A húsallergia bármikor kialakulhat egy ember élete során. Sőt, ha valakinél megjelenik az egyik húsfélére az allergia, könnyen másfajta húsokra, például a baromfihúsra (pulykára, csirkére, kacsára) is túlérzékennyé válhat. Különböző tanulmányok azt is kimutatták, hogy a tejallergiás kisgyermekeknél (igaz csak kis arányban) megjelenhet a marhahús allergia is.
Ha valaki allergiás a húsra, az azt jelenti, hogy a szervezetének immunrendszere a húst hibásan valamiféle káros anyagként, vagy allergénként azonosítja. Az első alkalommal, amikor ez történik, az immunrendszer immunglobulin E (IgE) antitestek termelésébe kezd, amelyek az immunsejtekhez kapcsolódnak. Ezek felelősek a túlérzékenységért.
A következő húsfogyasztáskor a húsban lévő allergének hozzákapcsolódnak az IgE-hez, amely aktivizálja az immunsejtek hisztamin- és más vegyi anyag termelését, amelyekkel fellép az allergén ellen.
Attól függően, hogy ezek a vegyi anyagok hol szabadulnak fel, a tünetek különfélék lehetnek. Az enyhe reakció csalánkiütéssel, tüsszögéssel, zihálással, bőrkiütéssel vagy fejfájással jelentkezik, míg a súlyos reakció, az úgynevezett anafilaxia akár életveszélyes is lehet, ha nem kezelik.
Ha az orvos azt gyanítja, hogy a páciensnek hús allergiája van, többnyire allergológus specialistágoz fordul, aki értékelni fogja a kórtörténetet és a tüneteket. A vérvizsgálat és/vagy bőrpróba is segítheti a tisztánlátást. A bőrpróba során a háton az alkaron nagyon kis mennyiségű feltételezett allergént juttatnak a szervezetbe, s a reakcióból vonnak le következtetéseket. Ha valaki allergiás az adott allergénre, akkor egy kis dudor nő azon a helyen, ahol az allergént alkalmazták. Az eredmény általában már 20 perc után megjelenik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A vérvizsgálat az ételspecifikus IgE antitestek mennyiségét igyekszik felmérni a testben. Az eredmények általában egy-két hét után érkeznek meg.
A húsallergia elsősorban a vörös húsokra vonatkozik
A legnyilvánvalóbb kezelési lépés, hogy a húsallergiát kiváltó élelmiszereket el kell kerülni. Annak a személynek tehát, akinél már diagnosztizálták a húsallergiát, gondoskodnia kell róla, hogy a kimutatott allergének ne szerepeljenek az általuk fogyasztott élelmiszeripari termékek összetevői között. Erről meg kell győződniük vásárlásakor az üzletekben vagy a vendéglátóhelyeken is.
A immunreakciót antihisztamin- vagy kortikoszteroid- kezeléssel lehet ellensúlyozni.
Az élelmiszer-allergiákat az jellemzi (és ez a húsallergiára is igaz), hogy nem lehet megjósolni a kialakuló immunreakció súlyosságát. Azok, akik korábban csak enyhe tüneteket tapasztaltak, hirtelen szemben találhatják magukat az anafilaxiával, ha a későbbiekben allergénnel érintkeznek.
Akiket ilyen helyzet veszélyeztet, meg kell, hogy tanulják az első kezelési lépésnek számító adrenalin beadását saját maguknak. Ehhez valószínűleg az orvos felír a számukra egy öninjekciózó eszközt. A veszélynek kitett embereknél mindig legyen két adag életmentő gyógyszer, arra az esetre, ha egy másik súlyos reakció lépne fel.
A gyógyszert az orvosi utasításoknak megfelelően be kell beadni, ha a következő jelek bármelyike megjelenik: csalánkiütés, nehézlégzés, nyelési nehézség, torokfeszülés, gyenge pulzus, légszomj, duzzanat a bőrön, vagy ezek bármely kombinációja hányással, hasmenéssel, hasi fájdalommal. Ezek ugyanis mind az anafilaxia jelei lehetnek.
Nemrég azonosítottak az Egyesült Államokban egy kullancsfajt: a lone star, azaz magányos csillag kullancsot, amelynek csípése vörös húsok iránti allergiát vált ki. Méghozzá egy úgynevezett alfa-gal reakciót, amely nem azonnal jelentkezik, hanem csak az allergénnel való érintkezés után három-hat órával. Ez pedig késlelteti az allergia fajtájának azonosítását és a kezelés mielőbbi megkezdését. Ilyenkor tanácsos egy szakértő élelmiszer-allergológus segítségét kérni, aki tisztában van a probléma mibenlétével, súlyosságával, és a reakció lehetséges lefolyásával, következményével.
Forrás: news-medical.net
