A népi gyógyászatban régóta használt gyógynövények manapság reneszánszukat élik: vesszük, esszük, isszuk, kenjünk, párologtatjuk. Kérdés, hogy többet árt-e, mint használ, ha ezekhez a természetes – és ennélfogva sokak szerint teljesen veszélytelen – gyógymódokhoz fordulunk a klinikailag bevizsgált gyógyszerek helyett. Az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról dr. Csupor Dezsőt, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának tanszékvezető docensét kérdezte az Intima.hu.
Csupor Dezső szerint az, hogy manapság ennyire népszerűek a gyógynövények és más természetes eredetű hatóanyagok, nem egyedülálló jelenség: minden olyan betegség vagy betegségcsoport esetében megfigyelhető, melyekre a hivatalos orvostudomány nem tud egyértelmű és minden tekintetben kielégítő megoldást kínálni. „Ennek megfelelő határok között van – lehet – létjogosultsága, hiszen a határ nem a természetes és a mesterséges (szintetikus) hatóanyagok között húzódik annak mérlegelésekor, melyik alkalmazható egy adott betegség kezelésében vagy megelőzésében. Sokkal inkább annak a követelménynek kell megfelelni, hogy az alkalmazott szer - legyen az természetes vagy szintetikus - hatásos és biztonságos-e. Ezt pedig tudományos igényű kutatások hivatottak eldönteni” – így a szakember.
Hatékony-e a tőzegáfonya vagy a barátcserje?
A húgyúti fertőzés természetes eredetű hatóanyagokkal történő kezelése jó példa arra Csupor Dezső szerint, hogy vannak hatásosan és biztonságosan alkalmazható gyógynövények, de akár ártani is lehet velük. A tőzegáfonya vagy pontosabb nevén amerikai nagy termésű áfonya például tartósan is szedhető, így a visszatérő húgyúti fertőzéses epizódok megelőzésére is alkalmazható. Csupor Dezső ugyanakkor azt is kihangsúlyozta, hogy a cukorbetegek nem hagyhatják figyelmen kívül a tőzegáfonya magas cukortartalmát, és erős savassága is problémákat okozhat az arra érzékenyeknél.
A medveszőlőlevél hatásosságára vonatkozóan a heveny húgyúti fertőzések terápiájában vannak tudományos evidenciák, de érdemes tudni, hogy nagy mennyiségben, túlságosan hosszú ideig, vagy évente ötnél többször kúraszerűen fogyasztva akár veszélyes is lehet. Csupor Dezső megemlítette még a teafa illóolaját, amely hüvelyi fertőzésekben valóban képes kiszorítani a hüvelyből a kórokozókat, azonban nagy dózisban alkalmazva nyálkahártya-irritációt okozhat.
Ami a barátcserjét illeti, hormonhatása révén alkalmazható lehet olyan nőgyógyászati problémákra, melyek magas prolaktinszinttel járnak. Általános termékenységfokozónak azonban semmiképpen sem ajánlott, hiszen a termékenységi zavarok mögött nagyon sokféle ok húzódhat meg, amit javasolt nőgyógyász-endkrinológussal is egyeztetni.
Betegség esetén a legtöbben szívesebben nyúlnak házi gyógymódokhoz, mielőtt orvoshoz fordulnának. De valóban használ például a méz, a húsleves vagy a fokhagyma?
Amit kerüljünk
Van olyan gyógynövény is, amelynek alkalmazásától tartózkodni kell: ez pedig a fehér fagyöngy. „Egyre több adat gyűlik össze arról, hogy mérgező hatású fehérjéket tartalmaz, és elég csak arra gondolni, hogy aki teherbe esés elősegítésére fontolgatja a szedését, az éppen a fogamzás kritikus időszakában teszi ki magát ennek a toxikus hatásnak” – mutatott rá Csupor Dezső.
Akár mérgezést is okozhatnak
Azoknak tehát, akik gyógynövény-készítményt terveznek szedni, tisztában kell lenniük azzal, hogy az adott hatóanyagot milyen formában (tea, kenőcs, illóolaj, stb.), mennyi ideig és milyen gyakorisággal alkalmazhatják úgy, hogy az a várt hatást kifejtse, ugyanakkor ne járjon kockázatokkal. Csupor Dezső azt mondja, az egyes gyártók hasonlónak tűnő készítményei között is nagy különbségek lehetnek, így választás előtt mindig kérjük ki szakember – például gyógyszerész – tanácsát. „Amire sokan nem gondolnak a gyógynövények használatakor, az a toxicitás. Az optimálisnál hosszabb ideig, gyakrabban vagy nagyobb dózisban alkalmazott gyógynövények akár mérgezést is okozhatnak. Éppen ezért veszélyes mértéktelenül fogyasztani a gyógynövényeket abban a tévhitben, hogy természetes anyagok lévén biztosan nem ártanak” – húzta alá a szakember.