Ismerjük meg!
A málna (Rubus idaeus) a rózsafélék (Rosaceae) családján belül a Rubus nemzettség tagja. Hívják még boldogasszony csipkéjének vagy német neve (Himbeere) alapján himpérnek is. A nemesített változatot éppúgy málnának hívjuk, mint az erdőkben növő vad formát.
A növény 1-2 méter magas, szőrös, tüskés szárú, csaknem függőlegesen növő hajtásokkal rendelkező, nálunk is őshonos félcserje. Vesszői két évig élnek, a második évben kihajtanak, elágaznak, majd virágot hajtanak, termést érlelnek, végül ősszel elszáradnak. A cserje 8-10 évig terem bőven, aztán érdemes fiatal vesszőkből új bokrot telepíteni. Ha nem metszik és gondozzák, gyorsan kusza bokorrengeteggé terjedve szaporodik, ideális talajon csaknem kiirthatatlanná válik.
Termései éretten általában élénk enyhén lilás piros színűek, de vannak fehér, sárga, sötétlilás, sőt fekete színűre érő változatai is. A vad forma gyümölcse gömbölyded, 1 cm átmérőjű, a nemesített málnák gyümölcse 1-2 cm-es, hosszúkás, belül üreges bogyó alakú, valójában összetett csonthéjas termés. Júniustól szeptemberig fokozatosan érik, éretten hamar lepotyog. Az összetett termést rögzítő "virágalkatrészt", amiről a málna éretten szedéskor könnyen leválik vacokkúpnak hívják.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A termesztett változatok érése május-júliusra esik, de vannak kétszer termők is.
A hideg és mérsékelt éghajlatú területen 2000 méteres tengerfölötti magasságig megél. Vadon közép-európai elterjedésű növény, erdők tisztásain, irtásain, bükkösök szélén nő. Termesztésekor is a tápanyagokban dús, laza szerkezetű és jó vízellátottságú talajokon érzi jól magát, mivel a talajfelszínhez közel növő gyökérzete érzékeny a kiszáradásra. A párás, félárnyékos helyeket szereti. Hazánkban a Börzsönyben és környékén nagy mennyiségben termesztenek bogyós gyümölcsöket, köztük sok málnát.
Fajtaváltozatait a piacon nemigen tudjuk megkülönböztetni. A legjobb, ha megkóstolhatjuk, kellően érett, zamatos-e a gyümölcs, nincs-e penészre utaló vagy egyéb mellékíze. A penész jellegzetes íze mellett egy másik kellemetlen, de ártalmatlan ízhatást is érezhetünk a málnán, ami az azt kedvelő poloska nedveitől származik.
Miért jó?
A málna érdemeiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mert valljuk meg, nem minden szempontból praktikus gyümölcs: a legtöbb élelmiszer-boltban nem kapható, szedése fáradtságos és kényelmetlen a szúrós ágak között, leszedve törékeny és hamar romlik. Pedig igazi ízletes gyógyszerre lelhetünk benne.
Egy maréknyi, 100 gramm málnában 25 mg C-vitamin rejtőzik, de van benne sok B1-, B2-vitamin és A-provitamin is. Le se tagadhatná, hogy gazdag színanyagokban, sok antioxidánst, flavonoidot tartalmaz, valamint gyümölcssavakat, cserzőanyagokat, növényi rostokat, pektint. 100 gramm málnából 80-85 gramm a víz. Energiatartalma 150-200 kJoule, körülbelül 34 kcal, 0,9 g fehérje, mindössze 0-3-0,5 g zsír, 11-12 g szénhidrát van benne. Értékes tápanyag a benne lévő gyümölcscukor. Az ásványok és nyomelemek közül kiemelendő 25-40 mg-os kalcium-, 170 milligrammnyi kálium-, 30 mg magnézium- és 0,6-1 mg-os vastartalma. Ezekből az elemekből a másfél maréknyi málna napi szükségletünk mintegy 10 százalékát fedezi.
Lehetőleg frissen és nyersen fogyasszuk, így érvényesül leginkább vitaminjainak jótékony hatása, de szörpnek, lekvárnak eltéve és mélyhűtve is sok kincset tartalmaz még. A gyümölcs fogyasztása segít karbantartani a vércukorszintet, csökkenti a magasvérnyomást, segít a menstruációs zavarokon. Levét lázcsillapítónak, izzasztó hatású italnak is lehet használni. A nyári meghűlés legkellemesebb gyógyszere a szobahőmérsékletű málnaszörp, nem csak gyerekeknek!
Levele júniustól augusztusig szedve és szárítva értékes gyógynövény-alapanyag. Teája vagy főzete ér- és pórusösszehúzó, valamint enyhén antibakteriális hatású. Teája cukorbajra, húgyúti betegségekre, meghűléses panaszokra, lázcsillapításra, izzasztásra éppúgy alkalmas, mint a friss gyümölcs. Naponta egy csésze málnalevél-tea iszogatása bevált a várandós kismamáknál a reggeli rosszullétek enyhítésére, a szülés előtti hónapban pedig a szülés megkönnyítésére ajánlják, mert ellazítja, tágulékonyabbá teszi a kismedencei izmokat. Cseranyagai hasmenéskor segítenek, antibakteriális, összehúzó hatása a szájnyálkahártya gyulladásainál gargarizáló oldatként érvényesül előnyösen. Külsőleg, borogatásként is használható.
Hogyan fogyasszuk?
A szörphöz és lekvárhoz, dzsemhez nem szükséges tartósítót keverni, inkább forraljuk föl, a tetejére mérjünk ki egy kiskanál rumot, és az üveg lezárása után dunsztoljuk. Felbontás után hűtőben kell tárolni. Málnából készíthető bor, likőr és pálinka is.
A málna egyetlen "alkatrésze" sem mérgező. Kevesen gondolnak rá, hogy zsenge leveleit és fiatal lehántott hajtásait még salátának is fogyaszthatjuk. Mégis, leveleit és fiatal hajtáscsúcsait főként szárítva, teának megfőzve fogyasztjuk leginkább. Íme, egy jól bevált házi teakeverék! Ha idejében - mondjuk, tavaszi kirándulásaink alkalmával - gondolunk a levelek szedésére, szép üvegben magunk készítette ajándékként is örömöt szerezhetünk vele másoknak:
A keveréket 20 g száraz málnalevélből, 10 g szamócalevélből, 5 g szederlevélből állítsuk össze, tehetünk hozzá csipkebogyó- és hibiszkusz-keveréket, citromfüvet és mentát is. Egy adaghoz két evőkanál teakeveréket forrázzunk le. Ha kissé kihűlt, mézzel, sőt tejjel is fogyaszthatjuk.
Tippek, tanácsok
Hűtőben 2-3 napig tárolható, jobb nem letakarni. A netán megpenészedett szemeket mindig válogassuk ki. Kiválóan alkalmas mélyhűtésre, ízét, zamatát jól megőrzi.
Érdekességek
Közép- és Észak-Európa, valamint Észak-Amerika lombos erdeiben őshonos. Valószínűleg a gyűjtögető életmódot folytató emberek számára mindig is fontos eledel volt.
Ez is érdekelhet
Latin nevét - Rubus idaeus - annak köszönheti, hogy a hagyomány szerint elsőként Kréta szigetén, az Ida nevű hegyen kezdték termeszteni, ahonnan aztán a rómaiak terjesztették el. Plinius i.sz. 23-ban már említést tesz egy gyümölcsről, melyet a közékor gyógynövénytudorai málnának vélnek. Tény, hogy a középkorban a málna már ismert gyógynövény, kolostorkertekben is előszeretettel ültették és nemesítették. 1601-ben már sárga változatáról is említés esik.
Legjobban: