Mi ez a beavatkozás?
Több mint 120 féle HPV-törzs van, közülük viszont csak a magas kockázatúak tudnak méhnyakrákot okozni. Ilyen a 16-os és a 18-as, illetve a 31-es, a 33-as, a 35-ös, a 39-es, a 45-ös, az 51-es, az 52-es, az 56-os, az 58-as, az 59-es, a 66-os és a 68-as törzs. A vírus típusát vagy egyértelmű jelenlétét a hagyományos rákszűrés során levett méhnyakkenetből nem tudja a szokott módon meghatározni a citológus, a diagnózist csak a DNS vagy az RNS vizsgálatával lehet felállítani. Ezt a molekuláris vizsgálatot hívják HPV-tipizálásnak.
Mikor van szükség rá?
Sokan azt hiszik, hogy a citológiai kenetvételt jelentő hagyományos nőgyógyászati rákszűrés a HPV-re nézve is szolgáltat információt, pedig ez nincs így, a kenet kiértékelésekor a citológusok maximum csak azt írják rá a leletre, hogy látnak HPV-gyanús sejtelváltozásokat. Ez a jelzés ugyanakkor nem jelenti, hogy fönnáll HPV-fertőzöttség, azt pedig pláne nem, hogy a méhnyakrák rizikóját emelő magas kockázatú vírustörzsről van szó.
25 éves kor alatt a HPV tipizálására nagyon ritkán van csak szükség - kizárólag olyan esetekben, amikor nyomos oka van. Ez ugyanis az életkor, amikor az átfertőzöttség nagyon magas, és egy pozitív eredmény érdemben semmit nem jelent. 30 éves kor felett viszont (amikor már sokkal ritkább a HPV) a vizsgálat egyre inkább kezdi átvenni a hagyományos méhnyakszűrés helyét. Ma már úgy tűnik, a módszer a közeljövőben le is váltja a jelenleg használt citológiai vizsgálatot - ahogy ez több országban már meg is történt (de Magyarországon még nem). Emellett a HPV-tipizálást akkor is elvégzik, ha valakinek gyanús a citológiai lelete. Ilyenkor hasznos annak ismerete, hogy a gyanús eredmény mellett fennáll-e HPV-fertőzés, és ha igen, akkor a vírus agresszív törzseiről van-e szó. Ennek ugyanis hatása lehet a kezelésre is.
Arra nincs tudományos bizonyíték, hogy a férfiaknál érdemes-e szűrni a HPV-t. Vizsgálatára jellemzően csak akkor kerül sor, ha kiderül, hogy a partner fertőzött, de jelenleg a nemzetközi ajánlások amúgy nem javasolják férfiaknál a HPV-vizsgálatot.
Hogyan kivitelezik a beavatkozást?
A HPV-tipizáláshoz hagyományos citológiai kenetvétellel vesznek mintát, majd laborba küldik. Létezik már önmintavevő eszköz is, amellyel a nők maguk tudnak mintát venni, a HPV pontos típusát pedig ma már vizeletből is ki tudják mutatni.
A HPV örökítőanyagának keresését, majd vizsgálatát molekuláris biológiai módszerekkel végzik. Ennek során azokat a génszakaszokat vizsgálják, amelyek a HPV adott típusára jellemzők. Ehhez speciális gépeket használnak. Mivel a HPV egyes típusai molekuláris biológiai módszerekkel nagyon jól meghatározhatóak, a labor nemcsak azt tudja megmondani, hogy magas vagy alacsony kockázatú törzsről van-e szó, hanem azt is, hogy pontosan melyikről. A DNS alapú molekuláris vizsgálat nagyon pontos.
Mennyi időt vesz igénybe?
A HPV-tipizálásához szükséges mintavétel néhány perc alatt megvan, a vírustörzs meghatározása pedig már laborban történik. Az eredményt az érintett általában 2 héten belül megkapja.
Milyen szakorvos végzi?
A molekuláris vizsgálatot molekuláris biológusok végzik, de laborszakorvosok is részt vesznek az eredmények hitelesítésében. A mintavételt nőknél szülész-nőgyógyász végzi, de létezik önmintavételi eszköz is. Férfiaknál urológus, andrológus, bőrgyógyász és fül-orr-gégész is szokott mintát venni, de a vizsgálat eredményének esetükben egyelőre nem nagyon van klinikai jelentősége.
Hogyan kell készülni rá?
A vizsgálatra nem kell készülni, a HPV típusa akár menstruáció alatt is meghatározható.
Mire kell figyelni utána?
Fontos, hogy a vizsgálat eredményét jól értelmezzék. Akinél például nem mutatnak ki HPV-t, annak gyakorlatilag nulla az esélye rá, hogy méhnyakrákos legyen vagy rákmegelőző állapot alakuljon ki nála. De az eredmény még akkor sem jelenti, hogy valakinél méhnyakrák fog kialakulni, ha kimutatják, hogy magas kockázatú HPV-vel fertőződött. Daganat ugyanis csak az érintettek töredékénél alakul ki. Emiatt nem szerencsés betegségtudatot kelteni azokban, akiknél kimutatták a vírus magas kockázatú törzseit. Az információ csak azért fontos, mert ilyen esetben fontosabb az érintettek utánkövetése, rendszeres méhnyakszűrése.
Jár vele fájdalom?
A HPV-tipizálást a laborban végzik, az érintettnek csak a szokásos nőgyógyászati szűrővizsgálaton kell átesnie, amely nem fájdalmas, maximum kellemetlen.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Novák Zoltán PhD szülész-nőgyógyász és nőgyógyászati daganatsebésznek, az Országos Onkológiai Intézet nőgyógyászati osztály osztályvezető főorvosának.