A sztívia Dél-Amerikában őshonos növény, ahol már több száz éve természetes édesítőszernek használják. A sztívia levele több mint 30 szteviol-glikozidot tartalmaz, amelyek a levél legédesebb alkotóelemei. A sztevizoid és a rebaudiozid A (Reb A) a leggyakoribb és a legszélesebb körben tanulmányozott szteviol-glikozidok. Intenzív édesítő tulajdonsága miatt a szteviol-glikozidokat sok országban alacsony kalóriatartalmú édesítőként forgalmazzák.
Biztonságos összetevők
A szteviol-glikozidok biztonságosságát már alaposan áttekintette a megjelent szakirodalom, valamint a nemzeti és nemzetközi élelmiszer-biztonsági szervek. Számos alkalommal felülvizsgálták a szteviol-glikozidok biztonságosságát, és elfogadták, hogy a bevitel testtömeg-kilogrammonként 4 mg naponta. A napi bevitel mértéke útmutató arra a mennyiségre, amennyi naponta biztonságosan fogyasztható egy egész emberöltő alatt.
Ennek ellenére két új publikáció az aggodalmát fejezte ki, miszerint a szteviol-glikozidok steviol glikozidok mutagének lehetnek (azaz megváltoztathatják a sejtek genetikai anyagát), és azt kérte, hogy további genotoxicitási kutatások egészítsék ki a biztonsági profiljukat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A vizsgálatok
A szteviol és néhány szteviol-glikozid genotoxicitását intenzíven vizsgálták laboratóriumban (in vitro) és élő szervezetben (in vivo). A szteviol tekintetében, a legtöbb in vitro vizsgálatokban úgy találták, hogy nem genotoxikus, pozitív eredményeket azonban egy korai mutációban kaptak, amelyet nem rutinszerűen használt genetikai teszttel végeztek, a Salmonella typhimurium TM677 baktérium segítségével. A szakirodalomban arról számoltak be, hogy a megállapítások alapján ez a módszer nem alkalmas a biztonságos értékelésekhez az embereknél, mert ez egy nagyon specifikus baktériumtörzs, valamint a pozitív eredmény reprodukálásához szükséges feltételek miatt.
Egy másik tanulmány azt mutatta, hogy a szteviol állati sejtekben a májenzimek jelenlétében mutagén (kínai hörcsög tüdő-sejtek), azonban nagy dózisú szteviol szükséges ahhoz, hogy ilyen hatást okozzon, szintén rendkívül magas citotoxicitást (sejtek toxicitása) idéz elő, és egy kérdést vet fel a tanulmány érvényességét illetően.
A sztevizoid és a Reb A toxikus hatása
A sztevizoidot és a Reb A-t tekintve számos tanulmányban még nem találtak bizonyítékot a genotoxicitásra. Csak egy in vivo vizsgálat jelentette, hogy a sztevizoid genotoxikus, ami azt jelenti, hogy a sztevizoid DNS károsodást indukált azoknak a patkányok a vérében, lépében, májában és az agy sejtjeiben, amelyeknek sztevizoidos ivóvizet (napi 400 mg testsúly-kilogrammonként) adtak. A technikai vezérlés és adatértelmezés képezték azonban ennek a tanulmánynak a tárgyát számos közzétett kritikai értékelésben.
A 2008 óta megjelent további genotoxicitási tanulmányok felülvizsgálata új genotoxicitási vizsgálatokat talált (in vitro és in vivo tanulmányok) Reb A-val. A vizsgálatokban genotoxikus hatást nem találtak.
Ez a jelenlegi áttekintés arra a következtetésre jutott, hogy a legújabb ajánlások szerint a szteviol-glikozidok genotoxikus kockázata a fogyasztókra nézve tényleges tesztekkel nem igazolt.
Ez is érdekelhet
Forrás: Európai Élelmiszerinformációs Bizottság
