Egy magyar nő átlagosan 2400, egy felnőtt férfi 3000 kilokalóriát fogyaszt naponta, az elhízottakegy része ennél biztosan többet is.
Ez a mennyiség biztosan több a szükségletnél, s mivel a kevés mozgás miatt kevés energiát adunk le, elhízás következik be. Ugyanakkor nem valószínű, hogy sokan több mint 1000-1000 kilokalória tartalmú ételt fogyasztanak ebédre, illetve vacsorára. A magas napi kalóriafogyasztás tehát az esetek jelentős részében abból adódik, hogy a főétkezéseken kívül is történik kalóriafelvétel, legtöbbször nassolás formájában. A Tétényi úti Szent Imre Kórházban elhízottak között történt felmérésünk azt mutatta, hogy a kövérek 44%-a a főétkezésen kívül legalább naponta ötször nassol.
Az árulkodó automata
Egy amerikai kutatóintézetben szellemes vizsgálattal derítették fel az elhízottak nassolási szokásait. Az udvaron egy édességadagoló automata volt elhelyezve, ahonnan az elhízottak nevük kódjának a beütésével ingyen elvehettek süteményeket, jégkrémeket és hasonló, főleg szénhidráttartalmú nassokat. Az automata egy számítógép segítségével össze volt kötve az intézettel, így megállapítható volt, hogy kik, mennyit, mikor nassoltak. Kiderült, hogy a napi több mint ötszöri nassolás főleg a délutáni, illetve az esti órákra esett. Később, amikor ezen kövérek a szénhidrátéhséget, a nassolási hajlamot csökkentő dexfenfluramin tartalmú gyógyszert kaptak, a nassolások száma drasztikusan csökkent.
A parti meg a stressz
Megfigyelhető az is, hogy a nassolás részben bizonyos személyekhez, részben bizonyos élethelyzetekhez, szituációkhoz kötődik. Ilyen rendellenes étkezési szokás, nassolás, látható gyakran partikon, fogadásokon, társasági evés formájában. Ilyenkor még az a kontroll is kiesik, ami az étteremben működik, hogy mindenki egy adag ételt rendel, amit elfogyaszt. A fogadásokon körbejárva a finomságokkal kirakott asztaloknál tulajdonképpen korlátozás, ellenőrzés nélkül, annak a tudta nélkül, hogy mennyit eszünk, gyakran sok száz kalóriát veszünk magunkhoz. Állítólag ez a szokás inkább a férfiakra jellemző. Másik ilyen rendellenes étkezési szokás a stresszre való reagálás. Megfigyelték, hogy ha a soványakat stressz éri, azok inkább valamilyen cselekvéssel reagálnak arra. Fel-alá járkálnak, rágyújtanak, kezüket tördelik, lábukkal dobolnak vagy egyéb cselekvésbe kezdenek. A kövérek jó része viszont evéssel reagál a stresszre. Az evés okozta öröm javítja az elrontott hangulatot, ilyenkor akár elképesztő mennyiségeket is tudnak enni, hogy a figyelemelterelés és az evés élvezete minél tovább tartson.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Éjszakai zugevők
Állítólag szintén a férfiakra jellemző az ún. éjszakai evés, mikor késő este kisurrannak a konyhába, s a frizsiderben található ételekből teleeszik magukat. Még ideológiát is gyártanak hozzá, mondván, hogy az emésztés vért von el az agytól, így könnyebb lesz az elalvás.
Ismert a nők egy részének a menzesz előtti megváltozott testi és lelki állapota. Ilyenkor a feszültség, az ingerlékenység nő, a vízvisszatartási hajlam miatt egyébként is 1-2 kg-mal nő a testsúly, de ez a feszültség gyakran nassolást vált ki, s ha ilyenkor csak egy kg maradandó testsúlytöbblet keletkezik, hosszú távon az is hizlaló lehet.
A dohányzás elhagyásakor sokan meghíznak. Ennek részben az a magyarázata, hogy a dohányzás növeli az alapanyagcserét, és ha ez a hatás a dohányzás elhagyásával kiesik, változatlan táplálkozás mellett is elhízás következhet be. Ugyanakkor nassolási hajlam is csatlakozik ehhez, ez 2-4 kg testsúlytöbbletet eredményezhet.
Megfigyelték azt is, hogy a nassolási hajlam az évszakokkal is változik. Legjobban a téli, fényszegény hónapokra jellemző, amelyek egyébként depresszióra is hajlamosítanak, és a hangulati labilitással együtt nassolásra csábítanak.
A boldogság és az ára
Mi az oka a nassolásnak? Azt is hihetnénk, hogy a nassolás csak rossz szokás, és fegyelmezetlenségből, az illető egyéniségéből adódik. Kiderült azonban, hogy vizsgálatokkal kimutatható oka van. Arról van szó, hogy az agyban van egy szerotonin nevű anyag, melynek ha koncentrációja csökken, leesik, éhségérzés és bizonyos hangulati zavar lép fel. Ezt a kellemetlen érzést, a jóllakottság hiányát viszonylag gyorsan meg lehet szüntetni szénhidráttartalmú étel fogyasztásával, részben egy cigaretta elszívásával is, újabban pedig evés nélkül gyógyszerrel.
Ilyenkor tehát a szerotoninszintet ("boldogsághormonnak" is nevezik) állítják helyre, de nem mindegy, hogy milyen áron, esetleg felszedett kilók árán vagy sem. Ezek a nassok, édességek ugyanis nemcsak 30-40% szénhidrátot, hanem 30-40% zsírt is, így nagyon sok kalóriát tartalmaznak. Ezért sok elhízott napi 500-1000 plusz kalóriát is vesz fel csak nassolás formájában, ami az elhízásának alapja lehet.
Egy dexfenfluramin-tartalmú gyógyszer (az orvosi receptre felírható és orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható Isolipan) képes arra, hogy a szerotoninszintet és ezáltal a jóllakottságérzést helyreállítsa, és az éhséget kísérő hangulati zavarokat is megszüntesse.
Mellékhatásként szájszárazság, álmosság csak néhány százalékban fordul elő. Ugyanakkor nincsen olyan mellékhatása, mint a közelmúltig használt, azóta részben már a forgalomból is kivont (Gracidin, Desopimon) amfetamin alapanyagú doppinghatású gyógyszereknek, melyek a központi idegrendszert izgatják, és az esetek 20%-ában hozzászokást is kialakítottak.
Hess, nass!
Osztályunkon elhízottak különböző csoportjainak 1200-1800 kilokalóriás fogyókúrájának kiegészítésére adtuk a dexfenfluramint tartalmazó gyógyszert, másoknak pedig étvágycsökkentőként zabkorpát vagy "7 és 17" nevű rostkoncentrátumot. Azt tapasztaltuk, hogy a legnagyobb mértékű fogyás (3 hónap alatt 7,9 kg) azon elhízottak csoportjában volt kimutatható, akikre az volt a jellemző, hogy naponta legalább ötször nassoltak. Azok az elhízottak, akikre nem volt jellemző a nassolás, de szintén főleg hasra terjedő elhízottak voltak, és szintén napi kétszer szedték a gyógyszert, 6,3 kg-ot fogytak 3 hónap alatt, ami szintén jelentős, de elmarad a 7,9 kg mögött. Mindkét gyógyszert szedő csoportban nagyobb volt a fogyás, mint az étvágycsökkentőként zabkorpát (4,5 kg), illetve "7 és 17"-et (5,3 kg) szedők csoportjaiban. Hasonló eredményeket találtak sok száz betegnél történő vizsgálatban Olaszországban is.
Az elhízás esetén tehát alaposan meg kell vizsgálni, hogy milyen szerepe van abban a nassolásnak. Ha ez kimutatható, akkor lehetőleg kerülni kell azokat az élethelyzeteket, ahol erre nagyobb a kísértés. Ha ez sem elég, akkor orvosi segítség - gyógyszer - is szóba jöhet. Ilyen segítséget azonban csak jelentősebb, szövődményekkel járó elhízás esetén fog az orvos választani.
