A hazai haltermelés csaknem 40 százaléka ilyenkor kerül az asztalra a két szervezet közös közleménye szerint. Szerencsésnek nevezték Magyarország helyzetét, mert biztosítani tudja a fogyasztóknak a kitűnő minőségű édesvízi halakat. Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint 2021-ben az egy főre jutó halfogyasztás 6,52 kilogramm volt, ami 0,15 kilogrammos növekedés 2020-hoz képest. A NAK és a MA-HAL célja, hogy ebből minél több hazai hal legyen.
A ponty és az afrikai harcsa a legnépszerűbb
A magyarországi tógazdasági haltermelés volumene tavaly több mint 21 ezer tonna volt, ennek mintegy 80 százaléka három régióban, az Észak-Alföldön, a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön koncentrálódott. Gazdaságilag a legfontosabb hazai halfaj továbbra is a ponty, amely a tógazdasági étkezési célú halhústermelésből 83,2 százalékkal részesedett 2021-ben. Magyarországon a második legnagyobb mennyiségben előállított édesvízi halfaj az afrikai harcsa, az Európai Unióban Magyarország termeli a legtöbb afrikai harcsát, tavaly 5298 tonnát.
A hazai haltermelés meghatározó részét a tógazdaságok adják, amelyek üzemelő területe 25 937 hektár volt tavaly; a terület csökken, mert az elmúlt évek csapadékszegény időjárása nem kedvez a haltermelésnek. A precíziós rendszerekben előállított halmennyiség 2021-ben 5672 tonna volt, az előző évinél 7 százalékkal több, és várhatóan 2022-ben is növekvő tendencia lesz tapasztalható. A tógazdaságok aktív szerepet töltenek be a természetes vizek halutánpótlásában, a kihelyezett halakat a haltermelők szaporítják és nevelik a megfelelő méret eléréséig.
Az idei időjárás a tógazdaságokat is megviselte
A szakmai szervezetek szerint a koronavírus után idén az aszályos időjárás és a növekvő árak viselik meg az ágazatot: az üzemanyag, a takarmány és az energia ára jelentősen emelkedett. A tógazdasági haltermelés szempontjából nagyon rossz évet zárhat az ágazat. Az enyhe telet követő hideg, csapadékszegény tavasz, majd az elhúzódó nyári aszály miatt egyre nehezebb halat termelni tógazdasági körülmények között. Soha nem látott károkat okozott az elhúzódó aszály országszerte a halastavakban.
A völgyzárógátas dunántúli halastavaknál azért alakult ki kritikus helyzet, mert nagyobb és biztos hozamú közeli folyóvizek és csatornák hiányában a tavakba a vízutánpótlás kizárólag a vízgyűjtő területre hulló csapadék felfogásával volt biztosítható. Az AKI adatai szerint már tavaly 15 százalékos termelés-visszaesés volt a Dunántúlon a vízhiány miatt, az idei tapasztalatok és előrejelzések szerint ebben az évben a visszaesés 30 százalékos is lehet 2020-hoz képest.