Rájöttem, miért van lelkiismeret-furdalásom
Az elmúlt hetek beszámolóiból szépen kirajzolódik, hogy elég nagy nyűg nekem a sportolás. Egyrészt, mert eléggé lusta vagyok, másrészt pedig mert egyfolytában dolgozik a kifogásgyár, megy a folyamatos kibúvó- és megoldáskeresés, hogy miként is tudnám kikerülni a dolgot. El is lógtam, amennyit csak lehetett, amitől persze sok esetben igencsak rosszul éreztem magam. Most azonban kiderült, mi okozta heveny ellenállásomat a mozgással kapcsolatban.
Gerivel átbeszéltük frusztráltságom okát, így pedig kiderült, mi a gond. Az, hogy nem találtuk meg az én sportomat, amelyet szívesen végzek. Egy olyan mozgásformát, amelyért majd megőrülök, hogy csinálhassam, hogy mehessek, hogy kiélvezhessem. Az életmódváltó program talán legnagyobb tanulsága számomra, hogy nem jöhet be mindenkinek ugyanaz a feladat, egyazon edzéstervet is máshogy élhet meg mindenki. Az edzőterem jó, de órákon át a gépek közt cirkulálni korántsem egyszerű, és nem is megy bárkinek. Számomra például borzasztóan unalmas volt, monoton és hosszadalmas. Így persze nem meglepő, hogy nem vitt rá a lélek, hogy hetente háromszor lemenjek és hétvégente is rászánjam az időm.
Helyette inkább el-elszöktem egy csoportos aerobicórára, walkenergie-ztem, kardióztam, és volt, hogy elindultam futni a Duna-partra. Továbbra is törekszem tehát arra, hogy a megfelelő táplálkozás mellett mozogjak is, de egyelőre még nem találtam meg a módot, amelyben igazán jól érzem magam. Ennek felkutatása lesz most a következő feladatom.
Ételek terén a helyzet változatlan
Az ételeket tekintve nincs különösebb változás a korábbi hetekhez képest. A kalóriákat éppolyan fékezett habzással számolom, ahogy eddig, cserébe előkotortam a mérlegem , amelyről az életmódváltó program második hetén ezt írtam: "Ha jól emlékszem, valamikor 2016-ban rejtettem el a szekrény mélyére, azóta pedig úgy vagyok vele, hogy sajnos nekem nincs mérlegem, és köszönöm szépen, nem is szeretném, hogy legyen."
Ellenszenvemet természetesen továbbra is fenntartom vele kapcsolatban, és még most sem gondolom úgy, hogy jelenlétének bármiféle létjogosultsága lenne az életemre, az életmódváltásomra vagy a program sikerességére nézve. Pusztán csak szórakozásból és némi kíváncsiságból mérem meg magam étkezés előtt és után, hogy megtaláljam a logikát abban, hogy ha elfogyasztok két szál répát három korty vízzel, utána miért vagyok legalább fél kilóval nehezebb, mint előtte. Reggel pedig örülök, hogy majd egy kilóval könnyebb a testem ébredés után, mint lefekvés előtt. Persze, tisztában vagyok vele, hogy mindennek megvan a maga biológiai magyarázata, mindenesetre időről-időre jót derülök rajta.
Mivel már lehet a napon sütögetni, az étkezésemben egyre jobban dominálnak a grillezett húsok, halak és persze a zöldségek. Annak ellenére, hogy gyümölcsöt nem szerencsés magában enni, én továbbra is magában eszem az epret , mert úgy gondolom, annyira fantasztikus, hogy semmivel sem érdemes elrontani az ízét.