A különbség főleg a fehérjebevitelben különbözik. Az átlagember fehérjeszükségletének nagyjából kétszerese az állóképességi sportolóké: 1,2-1,4 g/testsúlykilogramm/nap, erősportolóknál ennél magasabb, kb. 1,4-1,8 között mozog. Ez a gyakorlatban így néz ki:
70kg-os, ülő foglalkozású nem sportoló: 70 x 0,7 = 49 g fehérje
70kg-os távfutó: 70 x 1,3 = 91 g fehérje
90kg-os súlyemelő: 90 x 1,7 = 153 g fehérje
Amint látjuk, az átlagember fehérjeszükséglete nem több öt dekagrammnál. Ezt már egy tízdekás pulykamell és egy szelet sajt is fedezi, ami ezen felül van, az igazából felesleges fehérje. A testépítés igényli minden sport közül a legmagasabb fehérjebevitelt, de a súlyemelés, dobószámok, sőt a sprintszámok minden sportágban erősportnak számítanak. Kifejezetten állóképességi sport pl. a hosszútávfutás; a tenisz, labdajátékok általában pedig vegyesen erő- és állóképességi sportnak tekinthetők. A szálkás hosszútávfutóknak például nem kell nagy izmokkal rendelkezniük, hiszen csak feleslegesen cipelnék a többletsúlyt magukkal. Nekik elég a kevesebb fehérje, szükségük van viszont szénhidrátokra, ami üzemanyaggal látja el őket egy akár többórás igénybevétel során.
Hús nélkül is lehetséges
Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozónk vegetáriánus étrenden él, és kiváló formában volt versenyzői időszaka időtartama alatt. Schirilla György nyílt vízi úszó szintén ezt az étrendet követte, de említhetnénk még Edwin Moses egykori gátfutót vagy Leroy Burrell vágtázót is. Carl Lewis, amerikai származású sprinter és távolugró ennél szigorúbb, vegán étrenden élt, mikor olimpiai és világbajnok aranyait nyerte. A legaktuálisabb hír viszont az, hogy az ez év elejétől nyers vegán étrendet folytató Serena Williams nyerte az idei Wimbledon torna női egyes és páros játékát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez azt jelenti, hogy a csak nyers zöldségeket, gyümölcsöket és dióféléket , magokat, valamint ezekből a hozzávalókból készült ételeket, italokat fogyasztó sportolónő nemhogy összeesett volna a pályán, hanem megnyerte a tornát - cinikusok szerint pedig ennek ellenére. Vajon honnan szereztek ezek a kiváló atléták elegendő energiát és fehérjét kiemelkedő teljesítményükhöz?
Az energia nem lehet kérdés: a gyorsan felszívódó, egyszerű, de nem finomított szénhidrátokból, melyeket hétköznapi nyelven gyümölcs szóval illetünk. A fehérje kérdése vegetáriánusoknál még érthető, hiszen ők tejtermékeket és esetenként tojást is fogyasztanak, melyeknek köztudottan magas a fehérjetartalmuk. De mi a helyzet a növényi étrenden élőkkel? Sokan nem gondolják, pedig így van, hogy a zöld leveles zöldségek rendkívül értékes fehérjeforrások. Például a spenót kalóriaértékének csaknem felét fehérje szolgáltatja. Igaz, nincsen sok kalória a spenótban (alacsony a kalóriasűrűsége), de ami van, annak nagy része fehérjéből származik. Ráadásul ezeknek a fehérjéknek a megemésztése és emberi izomfehérjévé alakítása kevesebb energiát igényel a szervezettől, mint az állati eredetű fehérjéké.
Ez is érdekelhet
Ami mindenkire érvényes
A kiragadott példák, bár egyre többre lehet számítani, nem azt jelentik, hogy a húsmentes étrend az egyedüli üdvözítő megoldás. A legtöbb sportoló mindenevő étrenden ér el kiváló eredményeket, de nem árt, ha tudjuk: hús nélkül is lehetséges a győzelem. Egy valamiben biztosak lehetünk: erő- és állóképességi atlétának egyaránt kerülnie kell az értéktelen, finomított ételeket, és akár vegetáriánus, akár mindenevő étrenden van a sportoló, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt kell fogyasztania az eredmények érdekében. Ebben a jó szokásukban kövessük mi is őket, melyhez következő cikkünk nyújt némi segítséget: mit nassoljunk a sportközvetítések nézése közben?
Legjobban: