Míg korábban evészavarok terén elsősorban a modellek világából merítettünk ijesztő példákat, akik anorexiában vagy éppen bulímiában szenvedtek, ma már elég alaposan körbenéznünk a környezetünkben, és könnyen találhatunk evészavaros ismerőst.
“Az evés egyre több mentális zavart vonz magához” – véli Dr. Forgács Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, aki hallgatóival együtt a ma emberének evészavarait kutatja és vizsgálja. Mint pszichológus a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének konferenciáján elmondta, számára meglepetés volt, hogy hallgatóival közösen mennyi olyan személlyel találkoztak, akik szkatorexiában szenvednek.
"Sokaknál előfordul, hogy ha például kollégisták lesznek, nyári táborba mennek vagy éppen kórházba kerülnek, akkor a nem megfelelő higiéniai és intimitási szint miatt visszatartják székletüket, akár 5 vagy annál több napig. Ennek egyik következményeként pedig megváltozik a táplálkozásuk is, igyekeznek olyan élelmiszereket magukhoz venni, amelyekkel szükségleteiket könnyebben visszatarthatják. Ehhez az evészavarhoz nem csupán a szégyen, az intimitás hiánya, hanem a tökéletességre törekvés téves képzete is társul, amely az illető számára vállalhatatlanná teszi a saját biológiai szférájá"- magyarázza a szakember.
Mint mondja, egészen meglepő zavarokkal találkoztak az elmúlt időszakban, így például az úgynevezett vegaszexualitással (azaz hogy a húst nem fogyasztó személyek úgy nyilatkoznak: nem élnek szexuális életet "dögevőkkel";), a drunkorexiával (amikor valaki napközben azért nem étkezik megfelelően, hogy este kellő mennyiséget ihasson társaságban) vagy a stresszorexiával (amikor szintén napközben vonja meg magától valaki az ételt, ezzel szemben esti zabálással igyekszik oldani az aznapi feszültséget), de az is igencsak jellemző a sokat képernyő előtt dolgozóknál (computeroxiások), hogy a számítógép előtt ülve egyszerűen nem érzékelik a testük fiziológiai jelzéseit, és ez vezet súlyos evészavarhoz.