A szokatlan meleg miatt az idén a tulipánok korábban kezdik pihenőjüket, a nap ugyanakkor máris előcsalta a legvirgoncabb rózsákat. Az idén ügyesen kell metszeni, hogy mindig szép virágot hozhassanak.
A hagymás jelzőt általában egymástól meglehetősen távoli rokonságban álló növényekre használjuk. A díszkerti besorolás szerint tágabb értelemben idetartoznak a hagymás gumósok, a gyökértörzses vagy gumós gyökerű fajok is. Ezért annak, aki az egyszerű tulipánon és a kardvirágon kívül mással is próbálkozik, fel kell készülnie arra: lesznek rossz napjai, olyanok is, amikor a vagyont érő növényei cserbenhagyják. Ugyanis nem könnyű a kényes ízlésüket eltalálni. Ha viszont ez sikerül, akkor nem csalatkoznak. A hagymások tulajdonképpen egyfajta virágkonzervek. Ezért tárolásuk, szállításuk, így kereskedelmük is egyszerűen megszervezhető. Ma már nem kell szakboltokba menni a hagymákért: megszokottá vált, hogy egy kisebb ABC-ben is ott áll az importhagymákat árusító állvány. A kezdőknek azonban érdemes óvatosan vásárolniuk.
Botanikai besorolás szempontjából a hagymások csoportosítása tulajdonképpen egyszerű. A fajokon belüli változatok azonban külalak, igényesség szerint olyannyira eltérőek, mintha nem is állnának egymással rokonságban. A hagymás növényeket a virágzásuk szerint lehet besorolni tavaszszal, nyáron és ősszel nyílókra. A tavaszi körbe tartozik egyebek mellett az amarillisz, az írisz, a jácint, a gyöngyike, a hagymavirág, a krókusz, a kockásliliom vagy a szellőrózsa. Nyáron és ősszel nevel virágot a begónia, a borostyánlevelű ciklámen, a dália, az írisz, az inkaliliom, a kardvirág, a kikerics, korbácsliliom, a liliom, madársóska, a rózsanád (Canna) és a tölcsérvirág és a sáfrányfű. Így egy-egy ágyás többször is használható. Az éppen pihenő hagymák felszedhetők, konzervként raktározzák az életerőt.
A legelterjedtebbnek a tulipánok számítanak. Ahhoz, hogy a kert tavasszal színpompás legyen, a tulipánhagymákat őszszel kell elültetni. Több olvasónk is kérdezte, mi a teendő az elvirágzott hagymákkal. Maradhatnak a földben, de fel is szedhetők. A virágzást most befejező hagymákat még azelőtt fel kell szedni, hogy a nyár közepére teljesen behúzódnak, mert akkor jövő tavaszig, az új kihajtásig végleg eltűnhetnek. Az elvirágzott virágtengelyeket ki kell csípni, vagy le kell vágni. Van, aki a leveleket is levágja, megkurtítja, a földbe tapossa. Ezzel a hagyma visszahúzódása segíthető, de ha nincs szükség a helyére, akkor békén lehet hagyni a növényt, és nyárra magától pihenőre húzódik. A virághagymákat csak akkor szabad felszedni, ha a talaj feletti részek már elsárgultak vagy visszahúzódtak. A hagymák csak ekkorra fejlődnek ki teljesen és alakították át a tápanyagokat raktározhatóvá. A felszedhető egészséges hagymák már nem fehérek, felületüket sötétbarna, lehámló pikkelylevelek borítják. A felszedéskor (szerencsések, akik valahogy jelölték a különböző színváltozatokat) nagyság szerint rendezni kell a hagymákat. A kicsik a fiókák. Ezek nem hoznak virágot, előbb hizlalni kell őket, hagymaiskolában a helyük.
A tulipánnemesítés szokatlan eredménye
Kép: A szerző felvétele
A tulipánhagymákat néhány centis szárral kell felszedni (ezért nem szabad a leveleket tőből levágni), és kis csomókba kötve, árnyékos, szellős helyen kell szárítani. Ha sikerült a szárítás, akkor lapos dobozokban, hosszú szárú zoknikban lehet az ültetés idejéig pihentetni, raktározni. A tulipánoknak szeptemberig kell várniuk, hogy új helyükre kerüljenek. A hagymák szeretik a meleget, ezért, ha lehet, ne a pincében, hanem a padláson tárolják.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Más, közönségesnek mondott hagymásokat, például a hóvirágot, sáfrányt, fürtös gyöngyikét, tőzikét nem kell felszedni. Sarjhagymáikkal és gumóikkal sűrű virágszőnyeget alkotva elszaporodnak.
A kényes, ám gyönyörű rózsa, ha nem ápolják állandóan, hamar áthatolhatatlan tüskés bokorrá válik. A folyamatos virágzás és a kívánt alak megtartása érdekében általában gyakori metszést igényel. A rózsával a legtöbb gondot ez jelenti. Nyáron érdemes a száradó virágokat az első ötleveles hajtás felett levágni. Az alakító metszés ideje tavasszal van. Már most is duzzadnak a régebbi rózsabokrok rügyei. Minél korábbi a metszés, annál gazdagabb lesz a virágzás. A takarás kibontása után a száraz ágakat, az idősebb girbe-gurba csonkokat, a lisztharmattal fertőzött vesszőrészeket le kell vágni. Az igazi metszés csak ezután következik. A bokor alakú tea-, floribunda- és polyantharózsák és a magas törzsűek esetén az erős, tőből kihajtó vesszőket 6-8, a gyengébbeket 2-3 rügyre kell visszavágni. A vesszők legfelső rügyei kifelé álljanak, hogy a hajtások akadálytalanul növekedhessenek.
A lugasok rózsáit és a futórózsákat a száraz, elöregedett karoktól meg kell szabadítani. Ezek általában a fiatalabb és az idősebb vesszőkőn is virágoznak. A megmaradt karókon, a lugas élő vázrendszerén, ahogy a szőlőnél, itt is csapokat kell hagyni. A rózsánál 15-20 centinként egy rövidre metszett csapot érdemes meghagyni, amiből a virágot viselő hajtás tör majd elő. A nagy bokrokká meghagyott parkrózsákat csak a szemnek tetszetősen kell ritkítani. Ezeknél nem lehet hibázni, mindent túlélnek.
A jövő héten a balkonládákról és a muskátlik újraélesztéséről írunk.
Ez is érdekelhet
Ma nyitja meg a kapuit huszadik alkalommal a Budai Arborétumban a hagyományos tavaszi dísznövény-kiállítás. A Dísznövény 2007 a Budapesti Corvinus Egyetem Budai Campusán (ismertebb, régi nevén a Kertészeti Egyetemen) vasárnap 18 óráig várja az érdeklődőket. A hazai dísznövényes szakma legnagyobb tavaszi fórumán nemcsak a termesztők, kereskedők, forgalmazók találkoznak, hanem a tudományos élet is jelen van, szakmai találkozókra is sor kerül. A növény- és a kellékvásár pedig a hobbikertészek számára nyújt beszerzési lehetőséget.
Legjobban: