagokkal varázsolták ízesebbé. A komló csak Nagy Károly idején, 800 körül lett a sörgyártás tartozéka. Egészen 1516-ig kellett várni arra, hogy a bajor hercegségekben elrendeljék: a sör előállításához csak árpát, komlót, élesztőt és vizet lehet használni. Ez után tilos volt egyéb anyagokkal fűszerezni a főzetet. Jelenleg Németország rendelkezik a legnagyobb fajtaválasztékkal (több mint 8000-féle sör), viszont a legtöbb sört készítők címe az USA-é (évi 230 millió hektoliter). Az egy főre eső fogyasztást tekintve ugyancsak a németek a világelsők (156,1 l/fő).
Borivókból sörivók
Élettani hatásai
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem szabad viszont megfeledkezni a sörben lévő alkohol ártalmas hatásairól sem. A mértéktelen alkoholfogyasztás ugyanis károsan hat szinte minden szervünkre, de legfőképpen a májra és az idegrendszerre. Ezért fontos figyelembe venni, hogy nem kívánatos napi 40g alkoholnál többet fogyasztani. Nőknél ez a határ 20g, ami kb. 0,5 liter sörnek felel meg.
Míg a kis mennyiségű, jó minőségű szeszesital-fogyasztásról bizonyos embercsoportok esetében kimutatták annak jótékony szív- és érrendszeri hatásait, a túlzott alkoholbevitelről bebizonyosodott, hogy növeli a szívkoszorúér-betegség kockázatát. Ugyanígy kevés vagy a mérsékelt ivás csökkentheti az időskori emlékezetvesztés kockázatát, a mértéktelenebb alkoholfogyasztás viszont fokozhatja a dementia veszélyét. A terhes nők alkoholfogyasztása növeli a születési rendellenességek, a magzati alkohol szindróma valószínűségét.
Korsó, pohár, pikoló
Hazánkban a söröket fél literes, illetve 0,33 dl-es zöld vagy barna üvegpalackban, fél literes alumínium dobozban, esetleg hordós formában hozzák forgalomba. Vendéglátóhelyeken csapoláskor a sört csak hitelesített poharakba szabad kimérni. A pikoló két deci, a pohár három deci, a korsó nálunk fél liternyi sört jelent, ezzel szemben Németországban és Ausztriában egy, másfél és két literes a korsó mérete. A különösen sörhódoló belgák például a söröknek saját pohártípust különböztetnek meg, amely nem a sörtípushoz, hanem a márkanevekhez tartozik. Annyi bizonyos, hogy a poharakat a vendéglátóhelyeken is különös gonddal kell kezelni. Legalább hetente egyszer meleg szódás vízben kell őket áztatni, és kefével jól megtisztítani. Utána hideg vízzel kiöblíteni, szellős helyen megszárítani. A sörös poharakat ruhával megtörölni nem szokás.
A sörpocak mítosza
Mi is az igazság? Valóban a sörtől nő a sörhas? Először is egy megállapítás: egy átlagos sör kevesebb, mint 140 kalóriát tartalmaz dobozonként, kb. 4 százalékos alkoholtartalom mellett. 2003-ban brit és cseh kutatók közel 2000, köztudottan a világ legnagyobb sörfogyasztóinak számító cseh ember részvételével vizsgálták a sörhas kérdését. A kísérletben résztvevők semmilyen más alkoholos italt nem fogyasztottak. A heti átlagos sörbevitel a férfiaknál 3,1, a nőknél 0,3 liter volt. A résztvevők viszonylag kis hányada volt "nagyivó", a férfiak 3 százaléka fogyasztott csupán heti 14 liternél többet és csak öt nő fogyasztott rendszeresen heti 7 liternél nagyobb mennyiséget.
A kutatás során feltett kérdéseket természetesen rövid orvosi vizsgálat is kiegészítette, mely elsősorban a túlsúly körülírását szolgálta (testsúlymérés, testtömegindex kiszámítása, derék-csípő hányados meghatározása). A kutatók úgy tapasztalták, hogy a közhiedelemmel ellentétben nincs összefüggés az elfogyasztott sör mennyisége és a has nagysága között. Az az állítás, miszerint a túlzott sörfogyasztás teszi az embereket elhízottá, úgy tűnik, nem kellően megalapozott. Itáliai kutatók véleménye szerint a sajátságos testi jelenség hátterében elsősorban a petyhüdt has kialakulását elősegítő genetikai adottság (kötőszöveti gyengeség) állhat - és akkor még nem vizsgáltuk a mozgásszegény életmód és a táplálkozási szokások kérdését, ami valószínűleg még közelebb vinne a sörpocak okainak megfejtéséhez.
A sörhab mint minőségjelző
Ez is érdekelhet
A sörök minőségét döntően kémiai összetételű, érzékszervi tulajdonságuk és tartósságuk határozza meg. A jó sör kitöltéskor gazdag, tartós habot ad, ami likacsos, tömör szerkezettel bír, az üveg falához jól tapad, és öt perc alatt legfeljebb a felére csökkenhet. Csapolt sör kiszolgálásakor a hab vastagsága füles korsóban maximum 2 ujjnyi lehet. A habnak egészen apró buborékszerűnek, tejszínhabszerűnek kell lennie. A durva szappanbuborékszerű hab a túlmelegített, vagy túlhűtött sör jellemzője. A világos sörök habja fehér, a barna söröké krémszínű.
