Ismerjük meg!
Az ún. késői laskagomba (pleurotus ostreatus) élőfán és faanyagon termő, emeletesen csoportos, féloldalas kalapú gomba. Kalapja többnyire szürke, lefutó lemezei és tönkje fehér. Kalapja kissé domború, kagylószerű, majd lapos, féloldalas, kajla. Néhány centiméterestől akár 20-30 cm-esig is megnőhet. A kalapok emeletesen állnak egymás felett, felül a legnagyobbak. Színük sokféle lehet, többnyire a szürke különböző árnyalatai, barnás- vagy kékesszürke, lilás is. Lemezei lefutók, fehér vagy szürkésfehér színűek. Egy rövid, közös tőből sok tönk indul ki, ezek szívósak, szálakra foszlók. Kellemes gombaillatú, íze édeskés. Vadon elsősorban őszi-téli gomba, szeptembertől terem, de enyhe téli és kora tavaszi hónapokban is előfordul. Különféle élőfák törzsén, tövén, tuskóján, gyakran bokrok tövén is csoportosan terem. Főleg fűzfán, bükkön, de sokféle más erdei és kerti fán is megtalálhatjuk. Csak a sérült fát támadja meg. A fán hosszában terjed, így akár több méter magasban is terem. Faanyagon, fűrészporon, hulladék-anyagokon, például szalmatáptalajon is termeszthető, termesztése ma már nagyüzemi méretekben folyik.
Rokona az ún. erestönkű laskagomba (pleurotus cornucopiae), amelyet barna, sárgás kalapszíne és a tönkjén végigfutó hálózatos erezés különböztet meg. Ez is ehető, sőt, egyre inkább a termesztésbe is bevont fajta.
A világ laskagomba termesztése kb. 8-900 ezer tonna évente. Legjelentősebb termesztő országok Kína, Dél-Korea, Japán, Európában Olaszország, Spanyolország, Belgium, Magyarország és Lengyelország. Kedvező élettani hatása, erőteljes, intenzív íze miatt egyre népszerűbb. Nagyobb piacokon, háztáji termelőknél szinte egész évben beszerezhető, viszonylag olcsó és változatosan elkészíthető.
Miért jó?
Összetétele hasonlít a szintén termesztett csiperkegombáéhoz, azonban annál könnyebben emészthető, mivel a sejtfalának a kitintartalma kevesebb. A fehérjetartalma csak a szárazanyag 2,5 százalékát teszi ki, de nagyon jól emészthető, értékes. Fehérjéének összetétele a húsfehérjéhez hasonló, több nélkülözhetetlen (esszenciális) aminosavat tartalmaz, mint a csiperke. Zsír- és szénhidráttartalma kevés, ezért a többi ehető gombához hasonlóan kalóriaszegény. Kálium-, magnézium- és foszfortartalma figyelemre méltó, a nyomelemek közül pedig a cink-, alumínium-, bór- és réztartalma kedvező. Nagyon kevés a nátriumtartalma, és szelént is tartalmaz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A laskagomba száz grammja a B-vitamin csoportból egy felnőtt napi szükségletének húsz százalékát, a B2 (ribofalvin) 35-40 százalékát , a B3 (niacin) majdnem az egész napi szükségletet tartalmazza; folsav-tartalma, amely a B12-vitamin felszívódását segíti elő, a teljes napi szükségletet biztosítja. A mai kínai orvoslásban a laskagomba porát az érrendszer erősítésére, végtag-merevségek, görcsök kezelésére használják. Csökkenti a vér koleszterinszintjét, vizes kivonata egereken egyes daganatokkal szemben volt hatásos. A hosszabb időn át adagolt laskagomba az immunrendszert aktivizálja. Egyes laskagomba-fajoknak antibiotikus hatást is tulajdonítanak.
Hogyan fogyasszuk?
Leveshez és húsételhez is jó ízű. Pörköltnek, salátának, gombás ízesítésű ételekhez egyaránt kitűnő. Az idősebb példányok kissé rágósak és nehezen emészthetők, ezért ezeket a legjobb, ha apróra vagdalva vagy darálva tesszük az ételbe, vagy ha szárítjuk és porrá törjük.
Tippek-tanácsok
A késői laskagomba szépen, eredeti színében szárad és jól porítható. Hozzá hasonló mérgező gomba nincsen. A laskagombák családjába tartozó más változatoktól a színe miatt megkülönböztethető, de azok is ehetőek.
Érdekességek
A laskagomba kedvező tulajdonsága, hogy nem hajlamos a táptalajból felvett toxikus elemek, mint a kadmium, króm, stb. felhalmozására, így a vadon termő laskagombában sem találtak veszélyt jelentő mértékben toxikus elemeket.
