Múlt pénteken összeültünk egy eredményértékelő konzultációra Bodon Judittal , a NoSalty dietetikus szakértőjével, aki a beszélgetés során megkérdezte tőlem, hogyan éreztem magam a mögöttünk álló 12 hétben, és hogy szívesen ajánlanám-e másoknak is mindazt, amit átéltem. Talán elsőre nem tűnik annak, de ez alapjában véve kifejezetten összetett és érdekes kérdés. Egyrészt nyilvánvaló, hogy mindenkit csak arra tudok buzdítani: bátran vágjon bele az életmódváltásba, mert egészen meglepő, hogy mennyire minimális erőfeszítéssel is jó eredményeket lehet már elérni. Másrészt azonban saját tapasztalataim is azt mondatják velem, hogy kellő motiváció és elhatározás nélkül nagyon nehéz elhagyni a komfortzónánkat, függetlenül bármiféle javaslattól és jó tanácstól. Érdemes ugyanakkor abba a gondolatba kapaszkodni a kezdeti időszakban, hogy bár a váltás egészében nézve hatalmasnak tűnhet, lépésről lépésre haladva már közel sem annyira félelmetes.
Sok kicsi sokra megy
Összeszámoltam: a Kiss Gergely, az Életmódváltók program szakértője által összeállított otthoni edzéstervem keretében 104 tonnányi súlyt mozgattam meg márciustól júniusig - csak a súlyzós gyakorlatokkal. Ez nagyjából 17 kifejlett hím kardszárnyú delfin vagy 17 darab IFA L60 típusú keletnémet tehergépjármű össztömegének felel meg, illetve közel annyit nyom, mint két második világháborús Tigris tank. És akkor még nem számoltam a saját testsúlyos gyakorlatokkal, valamint érdemes hozzátenni, hogy lefutottam közel 70 kilométert is a kardióedzések alkalmával. De hogyan jött mindez össze? Heti nagyjából négy-öt óra mozgásra áldozott szabadidővel, ami, valljuk be, közel sem tűnik vállalhatatlannak még nyolcórás munkarend mellett sem.
Amikor felmerült az ötlet a szerkesztőségben, hogy Andival belekezdjünk egy életmódváltásba, nem is annyira a sporttól, mint inkább az étrendi megszorításoktól rettentem meg elsőre. Számomra az evés stabil örömforrást jelent a mindennapokban, ezért viszolyogtam a gondolattól, hogy esetleg nem ehetek semmi finomat, arról nem is beszélve, hogy minden bizonnyal folyton éhesnek érzem majd magam. A program első néhány hete alatt viszont rá kellett döbbennem, hogy ezek a félelmek teljesen alaptalanok voltak. Ha az ember kicsit tudatosabban áll a táplálkozás kérdéséhez, máris megtalálja a módját, hogy miként kötheti össze a gasztronómiai élvezeteket a mennyiségileg és minőségileg is megfelelő étrenddel. A trükk valójában az, hogy nincs semmi trükk: nem drasztikus fogyókúrák kellenek a sikerhez, hanem hogy elengedjük a felesleges kényelmi étkezéseket, illetve kicsit odafigyeljünk a tápanyag-összetételre.
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
Egyedül nem megy
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az egészséges életmódra való átállás közben számos olyan buktató jöhet szembe, amely miatt végül feladhatjuk az egészet. Hogy ezt elkerüljük, egyfelől elszántságra és akaraterőre van szükség, másfelől nagy ereje van, ha szükség esetén mások segítségére támaszkodhatunk. Ebbe a környezetünkben élők lelki és gyakorlati támogatása éppúgy beletartozik, mint a szakemberektől kapott útmutatások. Rengeteg nehézségtől és kudarctól kímélhetjük meg ugyanis magunkat, ha kikérjük egy dietetikus tanácsait az étrendünk összeállításához, illetve ha a kiválasztott mozgásforma alapjait egy edző segítségével sajátítjuk el. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek nem üres frázisok, mert úgy érzem, saját kútfőből nem lettem volna képes mindent zökkenőmentesen megtervezni, mi több, teljesen magamra hagyva talán bele sem fogtam volna az életmódváltásba.
Ez is érdekelhet
A szakszerű tanácsokkal felvértezve viszont sikerült elérnem, hogy mostanra jobban érezzem magam a bőrömben. A három hónap alatt - saját méréseim szerint - közel 12 kilogrammnyi súlyfeleslegtől szabadultam meg, ráadásul meg is izmosodtam valamennyire az edzéseknek hála. Sokat javult az állóképességem is, habár e téren tényleg volt honnan felhozni magam egy elfogadható szintre. Végeredményben tehát örömömet leltem mindabban, ami előzetesen még kisebb félelemmel töltött el, a szenvedésnek pedig nyomát sem tapasztaltam az elmúlt három hónapban. Talán csak egy panaszt tudnék emelni így a program végére: elkezdtem kifogyni azokból a nadrágokból , amelyeket pár hete pont az addigi fogyás miatt kellett megvennem.
Legjobban: