A csontok természetes életének része, hogy idősebb korban lassan veszítenek tömegükből. Harmincöt éves kor után a csontépítő és csontfalósejtek működésének egyensúlya már a leépülés felé billen. Teljesen normális, hogy 70 éves korra csonttömegünk 30 százaléka már a múlté. A csontvesztés csak akkor válik kórossá, ha rohamosan és a normálisnál nagyobb mértékben következik be: ekkor beszélünk csontritkulásról. Kivédése, megelőzése és gyógyítása nem egyszerű, és jóllehet a tudatos táplálkozás, a savasító ételek kerülése számos kedvező változást hozhat a csontok és ízületek általános állapotában, bizonyos esetekben, főként öröklött hajlam esetén és előrehaladott betegségben a gyógyszerek nem kerülhetők el, - vallják a szakemberek.
Lehetőségek
Első lépésben az étkezéssel bejuttatható kalciummennyiség növelésére a kalciumkészítményeket szokták javasolni, melyek nem gyógyszerek, de tabletta, pezsgőtabletta formájában kerülnek a kezünkbe. Ugyancsak tablettával juttathatjuk a szervezetbe a különböző fluoridokat.
A fluoridok emelik ugyan a csontépítő folyamatok aktivitását, a törések gyakoriságát azonban nem csökkentik. Csökkent veseműködés mellett nem ajánlott, ahogy a kalciumos készítményekkel is jobb az óvatosság. Vigyázni kell, hogy a fluoridokat és a kalciumot külön-külön kell alkalmazni. Ezen kívül a kalcium mellé, annak csontba épüléséhez szükséges D-vitamint is szoktak adagolni. E viszonylag ártalmatlan tápanyagpótlások adagolásának is lehetnek buktatói, ezért feltétlenül egyeztetni kell az orvossal.
A csontanyagcsere-folyamatokat kedvezően befolyásolják továbbá a kalcitonin és egyéb hormonterápiák. A kalcitonin saját hormonunk, megfékezi a csontszövet leépülését. A csonttörések gyakoriságának csökkentése szempontjából nem bizonyult hatékonynak, de a gerincfájdalmakat jól csökkenti.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A női nemi hormonok, az ösztrogének a változókorral összefüggésben kialakuló csontritkulásos folyamatok enyhítésére alkalmasak, a már lecsökkent csonttömeget azonban már nem tudják újra megnövelni, és mivel vitatott mellékhatásairól sem egyértelműek az eredmények, gyógyításra csak nagy törési kockázatú nőknél is csak akkor alkalmazzák, ha egyúttal kínzó változókori panaszokra is enyhülést remélhetnek tőle.
Mi marad még?
A valódi gyógyszerek közé tartoznak a biszfoszfonátok (alendronat, risedronat, zoledronat), melyek növelik a csontsűrűséget, és egyben csökkentik a törésveszélyt. A biszfoszfonátok nélkül a csontritkulásos betegek esetében másfél-kétszeres a törésveszély.
Tablettaformában naponta, hetente vagy havonta kell bevenni. Jóllehet a tablettabevétel nem tartozik a bonyolult gyógymódok közé, a tapasztalat mégis mutatja, hogy a betegek többségének nem sikerül az előírtaknak megfelelően mindig azonos időben bevenni, és utána ivás, étkezés nélkül kibírni. A bevételt néha rossz közérzet, rosszullét kíséri.
Összességében a kezeltek fele egyszer és mindenkorra abbahagyja a gyógyszerszedést. A kellemetlenségek és feledékenységek kivédésére egy egyszerű és kényelmes megoldás is kínálkozik. A biszfoszfonátok közé tartozó zoledronát hatóanyag adagolása történhet évente egyszer adható infúzió formájában is.
Mindkét megoldás hátránya azonban, hogy mellettük nem szabad megfeledkezni a rendszeres kalcium- és D-vitamin-pótlásról sem. Sajnos, a mindennapi gyógyszerszedés azonban sok idősnél problémát jelent, például rendszeresen megfeledkeznek a bevételükről. Ezért a kutatók figyelme az elmúlt évtizedekben, években a ritkábban alkalmazható, esetleg több (ható)anyagot egyben tartalmazó gyógyszerek felé fordult. Ha kevesebb alkalommal kell bevennie, akkor általában nem feledkeznek meg róla, így a kezelés hatékonyabbá válik. A csontritkulás kezelésében rendelkezésre áll olyan készítmény, amely kombinált formában tartalmazza a csontritkulást lassító hatóanyagot és a D-vitamint, így elég hetente egyszer bevenni.
