A Sydney-i Egyetem szakemberei hétéves kutatásuk eredményei alapján vélik úgy, hogy a fogszuvasodásos esetek mintegy felében nem szükséges a fogtömés, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó fogfúrás. „A fogfúrás és a fogtömés évtizedek óta rutinszerűen alkalmazott módszer a fogszuvasodás ellen, ám sokszor teljesen felesleges” – mondta Wendell Evans professzor, a kutatás vezető szerzője. „A kutatásunk alapján kijelenthető, hogy a megelőzésen alapuló megközelítésnek sokkal több előnye van, mint a most elterjedt módszernek.”
„A korábbi elképzelés szerint a fogszuvasodás viszonylag gyorsan alakul ki, és a legjobb módszer a károsodás ellen az, hogy kellően korán felfedezzük a szuvasodásra utaló jeleket , és azonnal eltávolítjuk a sérült részeket. A szuvas terület kifúrása, eltávolítása után pedig a keletkezett lyukat betömik” – magyarázta Evans professzor.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szakemberek egy teljesen új terápiás protokollt dolgoztak ki a korai károsodások kezelésére, melyben például szerepet játszik a megfelelő fogtisztítási szokások elsajátítása, a nassolásról és a cukros italokról való leszokás, illetve a rendszeres felülvizsgálat és utánkövetés. Emellett a fogorvosok egy speciális, magas fluoridtartalmú anyaggal is kezelik az érintett fogat.
„Ezt a módszert rengeteg betegen alkalmaztuk, mintegy hét éven keresztül, és az eljárás rendkívül sikeresnek bizonyult, a segítségével mintegy felére csökkent azoknak az eseteknek a száma, mikor a fogakat valóban ki kellett fúrni és be kellett tömni. Ezt pedig a páciensek érthető lelkesedéssel fogadták” – mondta Evans professzor.
A szakember azonban kiemelte, hogy bizonyos esetekben elkerülhetetlen a fogfúrás és a fogtömés, például amikor a károsodás már elérte a fog belső részét, a dentint. Emellett pedig az is fontos, hogy a pácienseknek legalább olyan fontos szerepe van a fogszuvasodás megelőzésében, mint a fogorvosoknak , ez a módszer ugyanis kettejük együttműködésére épül.
A kutatás eredményeiről a Community Dentistry and Oral Epidemiology című szaklapban számoltak be.
Ez is érdekelhet
