Azt már tudjuk, hogy egyéni adottság kérdése, kinek milyen gyors vagy éppen lassú az anyagcseréje, ez pedig komoly szerepet játszik abban, hogyan hasznosítjuk a bevitt kalóriákat. Van, aki büntetlenül ehet este pizzát, van, aki pedig már - kis túlzással - ennek a gondolatától is hízik. Mivel továbbra is a vékony, sportos alkat számít az ideálnak, illetve az elhízás egyre több komoly egészségügyi problémát okoz világszerte, a tudósok régóta tanulmányozzák, milyen genetikai oka lehet annak, hogy ennyire másképp dolgozik a testünk ezen a téren.
A mostani kutatás , amelynek eredményeiről a Cells című tudományos folyóiratban számoltak be, azért különleges, mert nem az elhízás okait vizsgálták, hanem éppen fordítva, a soványság eredetét szerették volna kideríteni. "Nagyjából a világ népességének egy százalékát teszik ki azok, akik nem szenvednek semmilyen betegségben, látszólag mégis képtelenek elhízni. Sokat esznek, nem sportolnak az átlagosnál többet, mégsem szednek fel pluszkilókat. Úgy gondoltuk hát, érdemes szemügyre venni az ő genetikai sajátosságaikat" - magyarázta a tanulmány szerzője, Josef Penninge, aki a Brit Kolumbia Egyetem orvosi genetika tanszékét vezető professzora.
Kutatásukhoz egy észt biobank mintáit vették alapul: az ott tárolt 47 102 DNS-t vetették össze a mintaadók egészségügyi adataival. A vizsgált minták 20-44 év közötti emberekhez tartoztak, akik vagy soványak vagy normál testalkatúak voltak, de mind jó egészségi állapotnak örvendtek és étkezési zavarokkal nem rendelkeztek. Azt fedezték fel, hogy a vékonyabb illetők DNS-mintájában kevesebb volt az ALK nevű génből, vagy teljesen hiányzott.
Az anyagcsere és az ALK összefüggése
Erről a génről korábban már megállapították, hogy több rákfajta kialakulásában és elburjánzásában szerepet játszik, mivel segíti a daganat növekedését. A gén kiiktatásával ezért már régebb óta kísérleteznek, de eddig csak a rákra gyakorolt hatását vizsgálták. Most viszont bebizonyosodott, hogy azoknál az egereknél és legyeknél, amelyek génállományából törölték az ALK-t, csökkent az elhízás veszélye. Az ALK gén hiányához alacsonyabb testsúly és testzsírszázalék társult. Az eredményekből a tudósok arra következtetnek, hogy a génnek nagy szerepe van abban, hogy a testünk mennyi zsírt éget el a bevitt táplálékból.
Bár Penninge is elismerte, hogy a kutatást meg kéne ismételni konkrét emberi részvétellel, mert a biobanki minták nem mindig számítanak megbízhatónak, mindenképp fontos előrelépés az ALK és a soványság közti összefüggés felfedezése. A rosszindulatú daganatok kezelésénél már sikerrel alkalmazzák a gén kiiktatását célzó terápiát, ezért a következő lépés az lehet, hogy egy hasonló eljárást kipróbáljanak a túlsúly és elhízás elleni harcban is.