Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya?
Kétségtelen, hogy szervezetünk működéséhez létfontosságú a víz: építőelem, "hűtővízként" hőszabályozásunk kelléke, oldószer, szállító- és reakcióközeg, kémiai reakciók terméke. Van is bennünk belőle bőven, nem csak Mézga Gézáék Krisztájának "vizes az agya". Testünk 45-75 százaléka víz, és egyik legvizesebb szervünk pont az agy, 66-70százalék vizet hordunk a fejünkben. A nők teste valamivel kevesebb vizet tartalmaz, mivel több zsírszövetük van, de a többi szövet víztartalma náluk is megegyezik a férfiakéval.
A korral szervezetünk lassan kiszárad. A csecsemők üde, vízzel telt emberpalánták, idős korra kissé összeaszik a szervezet, nem csak a bőr lesz szárazabb. A folyamat azonban lassú, nemigen tartóztathatjuk fel, és nem azon múlik, hogy naponta kicsivel többet vagy kevesebbet iszunk. Ha egy ereje teljében lévő középkorú férfi haláláig 15 liter folyadékot vesztene testéből, a napi vízfogyasztásra átszámítva jelentéktelen mennyiséget eredményezne. Tekintsünk át napi vízforgalmunkat.
Vízvesztés és vízszükséglet
Természetesen nem mindegy, mekkora ember vízszükségletét nézzük, ezért számoljunk egy átlagosnak mondható, 80 kg-os ember adataival. Napi fogyasztásunk a vizelettel, széklettel, izzadással és kilégzéskor kibocsátott vízmennyiség: párás lélegzetünkkel 0,4 liter vizet eregetünk a levegőbe, a bőrön át 0,5 litert párologtatunk el, továbbá termelünk 1,4-1,6 liter vizeletet, végül a széklettel 0,1 liter ürül. Ez összesen 2,4-2,6 liter, ennyit kell naponta pótolnunk.
Honnan szerzünk vizet? Először is a táplálékkal - erről el szoktunk feledkezni - 0,9-1,1 liter vizet eszünk meg, melynek széndioxiddá és vízzé történő elégetésekor további 0,3 liter víz keletkezik. A hiányzó mennyiség tehát mindössze 1,2, legfeljebb 1,5 liter, testsúlykilogrammonként mintegy 17-19 ml. Érdemes meggondolni, hogy egy átlagos méretű ember vízfogyasztási adataiból indultunk ki. Egy feleakkora, filigrán hölgy vízből is feleannyit iszik. Ötven kilósan nem egészen egy litert fogyaszt az ember naponta, míg a termetes urak nyugodtan megihatnak dupla annyi vizet is, sőt szükségük is van rá. Tehát itt is testsúlykilogrammal kell számolni, akárcsak a gyógyszerek adagolásánál, de ezt a kitételt elfelejtik megemlíteni az ajánlások, melyek egységesen napi legalább két-két és fél liter folyadék megivásáról beszélnek. Ez testsúlykilogrammonként legalább 30 ml-t jelent. Sokan mondják, hogy képtelenek ennyi vizet inni, egyszerűen nem kívánják. Hogyan lehetséges ez? Nem kívánnánk, ami szükséges lenne, vagy rosszul becsüljük meg, mennyi folyadékot fogyasztunk?
Korábban mindenki ivott, amennyi jól esett, de mióta raklapszám állnak az üzletekben a különböző PET-palackos ásványvizek, valahogy egyre többször esik szó az ivás fontosságáról...
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vészes vízhiány
Kétségtelen, a vízhiánnyal nem szabad játszani, hiszen súlyos problémákat okozhat. Az idősek a reflexes szomjúságérzet hiánya miatt kortyolnak kevesebbet, ami bizony kiszáradáshoz vezethet. Vízháztartásunk nagyon alapos szabályzás mellett működik, és a test csak viszonylag kicsi víztartalombeli ingadozásokat tűr el. Ha vízvesztés nagy, de az utánpótlás elmarad, a vér és a többi szövet víztartalma csökken. A vér sűrűbben folyó lesz, vízkiválasztásunk csökken, a vesetestecskékben több folyadék szívódik vissza, spórol a szervezet, kevesebb vizelet képződik. Az első szomjúságot akkor érezzük, ha testtömegünk 0,5 százalékának megfelelő vizet vesztettünk, ami átlagos méretű embernél 0,3-0,4 litert jelent.
Ha ennél több, mintegy 2 százalék víz távozott pótlás nélkül, - például erős izzadás vagy hasmenés következtében, - azt bizony már fáradékonyság, testi és szellemi teljesítőképességünk csökkenése jelzi. Három százalékos vízhiány már a nyál- és vizeletképződés mennyiségén is meglátszik. A száj kiszárad, cserepes lesz, székrekedés lép föl. Ha ennél is nagyobb kiszáradás következik be, a vér áramlási tulajdonságai olyannyira romlanak, hogy zavart szenved a keringés, nő a pulzus és a testhőmérséklet, rosszullétek, fejfájás, görcsök jelentkeznek. Ha a testtömeg 10 százalékának megfelelő víz hiányzik, tudatzavar, rosszullét fenyeget, 20 százalékos hiány a keringés és a veseműködés összeomlásához, végül halálhoz vezet. Ha környezetünkben van víz, ezek az állapotok nem következhetnek be, hiszen a szomjúságérzet idejében ivásra késztet. Szakemberek mégis úgy gondolják, hogy nem kevesen tartósan enyhe vízhiányos állapotban töltik mindennapjaikat.
A víz mint gyógyszer és a tudományos kételyek
Szomjúság nélküli vízhiányra utalhat például, hogy a vízivás enyhítheti a fejfájást. Az orvosok sok más tünetet is a vízhiánynak tulajdonítanak. Állítólag még az allergia is rosszabb tünetekkel zajlik, ha nincs a szervezetben elég folyadék. Bizonyos állapotoknál, például hasmenés után, esetleg vesekő megelőzésére, kiürülésének elősegítésére kifejezetten ajánlott a bőséges folyadékfogyasztás. Ajánlják méregtelenítésre is. Valóban mindennap terápiás mennyiségeket kellene elfogyasztanunk?
Nemrég amerikai tudósok felvetették, hogy nincsenek bizonyítékok a nagymennyiségű folyadékfogyasztás egészséges voltára, mindössze spekulatív elgondolás, hogy a sok víz jót tesz. A Pennsylvaniai Egyetemen most azt vizsgálják, szükséges-e naponta több, mint két litert lecsorgatni a torkunkon. Az már kiderült, hogy ez a mennyiség kimossa a veséből a nátriumot és a húgysavat, de hogy valóban használna, az egyelőre talány - írja az amerikai nefrológiai orvosi szaklap, a Journal of the American Society of Nephrology.
A vízivás kritikusai azt is megkérdőjelezik, van-e fogyasztó hatása az általánosan ajánlott, étkezés előtti kortyoknak. Néhány korty biztosan csökkenti az étvágyat, de hosszú távon nem lehet becsapni a szervezetet, legfeljebb hamarabb megéhezünk, s később pótoljuk a helyhiány miatt kimaradt falatokat. Hogy valóban hosszú távon is kevesebbet eszünk-e a trükk alkalmazásával, nem bizonyította senki.
Amikor a több víz veszélyesebb, mint a kevés
Ettől függetlenül a legtöbb ember igyekszik eleget tenni a kívánalmaknak, főként, amikor a hőség közeledtével a "csapból is az folyik", hogy csak inni, inni, inni! Próbáljuk buborékossal, citromlével, szörppel, sörrel... Míg általában a legnagyobb igyekezettel sem sikerül magunkba pumpálni 2-2,5 liter vizet, vannak napok, amikor úgy érezzük, ki tudnánk inni a Dunát is, és egyik poharat a másik után hörpintjük föl; szaunázás, búvárkodás, tikkasztó hőségben futás, emelkedőn való kaptató vagy egy kiadós kerékpározás után.
Mitől is függ a vízigényünk? A külső hőmérséklettől és páratartalomtól. Száraz levegőben több nedvességet adunk le a tüdő légzőfelületén és bőrünkön keresztül. Normál körülmények között napi fél-egy litert vesztünk a bőrünkön keresztül, extrém körülmények között viszont ennek többszörösét is elpárologtatjuk. Környezetünk hőmérséklete is számít, hiszen nagy melegben a bőrön keresztüli közvetlen hőleadás nem hatékony, ilyenkor izzadságunk párologtatásával tudjuk csak magunkat megfelelően hűteni, elsősorban a fej, a hát, a karok és a láb bőrén keresztül izzadva. Meleg irodahelyiségben a normál napi adag háromszorosát, napi másfél litert adunk le ily módon. Annyit izzadunk, amennyi a szervezet hűtéséhez szükséges. Összesen napi 12 liter izzadság is képződhet. Ilyenkor kell csak a folyadékpótlás! De vigyázat! Melegben intenzív fizikai munka mellett vagy sportoláskor óránkénti egy-két, sőt három litert is kiizzadhatunk. Miután egy óra alatt legfeljebb egy liter vizet tudunk ivással pótolni, a folyadékpótlás nem elegendő, s csak lassan utólag is sokat kortyolva tudjuk helyreállítani szervezetünk folyadékháztartását. Ezért érdemes az extrém melegben történő fizikai megterhelésre felkészülni, előzetes edzés, aklimatizálódás során szoktatni a testet, hogy jobban tudjon alkalmazkodni. A másik lényeges pont, hogy a tetemes mennyiségű folyadékpótlás akár veszélyes is lehet, ha nem ügyelünk az elvesztett sók pótlására is. Sok víz helyett fiziológiáshoz hasonló összetételű, sós oldatot érdemes inni, ellenkező esetben a szövetek folyadéktartalma, a vér felhígul. A nyolcvanas években több maratoni futó és atléta került kórházba helytelen folyadékpótlási gyakorlat következtében, mi több, sportolók halálát is okozta a túlzott, sópótlás nélküli vízivás.
Ez is érdekelhet
Tanuljunk a tevétől?!
Láttuk, hogy testünk igen érzékeny a vízveszteségre, 10-20 százalék víz hiánya halállal fenyeget, s ha a nyári forróságban még hűtenünk is kell magunkat, nemigen kerülhetjük el a vízvesztést. A teve más stratégiával dolgozik, alig izzad, amíg csak lehet, igyekszik nem ezzel hűteni, szervezete vízspórolásra állt be. A testtömegének 40 százalékát kitevő vízveszteséget is túléli, 120 liter víz hiányozhat belőle gond nélkül. Noha a mi testünk másképp működik, azért elleshetünk valamit a tevétől is. A sok ivást igénylő vízpótlás mellett a szervezet só- és ionháztartása szempontjából biztonságosabb, ha eleve igyekszünk megőrizni vízkészletünket, például azzal, hogy megóvjuk a testet a túlzott felmelegedéstől: árnyékoljuk. A teve zsíros púpja árnyékoló berendezésként is szolgál. Más testtájain viszont alig van zsírszövet, háj, így az nem szigetel, és a testhőt közvetlenül, izzadás nélkül is hatékonyabban adja le a környezetébe. A fölös kilóktól való megszabadulás tehát nem csak esztétikai kérdés. Hozza magát nyárra formába!
