Kukoricabajusznak (Maydis stigma) a pázsitfűfélék (Gramineae) családjába tartozó kukorica torzsavirágzatának bibeszálait nevezzük. A kukoricahaj a kukoricaszemek mentén, a buroklevelek alatt helyezkedik el. Tulajdonképpen a hosszú bibeszálak alkotják a kukoricahajat, illetve -bajuszt. A megtermékenyítés után a bibeszál rozsdaszínű lesz. A buroklevelek alatti, belső, egészséges, szép sárgászöld színű szálak a kukoricahaj gyógyászati szempontból értékes részei.
Élénkít
A kukoricabajusz szaponint, cseranyagot, barna és sárga színanyagot, zsírosolajat, karvakrol illóolajat, pentozánt és keserű glikozidát tartalmaz.
Gyógyhatásai: húgyutak bántalmai, vesekő és hólyaghomok esetén, valamint cukorbaj ellen. Kimutatott foszforsótartalmánál fogva angolkórnál, hátgerincfájásnál előnyösen használható. Köhögés, elnyálkásodás ellen a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzik meg, és szüredékét cukorral vagy mézzel erősen ízesítik, majd forrón adják a betegnek.
A kukoricabajusz kissé élénkítő hatású, de kivonatával májelégtelenséget, magas vérnyomást is kezelhetnek. A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek felfakadásánál.
Gyakori alkotórésze a cukorbetegségek elleni, a diétás és a vizelethajtó teakeverékeknek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ahhoz, hogy Európában a kukoricabajusz gyógyhatásait megismerhessék és alkalmazhassák, arra volt szükség, hogy Kolumbusz elhozza nekünk a tengerentúlról.
A növény az 1500-as évektől Andalúziából kiindulva egész Dél-Európában elterjedt, végül eljutott Törökországba is, és a törökök közvetítésével hazánkba. Nem véletlen, hogy a kukorica népies magyar neve: törökbúza, tengeri.
Ember a kásából
A kukorica Amerika szubtrópusi tájáról származik, s olyan régi kultúrnövény, hogy vad ősét sem ismerjük. Ám a botanikusok még mindig keresik a valószínűleg 10 ezer évvel ezelőtt Mexikóban termesztett első kukorica vadon termő ősét. Keletkezését egyes kutatók egy fűfajta hirtelen mutációjával magyarázzák.
A mai fajták túléléséhez elengedhetetlenül fontos az emberi gondoskodás, mert a magok olyan szilárdan ülnek a csőben, hogy maguktól soha nem lennének képesek kiperegni és elszórva a faj továbbélését biztosítani. Az indián legendák szerint a kukorica egyenesen a mennyből szállt alá a Földre egy isteni lény képében. A maják eredetmondája szerint az istenek kukoricakásából alkották meg az első embereket.
A kukorica elterjedésével az indiánok életmódja gyökeresen megváltozott. A nomád életmódot folytató törzsek letelepedtek, gazdálkodtak, és a kukorica érdekében bonyolult öntözőrendszereket, gabonatárolókat és templomokat építettek. A papok pompás szertartások keretében áldoztak a kukoricaistennek, sok helyütt még emberáldozatokra is sor került.
Saláta, főzelék
Az évezredek során az indián kukoricatermesztők több száz különféle kukoricafajtát tenyésztettek ki: fehér, sárga, rózsaszín, piros, sőt kék szemű alfajokat, amelyek sok más tulajdonságukban is különböztek egymástól. Léteztek kemény, lisztté őrölhető fajták, puha csemegekukorica-fajták és takarmányozási célra alkalmasak.
Amerika őslakói körülbelül ötezer éve ismerik és fogyasztják például a pattogatott kukoricát is. A növényt nem-csak vízhajtó hatása miatt becsülték, hanem például a maják a legsúlyosabb betegségekben szenvedőknek csak üres kukoricakását adtak enni.
A kukoricát minden formában fogyaszthatjuk, így frissen is. A csemegekukoricát "tejesre" éretten esszük, ilyenkor a legédesebb. Puha szemeit vajban meg is piríthatjuk, vagy főtt torzsájáról lerágcsálhatjuk. Használhatunk konzerv- vagy mélyhűtött kukoricát is.
A kukoricalisztet vagy durvább őrleményét, daráját tejes kásához, süteményekhez vásároljuk. A kukoricaszemekből, vagyis magvaiból ízletes főzelék, saláta is készül. Fűszerezésére a bors vált be legjobban.
A kukoricacsírából előállított olajat egyre gyakrabban alkalmazzák étkezési célokra, saláták, főzelékek ízesítésére. Ügyelni kell azonban arra, hogy főzni nem szabad vele, kizárólag már tovább nem főzendő ételekhez adható. Gyermekeknek, kismamáknak a kukorica és csíraolaja az egészség megőrzése érdekében értékes táplálék.
Kukoricabajusz-tea
3 dkg friss vagy szárított kukoricabajuszt 1 liter vízben 1-2 percig főzünk. Szűrve, naponta 3 alkalommal 1-1 csészényit fogyasztunk belőle.
Gyakran keverik más hasonló hatású növényekhez, melyeknek hatását erősíti. Felnőttek gyógyszermennyiségben az orvossal megbeszélve alkalmazhatják. Utasítás szerinti használata esetén mellékhatás, mérgezés nem ismeretes. VI.évf./10.sz.
