Hónapokkal ezelőtt indították útjára az interneten, fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított - ennek megfelelően igen veszélyes az emberi szervezetre.Az összeesküvés-elméletek hívei szerint így csökken az "egészséges NaCl-bevitel és nő a szervezet számára igen ártalmas KCl fogyasztása". Ezáltal "számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás)".
A konyhasó több mint 99 százaléka NaCl. Hogy miért nem 100 százalék? Hát ezért, mert a konyhasó általában kősóból készül, ami a tengerben oldott só kikritályosodásával keletkezett. A tengervízben pedig (jóllehet az oldott sók zöme NaCl) más sók is vannak, így KCl is - olvasható a Ködpiszkáló blogon .
Gyógyszerész szakemberek, Takács Gábor és szerzőtársai hét, kiskereskedelemből származó sómintát és egy gyógyszertári minőségű NaCl-minta összetételét vizsgáltatták meg. Hat asztali só minta csekély mennyiségben tartalmazott káliumot, ez alól csak egy deklaráltan 30 százalékkal csökkentett nátriumtartalmú só volt kivétel, mivel ezt szándékosan és jelzetten kálium-kloriddal hígítják. A mérési eredmények cáfolták, hogy a konyhasók magas káliumtartalmúak lennének. A patikai só összetétele tehát ugyanolyan, mint az élelmiszerboltban kapható konyhasóé.
"Sajnos, nagyon sok a beteg ember, és a betegségek egy részének okát is tudjuk, sőt, a megelőzés és kockázatcsökkentés tényezői is ismertek esetenként. Ezek között nem szerepel a KCl-fogyasztás mérséklése, mert a fentiekkel ellentétben nincs olyan krónikus (idült) betegség, amit a konyhasó KCl-tartalma okozna. Mindez spekuláció, szubjektív benyomásokon alapuló alaptalan félelem és pánikkeltés. A kálium-klorid csak nagy (a sóval elfogyasztható mennyiséget bőven meghaladó) dózisban mérgező. A mérgezési tünetek akutak (hevenyek), a szívműködést érintik, ha lenne hosszú távú túladagolás (ami konyhasó esetén nem fordulhat elő), akkor sem alakulna ki cukorbetegség, ekcéma, rák stb." - írják a blog szerzői.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Pontosan milyen jelei lehetnek az egyébként ritka kálium-klorid mérgezésnek? Szív és keringési problémák, magas vérnyomás, asztma, csontritkulás, érszűkület, fokozott trombózis és infarktus veszély, anyagcsere zavarok - vagyis a tünetek nagyon hasonlóak az egyébként is gyakori népbetegségekhez. Nem egyszerű tehát megállapítani, hogy a kálium-klorid okozza-e a betegséget, vagy az "ott van" magától is. A kálium normál szintje a vérplazmában 3,6-5 mmol/l. A napi káliumbevitel vegyes, kiegyensúlyozott étrend esetén 50-150 mmol. Ezt a vese és az emésztőrendszer gond nélkül kiválasztja. Sőt: hazánkban a férfiak átlagos káliumbevitele 3,0, a nőké 2,7 g/nap, mely érték egyik nem esetében sem éri el az ajánlott 4,5-5 g/nap mennyiséget. A káliumfogyasztás mérséklésére csak veseelégtelenség és bizonyos vérnyomáscsökkentők és vizelethajtók fogyasztása esetén lehet szükség.
Ez is érdekelhet
Jóval több konyhasót fogyasztunk, mint amennyire szüksége van a szervezetünknek. Az élettani igény 4-6 g/nap, ezzel szemben az átlagfogyasztás 14-18 g/nap. Nátriumhiányban tehát semmiképpen nem szenvedünk. Számos vizsgálat igazolja, hogy a nátriumbevitel mérséklése csökkenti a vérnyomást, de azt is meg kell jegyezni, hogy az így elérhető eredmény mérsékeltebb, mint azt a nátriumfogyasztás mérsékléséért küzdők egy része gondolja. A "normál" konyhasók és a csökkentett nátriumtartalmú sók ésszerű fogyasztása veszélytelen, a túlsózás pedig a fokozott nátriumbevitel miatt veszélyes, nem a "káliumtúladagolás" okán - olvasható a blogon.
