A hal ősidők óta az emberiség fontos tápláléka. Az első halak 400-500 millió éve jelentek meg az óceánokban. Ma megközelítőleg 20 000 különböző halfajta él a tengerekben és az óceánokban, s folyóink, tavaink is sokféle halnak nyújtanak otthont.
A középkorban hazánk vizeiben - a korabeli leírások szerint - rengeteg hal élt, s szolgált táplálékul a lakosságnak. A halászat nálunk is a táplálékszerzés fontos formája volt. A folyók szabályozása, az élőhelyek csökkenése, a vízszennyezés, stb. a halállomány tetemes csökkenését eredményezte, s a halfogyasztás is egyre kisebb szerepet játszott a táplálkozásban.
Ma a világon talán mi esszük a legkevesebb halat, fejenként csak 2,5 kg-ot évente; a világ lakosságának átlagos halfogyasztása 13,5 kg körül mozog, de a tengerparton élő nemzetek ennél sokkal több halat esznek. Izlandon például az egy főre jutó évi halfogyasztás 92, Japánban 71, míg Norvégiában 69 kg, de a jelentős halászattal nem rendelkező Ausztriában is ötször több halat esznek, mint Magyarországon. Ez a feltűnően alacsony fogyasztás semmivel sem indokolható, hiszen a felmérések szerint a magyarok is kedvelik a halételeket. A megkérdezettek 77 százaléka mondta, hogy szereti a halat, Baja térségében ez az arány több mint 90 százalék, s Debrecen környékén is eléri a 70 százalékot. Az előbbi adatokra az lehet a magyarázat, hogy a halat nem mindenhol könnyű beszerezni, s ráadásul nem is tartozik az olcsó ételek közé. Kedvező tápanyag-összetétele, esszenciális zsírsavtartalma, könnyű emészthetősége, a halételek ízletessége, stb. pedig nagyon is indokolná, hogy a halfogyasztás nagyobb szerephez jusson táplálkozásunkban.
A hal sok fehérjét tartalmaz. A halak fehérjetartalma, fajtától függően 15-20 százalék körül mozog. A halfehérje a halhús sajátos szerkezetének köszönhetően könnyen emészthető, teljes értékű fehérje. Alacsony energiatartalmát alacsony zsírtartalmának köszönheti. A halhús zsírtartalma nem nagy, 1-7 százalék kerül mozog. Száraz és zsíros húsú halakat különböztetünk meg.
Száraz húsú halak: a harcsa, a keszeg, a fogas, a fehér busa, a heck, a tőkehal, a lepényhal, stb.
Zsíros húsú halak: a ponty, a lazac, az angolna, a tonhal, a makréla, a hering, stb.
A zsíros húsú halak kétszer annyi energiát tartalmaznak, mint a száraz húsúak. A halzsír, helyesebben halolaj, a többi állati eredetű zsiradéktól eltérően, telítetlen zsírsavakban gazdag, melynek megítélése táplálkozás-élettani szempontból igen kedvező. Főként a tengeri halakban, de az édesvízi halak egy részében is olyan esszenciális zsírsavak találhatók, melyek fontos élettani szerepet töltenek be. Szükségesek a magzati életben az agy és a retina (a szem ideghártyája) normál fejlődéséhez és kedvező hatásúak az érelmeszesedés, és bizonyos mértékig a rosszindulatú daganatos megbetegedések megelőzésében is. Magyarországon a lakosság esszenciális zsírsavellátottsága elégtelen.
Kétféle esszenciális zsírsavat, az ún. n-3 és az n-6 típusú zsírsavakat különböztetjük meg. Az n-3 típusú zsírsavakból, melyek nagy mennyiségben találhatók - elsősorban - a tengeri halakban, megengedhetetlenül alacsony a bevitel, míg n-6 típusú zsírsavakból, melyeket a növényi olajok bőségesen tartalmaznak, akár túlzott is lehet az ellátottság. A kétféle zsírsav nem helyettesítheti egymást. A megfelelő n-6:n-3 arány kedvező esetben 5:1 - 10:1 lehetne, ám a felmérések azt mutatják, hogy ez az arány 16:1 körül mozog. Ezek az adatok is amellett szólnak, hogy feltétlenül növelni kellene a halfogyasztást, hiszen a rendszeres halfogyasztásnak szerepe lehet az érelmeszesedés, az agyvérzés és az infarktus kivédésében is.
|
|
Miért nem kapnak az eszkimók infarktust?
Az eszkimók legalább annyi zsiradékot, vagy többet fogyasztanak, mint a fejlett országok lakosai, mégis elenyésző közöttük az infarktus eredetű halálozás. A tudósok ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy az eszkimók által fogyasztott halolaj sok n-3 típusú, védő hatású zsírsavat tartalmaz.
Vitaminok és ásványi anyagok a halakban
A halolaj, legfőképpen a halak májának az olaja igen sok A- és D-vitamint tartalmaz, de a halak B1-, és B2 vitamin tartalma is jelentős. A halkonzervekben puhára főtt halcsont kitűnő kalciumforrás. A tengeri halakban sok a jód, ami - lévén hazánk jódban hiányosan ellátott terület - nem hagyható figyelmen kívül. Vas, cink, szelén tartalmuk is számottevő.
|
Kisgyereknek csak szálka nélkül adjunk halat! Nagyobb gyermekeket tanítsuk meg, hogyan kell a halat enni, nehogy a szálka balesetet okozzon.
A vizsgálatok sora szerte a világon igazolta, hogy a rendszeres halfogyasztás egészségvédő hatású. A felmérések pedig azt mutatták, hogy mi magyarok is szeretjük a halat. El kellene tehát érni, hogy az alkalmi halfogyasztást a rendszeres halfogyasztás váltsa fel. Ne csak karácsonykor, vagy a bajai, a szegedi halászléfőző versenyek idején kóstoljuk meg ezt az érdemtelenül mellőzött értékes táplálékot. IX.évf./10.szám