Hasi ultrahangvizsglat

A hasi ultrahangvizsgálat olyan képalkotó eljárás, melynek során a hasüregi és kismedencei szerveket vizsgálják, nem elsősorban az üreges szerveket, vagyis nem a gyomrot és a beleket, hanem a májat, epehólyagot, hasnyálmirigyet, lépet és veséket, a kismedencében pedig a húgyhólyagot, a méhet, a petefészkeket és férfiaknál a prosztatát. A hasüregben futó nagyobb erekről, valamint a hasi főverőér mellett található nyirokcsomókról is vélemény alkotható. Rendszerint hasi fájdalmak okát keresik vele, de epe- és vesekövek, húgyúti kövek, a különböző szervek megnagyobbodása is kimutatható vele. Daganatos betegségek májáttétei, hasüregi folyadék- vagy gennygyülemek, vérzések mutathatók ki a segítségével.

A legkíméletesebb, káros hatással nem járó vizsgálat az ultrahangvizsgálat. Az ultrahangkészülék vizsgálófeje magas frekvenciájú, az emberi fül számára hallható hangok feletti tartományba tartozó hanghullámokat (ultrahang) bocsát ki. Ezeknek a hanghullámoknak egy része a különböző felületekről visszaverődik, szóródik, más része elnyelődik. A visszaverődő hullámokat - a radarhoz hasonlóan - érzékeli a vizsgálófej, elektromos jelekké alakítja át azokat, melyekből a készülék monitoron látható képet állít elő. Míg a folyadékokon és tömör szerveken könnyen áthatol az ultrahang, addig például az epekövekről, a belekben lévő gázokról, csontokról visszaverődik, így a mögöttük lévő területek ún. "hangárnyékba" esnek, azokról vélemény nem mondható. A legtöbb készülék ma már nemcsak egyetlen testtájék vizsgálatára alkalmas, de a különböző vizsgálatokhoz más és más frekvenciával működő, illetve más formájú, méretű vizsgálófejre lehet szükség. Vizsgálhatók még az emlők, a nyakon a nyálmirigyek, az erek, a pajzsmirigy, a lágyék erei és a környezetükben lévő nyirokcsomók, a szem, a herék és gyakorlatilag az egész vázizomzat és az ízületek, illetve a még nem záródott kutacsú csecsemők esetén az agy is. A hasi ultrahangvizsgálat során a beteg hanyatt fekszik az ágyon. Hasát szabaddá teszi a ruháktól. Bőrét kocsonyás, az ultrahanghullámok terjedését elősegítő zselével kenik be. A vizsgálófejet ráhelyezik a bőrére, esetleg kissé rá is nyomják a hasára. Az orvos a vizsgálófejet mozgatva próbál képet alkotni a különböző szervekről. Olykor arra kérheti, hogy vegyen nagy levegőt, azt tartsa bent, netán azt, hogy forduljon oldalra, karjait emelje a feje fölé. A képet a képernyőn kimerevítheti, lemérheti az ott látott szervek méreteit, illetve a képet ki is nyomtathatja, esetleg videóra veheti. A vizsgálat végén letörlik a hasfal bőrére kent zselét.

A hasi vizsgálat, főleg ha az eperendszert és a hasnyálmirigyet vizsgálják, akkor sikeres, ha a páciensnek üres a gyomra. Általában a vizsgálat előtt 4-5 órával tanácsos utoljára enni. Ennek ellenére a beteg a rendszeresen szedett gyógyszereit egy korty vízzel beveheti, ez nem zavarja a vizsgálatot. A húgyhólyag és a környezetében lévő szervek vizsgálata akkor eredményes, ha a hólyag vizelettel jól telt. Ezért vizsgálat előtt néhány órával bő folyadékfogyasztás (lehetőleg szénsavmentes) javasolt.

Ha a vizsgált személy cukorbeteg, kérdezze meg a beutaló orvost, hogy a vizsgálat előtt bevegye-e a gyógyszerét, beadja-e az inzulinját, megeheti-e a reggelijét.

A vizsgálat találati biztonsága nem százszázalékos. Előfordulhat, hogy például epekövek, a májban lévő elváltozások csak ismételt vizsgálattal mutathatók ki. Nagyban növeli az eredményességet a megfelelő előkészítés, de nagyon zavaró, ha a belekben sok gáz van. A rendelők és a gépek jobb kihasználtsága érdekében egyre több helyen végeznek hasi ultrahangvizsgálatot délután vagy az esti órákban is. Ilyenkor előre tisztázni kell, hogy a páciens mikor ehet, ihat utoljára a vizsgálat előtt. A ruhára esetleg rákenődött zselé könnyen lemosható.

Veszélytelen, korlátlan számban ismételhető vizsgálat.

Önmagában a vizsgálat fájdalmatlan. Azonban ha hasi fájdalom okát (például epehólyag-gyulladás) keresik, előfordulhat, hogy a vizsgálófejjel a hasfalra gyakorolt nyomást kellemetlennek érzi. A vizsgálat előtt a hasfalra kent zselé hideg.

Rendszerint könnyen értelmezhető. Tartalmazza a vizsgált szervek méreteinek, a bennük talált elváltozásoknak a leírását. A leletet a beteg rendszerint rövid időn belül kézhez kapja, de akár már a vizsgálat közben is kérheti az orvost, hogy mondja el, mit lát.