Magyarországon nagy hagyománya van a papírhéjú, zsenge dió szőlővel, aszalt szilvával való fogyasztásának, és előszeretettel szerepel téli sütemények töltelékében is. Konyhai felhasználása azonban igen sokoldalú, és messze túlmutat az édességeken. Akár sós ételeknek is ízletes alapanyaga lehet. Húsok, halak és zöldségek töltelékeiben, saláták, tésztaételek tetején, szószokban - például fokhagyma és petrezselyem társaságában - igen kellemes ízt ad. A dió kiváló növényi fehérje, B-vitaminokban, rostban, magnéziumban , antioxidánsokban és E-vitaminban gazdag. Magasabb az omega-3 esszenciális zsírsav tartalma, mint a többi csonthéjas gyümölcsnek, ezért a szív- és érrendszer védelméhez is hozzájárul. Több tudományos kutatás igazolta, hogy a rendszeres diófogyasztás hozzájárulhat a szívbetegség kockázatának csökkentéséhez, hiszen segít megőrizni az erek rugalmasságát, és megelőzni a plakkok (érfal belhártya szűkületet előidéző lerakódás) felgyülemlését. Csökkenti a C-reaktív fehérje (CRP) szintet, aminek megemelkedését ma már egyértelműen a szívbetegség előrejelzőjeként tartják számon. A diófa leveléből készült főzetet a természetgyógyászatban rendkívül sokrétűen használják, nagyanyáink a haj fényesítésére is készítettek főzetet belőle.
A pekándió hasonló a dióhoz, ám számunkra egzotikusabb különlegesség. Általában bioboltokban szerezhető be. Észak-Amerikában előszeretettel használják, a leghíresebb a pecan pie (pekán pite) receptje, amit gyakran hálaadáskor vagy karácsonykor készítenek el. Némelyik változatban vaníliát, csokoládét vagy whiskeyt adnak a kukoricaszirup és a pekándió töltelékhez. Egy pekán diófa kb. háromszáz évig él, és terem gyümölcsöt. Hát nem csodálatos? Ezalatt kb. öt generáció élvezheti az árnyat és a termést, amit ad.
A mandula hazánkban is megterem, de eredeti lelőhelye inkább tőlünk keletre és délre található. A mandulaligeteket kora tavasszal elborítják a fa csodálatos halványrózsaszín virágai. Meleg éghajlatot igénylő növény, leginkább oda érdemes ültetni, ahol a szőlő is beérik. A mandula kálcium-, kálium- és magnézium-foszfát tartalmánál fogva serkenti az agyműködést, segít szellemi fáradtság idején. Rendszeres fogyasztásával kicsit tompítható a nagy szénhidráttartalmú ételek vércukoremelő hatása. Finom olaját ősidők óta használják bőrápolószerek alapanyagaként. A mandulaolajos testmasszázs igazi kényeztetés. Hámozott mandulából turmixgépben, három-ötszörös mennyiségű víz hozzáadásával tej is készíthető, ami tejmentes diétákban különösen hasznos lehet. Míg a gabonatejek szénhidrátok, a mandulatej jó minőségű növényi fehérje. Gyerekeknek egészséges és tápláló turmixokat is készíthetünk belőle, friss gyümölcs vagy illatos, édes fűszerek, mint pl. vanília vagy fahéj hozzáadásával. Gluténmentes diétában süteményekhez adva is nagyon finom liszthelyettesítő alternatíva.
A mogyoróbokor akár 7 méter magasra is megnő, a törökmogyorófa pedig 15-25 méter magas is lehet. A legtöbb mogyoró Olaszországban és Törökországban terem, ahonnan Európa kevésbé enyhe éghajlatú országaiba exportálják. A mogyoróban olajsav (omega-9) és linolsav (omega-6) található, valamint gazdag folsavforrás. A folsav egy nagyon fontos vitamin, ami segít a megaloblasztos anémia (B12-vitamin vagy folsavhiány okozta vérszegénység), valamint a velőcső záródási rendellenességek, pl. a nyitott gerinc kialakulásának megelőzésében. Várandós anyukák számára tehát ideális táplálék. A mogyorónak magas az E-vitamintartalma, ami egy zsírban oldódó antioxidáns hatású vitamin. Segít megőrizni a nyálkahártyák és a bőr sejtmembránjainak épségét. A hidegen sajtolt mogyoróolaj igazi különlegesség, salátákra és zöldséges ételekre utólag hintve is ízletes kiegészítő. A pörkölt, héjazott mogyoróból számtalan édes csemege készíthető.
Ázsia legnagyobb pisztácia termelő országai Irán, Szíria és Törökország. A térség talán legismertebb édességének a baklavának, a mandulával együtt egyik fontos alapanyaga. A ropogós tésztával közrefogva, a citromhéj, a fahéj és a cukorszirup ízeivel keveredve nagyon népszerű édesség. Azonban a kalóriákat számlálóknak nem való. Ősszel érik, ekkor a magok vörösek lesznek, a bennük lévő ehető rész pedig zöld. Az Etna vulkán közelében található Bronte nevű szicíliai kisváros is híres első osztályú pisztáciájáról. Ott fagylaltot, biscotti kekszet, cassata-t és torronit (nugátszerű édesség) készítenek belőle, de a mortadellából és a helyi szalámikból sem sajnálják. A pisztácia sok vasat és káliumot tartalmaz. Zöld színe miatt a cukrásziparban színezékként és ízesítőként is használják.
A kesudió, ez az enyhén édeskés, krémes állagú finomság nemcsak íze, hanem táplálkozástani tulajdonságai miatt is népszerű. Sósan, édesen, fűszeresen egyaránt fogyasztják. Szárnyasok töltelékében, aszalt gyümölcsökkel keverve is mennyei. Dél-Amerikából származik, és neve ellenére valójában csonthéjas mag. A kesufa levelei, kérge és a kesualma is mind rendelkeznek gyógyhatással, de romlandóságuk miatt Dél-Amerikán kívül nem elérhetőek. Közeli rokona a mangónak és a pisztáciának. Magas a fehérje, réz és magnéziumtartalma, ami izomgörcsök , feszültség és fáradtság esetén nyújthat segítséget. A réz segíti a vas felszívódását, a szabadgyökök semlegesítését, a csontok és kötőszövetek egészségét, valamint a bőr és haj sötét pigmentjeihez szükséges melanin termelődését.
Akinek mindezek után sem jött meg a kedve a csonthéjas gyümölcsökhöz, fogyassza egészsége érdekében, hiszen tele vannak szervezetünk számára hasznos tápanyagokkal, és szezontól függetlenül egész évben elérhetők. Hosszú ideig eltarthatók, és bármikor kisegíthetnek bennünket a főétkezések között ránk törő éhséghullámból. Egy marék mandula és pár szem aszalt gyümölcs bármikor ideális snack, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.