Maga a toxikus férfiasság kifejezés először az 1980-as években bukkant fel a New Age férfimozgalom részeként – írta Michael Flood szociológia professzor a The Conversationben. A mozgalom a férfiak gyógyulására összpontosított. Tagjaik kizárólag férfiaknak szóló workshopokat, vadon béli elvonulásokat és felnövéssel kapcsolatos rituálékat használtak arra, hogy megmentsék az alapvetően férfias tulajdonságokat és archetípusokat (a király, a harcos, a vadember és így tovább) attól, amit "mérgező" férfiasságnak tartottak.
Úgy gondolták, hogy a férfiak agressziója és frusztrációja abból eredt, hogy a társadalom „túl nőies” fiúkat nevelt, akiktől megtagadták azokat a rituálékat, amelyek férfivá tették őket – olvasható a The Atlanticben.
Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a kifejezés elterjedt más önsegítő körökben és a tudományos munkában (például a férfiak mentális egészségével kapcsolatban). Néhány amerikai konzervatív kezdte alkalmazni a kifejezést az alacsony jövedelmű, alulfoglalkoztatott, marginalizált férfiakra, és olyan megoldási javaslatokkal álltak elő, mint a férfiak által vezetett családok és családi értékek helyreállítása – írta Flood.
A "toxikus férfiasság" gyakorlatilag nem létezett a tudományos írásokban egészen 2015-ig, kivéve néhány, a férfiak egészségével és jólétével foglalkozó szövegben. De ahogy elterjedt a populáris kultúrában, a feminista kutatók és kommentátorok átvették a kifejezést, jellemzően a nőgyűlölő beszéd és cselekedetek leírásaként.
Ma már a toxikus férfiasság alatt azt a típusú férfiasságot értjük, amely nemcsak a fiúk és férfiak számára káros, hanem a körülöttük élők számára is, foglalta össze Flood. Lényegében a legrosszabb, férfiakhoz köthető sztereotípiákat jelenti: része többek között az erőszak, a nőkkel szembeni ellenségesség, az érzelmi éretlenség. Mindez pedig egyrészt mérgezi a nőket, mert hozzájárul a nemek közötti egyenlőtlenségekhez, a nőkkel szembeni erőszakos és bántalmazó viselkedéshez. Másrészt maguknak a férfiaknak is mélyen ártó.
Mesterségesen létrehozott elvárások
Eddigi kutatások szerint a férfi és a női agy között elenyésző a különbség. Mindaz, amiket elképzelünk és elvárunk a férfiaktól és a nőktől, nagyrészt a társadalom alkotta meg – olvasható a Shape-ben. Ezek az elvárások a nemek felé aztán nagy feszültséget kelthetnek bárkiben, és negatív következményekkel járhat az egyénre és a környezetére is. Amikor a fiúk vagy férfiak úgy érzik, nem felelnek meg a férfiszerepnek, vagy a körülöttük élők érzékeltetik velük ezt, könnyen felmerülhetnek a toxikus férfiassággal kapcsolatos gondolatok.
A VeryWellMind szerint a toxikus férfiasság általában három dologra épül: a „keménységre” (a férfiak legyenek fizikailag erősek, érzelmileg elérhetetlenek, és agresszíven viselkedjenek), a nőellenességre (a férfiak utasítsák el a hagyományosan nőkhöz köthető szokásokat, mint például az érzelmek kimutatása és a segítség elfogadása), valamint a hatalomra (a férfiak a hatalom, valamint a társadalmi és az anyagi státusz megszerzésére törekedjenek, hogy mások tiszteljék őket).
A portál összegyűjtött pár példát az ilyen típusú viselkedésre:
- Amikor egy kisfiú nem viselkedik hagyományosan „fiúsan”, a fiú osztálytársai csúfolni kezdik a „lányos” viselkedése miatt.
- Amikor egy nőt ribancnak hívnak azért, mert akkor is van szexuális élete, amikor éppen nem él monogám kapcsolatban.
- Amikor egy férfi meg akarja mondani a partnerének, hogy mit csinálhat, mit vehet fel, és kivel töltheti a szabadidejét.
- Amikor egy férfi fél megmutatni a sebezhető oldalát a partnerének, mert attól tart, hogy ezért „gyengének” fog tűnni.
- A transznemű nőkkel szembeni erőszakos viselkedés, mivel egyes férfiak veszélyben érzik magukat attól, amit ők a nemi normák megsértésének tartanak.
Mint láthatjuk, ez egy sokrétű fogalom, amely magában foglalja a társadalmi előítéleteket és elvárásokat, valamint azt a feszültséget, amit az egyén érez a nemi szerepekkel kapcsolatban, valamint több, a társadalom egészét érintő problémát is. A mindennapokban többek között olyan kifejezések által találkozunk vele, amelyek a férfiakat az érzelmeik elnyomására buzdítanak („a fiúk nem sírnak”, „embereld meg magad” stb.). Ezek nem olyan kirívó példák, mint például a nők tárgyként való kezelése; itt olyan gondolatokról van szó, amelyeket sokan elfogadunk, megkérdőjelezés nélkül.
Természetesen azt, hogy a férfiaktól mit várnak el, az etnikum és a bőrszín is befolyásolja. Ugyanakkor az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint általánosságban elmondható, hogy „a lakosság nagy része felett olyan normák uralkodnak, mint a következők: nőellenesség, a teljesítmény hajszolása, a gyengeség látszatának kerülése, kaland, kockázat és erőszak”.
Illés Zsófia egészségfejlesztő szakpszichológus is kiemelte, hogy a férfiasság alapvetően természetesen nem káros. „Nincs azzal gond, hogy a férfiak szeretik a »megszokott értelemben« férfias tevékenységeket végezni. A probléma ott kezdődik, ha az ember annyira erősen követi a saját nemére jellemző sztereotípiákat, hogy esélyt sem hagy arra, hogy néha nézőpontot váltson és autentikusan cselekedjen, követve a valódi érzéseit, nem pedig azt a kreált produktumot, amit egyfajta túlkompenzált értelemben igyekeznek a különböző orgánumok „lenyomni a torkukon”, hangoztatva, hogy csakis egy út létezik arra, hogy egy igazi férfi, igazi férfinak érezhesse magát” – magyarázta a szakember.
A mérgező férfiasság nagymértékben hozzájárul a szexizmushoz (sztereotipizálás és megkülönböztetés a nemek tekintetében), a nőgyűlölethez (a nők lenézése vagy megvetése) és a hímsovinizmushoz (a saját csoportunk vagy ügyünk túlzott, előítéleteken alapuló támogatása, mint például a férfiak előítéletei a nőkkel szemben). A férfiakat is egymás ellen ugrasztja, akik az „alfahím” státuszért küzdenek. Ráadásul a homofóbiát is erősíti.
Mindenkinek árt
Bár általában a nők tapasztalják meg a toxikus férfiasság káros hatásait, a férfiak is ugyanúgy elszenvedői a jelenségnek: akár azért, mert magukévá tették ezeket az elképzeléseket, vagy pont azért, mert nem.
„Igazából mindenre hatással lehet: mentálisan, kapcsolati szinten és a fizikai egészségre nézve is. Ha az ember rugalmatlan és követ bizonyos »kőbe vésett direktívákat«, mint pl. hogy »egy férfi nem lehet soha gyenge«, »egy férfi nem panaszkodik«, egy »férfi nem jár orvoshoz, mert ha fáj is katona dolog«, akkor ezzel pont a lehetőséget veszik el maguktól, hogy képesek legyenek a saját szükségleteikhez kapcsolódni. Ez pedig része kell legyen az egészséges személyiségnek, és az egészséges férfi szerepnek is” – magyarázta Illés Zsófia.
A toxikus férfiasság egyrészt probléma is, másrészt a felfogás a megoldást is akadályozza: a profi segítség kérését. Az Amerikai Pszichológiai Szakszervezet szerint a fiúk és a férfiak ritkán kérnek segítséget, mert arra tanítják őket, hogy legyenek bátrak, minimalizálják és nézzenek szembe a problémáikkal, mint egy "igazi férfi". Arra is felhívták a figyelmet, hogy egy férfi négyszer nagyobb valószínűséggel követ el öngyilkosságot, mint egy nő, mégis jóval kisebb arányban diagnosztizálják őket olyan mentális problémákkal, mint például a depresszió. Azokat az érzelmeiket, amelyek nem felelnek meg a férfiakról alkotott képbe, sokan elfojtják. Az ilyen beszélgetések kerülése pedig az elszigeteltség és a magány érzéséhez vezethet.
„Ez a felfogás arra kényszerítheti őket, hogy elnyomják saját érzéseiket, hogy megfeleljenek a férfiasság szűkös elvárásainak, amelyek azt sugallják, hogy az érzelmektől gyengék lesznek. Ezen elképzelés szerint a férfiak természetüknél fogva fizikailag erősek, és akik »gyengék«, azok »hópelyhek«” – írtja Ashley Morgan férfiasság kutató a The Conversationben. Hangsúlyozza, hogy a probléma abban a hibás elképzelésben rejlik, hogy az „igazi férfi” agresszív és domináns. De ahogy nem minden férfira igazi a toxikus férfiasság, úgy nem mindenki illik bele a férfiakról szóló elvárásokba se: van, aki küszködik a nemi identitásával, más nem dolgozik, mert főállásban nevel gyereket stb. És épp ezért más férfiaktól kaphattak már bántó megjegyzéseket.
„Sokkal inkább fel kell ismerni, hogy nem az az egyetlen mód, ahogyan egyes férfiak - különösen a befolyásos és kiváltságos férfiak - kifejezik férfiasságukat. Valamint jobban fel kell ismerni, hogy maga a »férfiasság« kifejezés dinamikus, nem pedig fix. Vitathatatlan, hogy nincs »helyes« módja annak, hogy valaki férfi legyen” – írta Ashley Morgan.
Ahogy Illés Zsófia kifejtette, a társadalom által kreált normák a férfi és a női szerepekkel kapcsolatban nagy része egyáltalán nem káros.
Nem baj, ha vannak hagyományosan férfi és női szerepek, és egy reális énképpel rendelkező férfi nem is kell, hogy veszélybe érezze a saját szerepét azzal, hogy a világban sok minden változik körülötte. Ha valaki mégis »veszélyben« érzi a saját férfiasság, akkor érdemes magába néznie mélyebben, hogy mi az, ami ennyire elbizonytalanítja, hogy úgy érzi, hogy túl kell kompenzálnia a saját szerepét
– magyarázta.
„A szülőknek, a családnak és a pedagógusoknak meg kell tanítaniuk a gyerekeknek, hogy kommunikálják az érzelmeiket, és hogy kifejezhetnek mindent, amit éreznek. Bánjanak tisztelettel másokkal, fogadják el és szeressék a testüket, és ne törődjenek azzal, amit a médiában látnak. A szülőknek arra is figyelniük kell, amiket a gyerekek a közösségi médiában látnak. A fiúkra gyakran a közösségi média és barátaik vannak hatással” – magyarázta John Carnesecchi klinikai szociális munkás a Shape-nek.
Legjobban: