A fehér csokoládé megszületése tulajdonképpen egy maradékmentési akció eredménye, ugyanis túl sok volt a tejpor és a kakaóvaj, amit inkább felhasználtak, mint kidobtak – írta a Telex. Az édesség feltalálásának pontos története azonban igen zavaros.
Homály fedi az eredetét
A hagyományos tejcsokoládé népszerűsége az 1890-es években kezdett jelentősen felfelé ívelni. Kakaómentes, fehér kihívójára pedig még legalább 40 évet kellett várni. Egyes feljegyzések szerint ugyanis az 1930-as években Svájcban már lehetett kereskedelmi forgalomban kapni fehér csokoládét, mégpedig a Nestlé gyártásában.
Az egyik legenda szerint a gyártó akkor találta fel a fehér csokit, amikor egy gyermekvitamin-bevonat kifejlesztésével kísérletezett. Egy másik történet szerint viszont az új édesség készítésének célja az volt, hogy felhasználják a felesleges tejport, amelyet az első világháború idején gyártottak, de nem volt rá kereslet. Más feltételezések szerint pedig a kakaópor készítése után fennmaradt felesleges kakaóvaj felhasználására nyújtott megoldást a fehér csoki megszületése.
Eleinte nem voltak elragadtatva tőle
A boltba kerülés dátumával kapcsolatban is eltérőek az állítások. Egyesek szerint 1930-ban, mások szerint 1936-ban, megint mások szerint pedig csupán 1948-ban jelent meg a polcokon a ma ismert fehér csokoládé. Recepteket azonban már jóval korábban, az 1870-es években is feljegyeztek az otthon elkészíthető fehér csokoládéhoz – ennek azonban még nem sok köze volt a mára közkedveltté vált édességhez.
A „furcsa csokoládé” egyébként eleinte nem alakított ki túl nagy rajongótábort, sokan kétkedve fogadták. Volt, aki azt feltételezte, hogy a csokit klórgázzal, kéngőzzel vagy hidrogén-dioxiddal fehérítették ki – ha ez igaz lett volna, akkor a fogyasztása káros lett volna az egészségre. Egyes kritikusok pedig kizártnak tartották, hogy az új édességet sikerül majd engedélyeztetni az európai hatóságokkal.