Bár legtöbbször csak a menstruációs ciklusról esik szó, fontos megemlíteni, hogy valójában egyszerre két párhuzamos ciklus ismétli önmagát a női testben 21-38, vagy, ahogy közkeletűen az átlaga alapján emlegetni szokás, 28 napos körforgásban. A menstruációs ciklus a méhnyálkahártya változásait foglalja magában, míg az ovariális ciklus a petesejtérés folyamatait. E kettő természetesen összehangoltan működik, köszönhetően az agyban termelődő, a petefészek működését szabályozó (FSH, azaz folliculusstimuláló hormonnak, és LH, azaz luteinizáló hormonnak), valamint a petefészekben termelődő, a többi közt a megtermékenyülést segítő nemi hormonoknak, mint az ösztrogén (tüszőhormon) és a progeszteron ( sárgatesthormon ). Előbbit a tüsző a petesejt érésekor termeli, utóbbit pedig a petesejt kilökődése után.
Lépésről lépésre
A menstruációs ciklusról tudjuk, hogy az a vérzés első napjával kezdődik, és azzal is zárul le. De nézzük most mindezt hormonális szempontból. A megtermékenyítés elmaradt, a petefészekben lévő tüsző (sárgatest) sorvadásnak indul, már nem termel progeszteront, ennek hatására elindul a méhnyálkahártya felső, funkcionális rétegének leválása, mely maga a menstruációs vérzés. Ez általában 4-6 napig tart. Csakhogy közben az agyalapi mirigy FSH -termelésbe kezd, melynek hatására elkezdődik egy újabb petesejt érése a tüszőben. Az érés hatására a tüsző ösztrogént kezd termelni, mely a véráramba kerülve a méhnyálkahártya regenerálódását és megvastagodását idézi elő, hogy a majdan éretten kilökődő petesejt az esetleges megtermékenyítés után be tudjon ágyazódni. Általában az ösztrogén szintje az ovuláció, azaz az érett petesejt kilökődése előtt a legmagasabb. Egészséges és átlagos, 28 nap hosszúságú ciklusnál az ovuláció a 14. napon történik.
Ezt a lépést egy másik, az agyalapi mirigyben termelődő hormon, az LH idézi elő. A luteinizáló hormon azonban nemcsak az ovulációt gerjeszti, de a tüszőt is serkenti újabb feladatának elvégzésére, mely párhuzamosan történik a közben, míg a petesejt eljut a méhbe, ahol kb. 24 óráig képes megtermékenyülni. Kilökődése után ugyanis a tüsző az LH hatására sárgatesthormon, azaz progeszteron termelésébe kezd. Ennek legfőbb funkciója, hogy mire az érett petesejt eljut a méhbe, addig a méhnyálkahártya kellő mennyiségű tápanyagot halmozzon fel, hogy képes legyen majd befogadni a petesejtet esetleges megtermékenyülése esetén. A progeszteron szerepe azonban itt még korántsem ért véget. Ha ugyanis sikerül a megtermékenyülés és a beágyazódás, akkor a következő 3 hónapban ez a tüsző által termelt szteroidhormon segíti azt, hogy a terhesség megmaradjon, azaz ne következzen be korai vetélés. Ha viszont a megtermékenyülés mégis elmarad, akkor a tüsző sorvadásnak indul, és minden kezdődik elölről, a fent leírtak szerint.
Ezért fontos, hogy a cikluszavarokat kezeljék
E folyamatból jól látható, hogy a női test normál körülmények között szinte óramű pontossággal végzi feladatát. Csakhogy ezt a kényes egyensúlyt könnyen megzavarhatják külső stresszorok, betegségek, de leggyakrabban olyan hormonális eltérések, melyek miatt meddőség is kialakulhat.
A progeszteron ezért kulcsfontosságú
Az egyik legnagyobb problémát kétségkívül a progeszteron nem megfelelő szintje okozza. Fontos már az elején leszögezni, hogy a progeszteron szintje a ciklus különböző időpontjaiban eltérő és igen széles skálán mozoghat. Függ továbbá attól is, hogy megtörténik-e a petesejt megtermékenyítése, vagy sem. Normál körülmények között a sárgatesthormon termelődése - mint arról fentebb írtunk - a tüszőrepedés időpontjában kezd emelkedni, majd néhány napig tart. Utána a petesejt megtermékenyülésétől függ, hogyan alakul tovább az értéke. Megtermékenyülés esetén tovább nő, annak hiányában viszont csökken a progeszteronszint és bekövetkezik a havi vérzés.
Miért baj, ha alacsony a szintje?
Problémára utalhat azonban, ha ez a havi szinten ismétlődő "hullámzás" elmarad. A többi között az alacsony progeszteronszint oka lehet, hogy nincs menstruáció vagy nem történik meg az ovuláció, azaz a petefészek nem volt képes "felszabadítani" egy petesejtet. Ez utóbbi előfordulhat egyedi esetként, de sajnos sokkal gyakoribb, hogy az úgynevezett policisztás ovárium szindróma ( PCOS ) okozza, mely kezeletlenül meddőséget eredményezhet.
A progeszteron hiánya vagy alacsony szintje megmutatkozhat a menstruációs ciklus eltéréseiben, például rendszertelenné válik a menzesz, de okozhat a korábban megszokottnál jóval erősebb vérzést is. Gyakran azonban látszólag a menstruációs ciklus nem változik, ám "a felszín alatt" a petesejt érése nem 14 napig, hanem jóval tovább tart. Ez azért nagy probléma, mert ilyenkor sokkal kevesebb idő áll a tüsző rendelkezésére progeszteron termelésére, így, ha sikerül is a megtermékenyítés, a petesejt nem tud beágyazódni, vagy a sárgatesthormon alacsony szintje miatt a terhesség megszakad. A sárgatesthormon termeléséért azonban csak a 12. hétig felel a tüsző, onnantól ezt a feladatot a méhlepény veszi át.
Megtermékenyítés után a progeszteron alacsony mennyisége szintén komoly problémákat jelezhet. A terhesség korai szakaszában utalhat méhen kívüli beágyazódásra vagy magzatelhalásra, későbbiekben pedig a magzat vagy a méhlepény rendellenességére, a vetélés és a koraszülés megemelkedett kockázatára.
Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni, hogy az alacsony progeszteronszint túl magas ösztrogénszintet is generálhat, ami viszont hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz, a csökkenő libidóhoz, de epehólyag-problémákat is okozhat.
Az is baj, ha magas
Az is előfordulhat azonban, hogy progeszteron szintje a kelleténél magasabb, sajnos ez szintén egy olyan állapot, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyrészt a magas progeszteronszint fokozza az emlőrák kialakulásának kockázatát. Másrészt tünetként utalhat mellékvese-hiperpláziára is.
Gyógyszerek nélkül is hathatunk rá
Ha gyógyszerek nélkül szeretnénk növelni a progeszteronszintünket, ajánlott a szójabab Diascorea uliosa változatából készült termékeket keresni. Az ebből kivont progeszteron ugyanis kémiailag nagyon hasonló a női test által termelt hormonhoz. A krémek azért népszerűbbek, mert abból közvetlenül a véráramba szívódik fel a progeszteronszerű anyag, míg tabletta formájában a kevésbé hatékony a bevitel, mivel a máj nagyon gyorsan lebontja a progeszteront, így sokkal kevesebb kerül belőle a véráramba.
Ezeket együk
Érdemes olyan élelmiszereket rendszeresen fogyasztani, melyek vagy progeszterontartalmúak, vagy képesek stimulálni a szervezet progeszterontermelését. Ilyenek például:
- a bab,
- a brokkoli,
- a kelbimbó,
- a káposzta,
- a karfiol,
- a kelkáposzta,
- a diófélék,
- a tök,
- a spenót,
- és a teljes kiőrlésű gabonák.
Más ételek azzal segíthetik a progeszteronszint növekedését, hogy csökkentik az ösztrogén termelődését:
- banán
- káposzta
- kagylófélék,
- dió.
Mindezeken túl érdemes az alábbiakat is bevetni:
- a barátcserje-kivonat alapvetően pozitív hatással van a női hormonrendszerre.
- az egészséges testsúly elérése és fenntartása azért fontos, mert a zsírszövetek több ösztrogént termelnek, ami felborítja az ösztrogén-progeszteron egyensúlyt.
- a stressz csökkentése: ez azért fontos, mert a progeszteron ennek hatására átalakulhat kortizollá (stresszhormon).
- a túlzott testmozgás kerülése: a rendszeres, moderált szintű mozgás segíthet a stresszkezelésben, ellenben a megerőltető aktivitás épp az ellenkező hatást érheti el, stresszhormonok termelődnek majd a progeszteron kárára.