A rendkívüli kánikulában a szomjúságunk enyhítésére olykor nincs más kéznél, mint a köztéri ivókút, vagy az otthoni csap. Tudjuk persze, hogy a csapvíznek olykor klóros az íze, de ez némi biztonságot is ad, hogy nem kell fertőzéstől tartanunk, hiszen olyan kezelt vizet kapunk, amelyben szinte biztosan nem lesznek kórokozók. De nem ez a jó, de legalább is megfelelő ivóvíz egyetlen ismérve. Nem is oly rég például a csapból is az folyt (a víz mellett), hogy az amerikai járványügyi hatóság (CDC) nem ajánlotta forralás nélküli fogyasztásra a magyarországi ivóvizet. Azóta ugyan kiderült, hogy az amerikaiak nem vízminőségi, hanem az ország fejlettségét meghatározó általános paraméterek alapján mondták ki a verdiktet. A magyar külügyminisztérium pedig már kérte ennek korrekcióját. Hogy milyen eredménnyel, arra legkésőbb a CDC következő ajánlásának kibocsátásakor kapunk választ.
Addig is nézzük meg, hogy milyen vizet iszunk. A Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) adatai szerint négy különböző forrásból jutunk ivóvízhez Magyarországon:
Felszín alatti védett rétegekből (mélységi vízbázisokból) származik a kiemelt ivóvíz 35 százaléka. Ehhez a földalatti vízkészlethez szigorúan őrzött, zárt rendszerű (több tíz vagy akár több száz méter mély) kutakon keresztül férnek hozzá.
A folyamparti kavicságyakon át (a parti szűrésű vízbázisokból) kiemelt vízmennyiség szintén 35 százalékot tesz ki. A Duna menti vastag kavicsréteg kitűnő fizikai és biológiai szűrőként működik. Olyannyira, hogy a kavicsok felszínén még a gyógyszermaradványok is megtapadnak, s így a folyómederhez közeli sekély (10-25 méter mély) kutak olyan jó minőségű ivóvizet szolgáltatnak, amelyet klórozni sem kellene. A vízkezelés azonban biztonsági okokból így sem marad el.
A mészkő és dolomithegyek (Bakony, Vértes, Bükk) karsztjából származik a felhasznált ivóvíz 25 százaléka. A sziklarepedésekbe befolyt, s ott átszűrődött, majd összegyűlt víz a karsztvíz. Aki járt a tapolcai tavasbarlangban, ilyen vízen csónakázhatott is. Ez a legkiválóbb minőségű ivóvíz, amelynek a kőzetekből kioldott kalcium- és magnézium-ionok miatt magas a keménysége , általában nem kíván tisztítást.
Felszíni vizekből csak az ivóvizek 5 százaléka származik, s csak ott választják ezt a forrást, ahol nincs más gazdaságos lehetőség. A kiemelt nyers vizek egy bonyolult tisztítási eljáráson mennek keresztül, hogy a minőségük megfeleljen a szigorú követelményeknek. Az ivóvízben számos, élettanilag fontos oldott ásványi anyagnak kell lennie, amelyek mennyisége részletesen meghatározott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha ilyen jól állunk, vajon az amerikaiak miért sorolták a magyar ivóvizet a kockázatosak közé? Valószínűleg nem néztek utána a részleteknek. Ha utána néztek volna, némi aggodalom akkor is maradhatott volna bennük, de nem a biológiai szennyezettség miatt. A magyar ivóvizek egy részében ugyanis a megengedett határértéknél magasabb koncentrációban is előfordulnak bizonyos egészségkárosító anyagok.
Ilyen például arzén, amely egy közismert méreg. Nemrégen ez a probléma még 1,5 millió embert érintett, de mára az érintettek száma kevesebb 400 ezernél. Az Emmi szerint ma 29 olyan magyarországi település van, ahol a magas arzéntartalom miatt nem javasolják a víz fogyasztását. Az arzén mintegy 60 százaléka nem ürül ki a szervezetből, hanem felhalmozódik, s többek között idegrendszeri károsodást okozhat, de növeli a bőr- és tüdőrák, valamint a vese- és hólyagrák kockázatát, illetve számos más betegség kialakulását is. Az arzénes ivóvíz különösen a gyermekek egészségére veszélyes. Veszélyesek a műtrágyák és a szennyvíz maradványaiból, az ivóvízkészletekbe beszűrődő nitrátok és nitritek, amelyek vegyi reakciók során erősen rákkeltő anyagokat (például nitróz-aminokat) képezhetnek.
A potenciális ivóvíz-szennyezések térképe itt megtekinthető .
Mikrobiológiai szempontból a magyar ivóvíz az európai középmezőnyhöz tartozik. A Mavíz szerint azonban a Magyarországon szolgáltatott ivóvíz teljes mértékben teljesíti az Európai Unió előírásait (tegyük hozzá, kivéve, ahol például a magas arzéntartalom miatt nem ajánlja a kormány sem a fogyasztását), a minősége pedig jobb több nyugat-európai országénál, mert magasabb az ásványianyag-tartalma és jobb az íze. Ráadásul Magyarországon a csapvíz az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer. Következésképpen a csapvíz fogyasztásának nincs egészségügyi kockázata.
A kánikulában azonban néhány biztonsági szempontot szem előtt kell tartani. Nagy melegben a csapvíz is megromolhat. A csővezetékeken álló és felmelegedő víz megromolhat, ezért addig folyassuk ki a csapból, ameddig kellemesen hideg hőmérsékletű nem lesz. A csapvizet üvegpalackba vagy kancsóba töltve tároljuk a hűtőszekrényben, mert a műanyag palackban könnyebben elszaporodnak a kórokozók. A palackozott vizek közül a szénsavasak lassabban romlanak meg. Ezért inkább félliteres kiszerelésben vigyünk magunkkal (alacsony szénsavtartalmú) előre hűtött vizet, akár több palackot, ha hosszasan meleg helyen akarunk tartózkodni.
