Látványra sem túl kellemesek, döngicsélésük a böglyökével vetekszik, ha pedig veszélyben érzik maguk, szinte lemoshatatlan, förtelmes szagú váladékkal terítik be támadójukat. Mondhatni tehát, hogy a címerespoloska-alkatúak - Magyarországon elsősorban a zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska - egyedei bőven rászolgáltak a velük kapcsolatban érzett viszolygásra, már-már közutálatra, amely minden ősszel felerősödik, ahogy ezek a rovarok helyet követelnek maguknak a lakásokban, házakban. Télen ritkábban találkozunk velük, tavasszal viszont ismét nagy számban bújnak elő, sok bosszúságot okozva ezáltal országszerte.
A tél meg sem kottyan a poloskáknak
"Szinte biztosan több címeres poloskával fogunk találkozni az elkövetkező időszakban, ahogy melegszik az idő" - erősítette meg aggodalmunkat Szalai Károly, az Abatox kártevőirtó cég sajtóreferense. Ezek az állatok a hideg elől menekülve a lehető legkülönfélébb helyekre képesek elrejtőzni, ahol kicsit is komfortosabb környezetet találnak, kezdve a redőnytokoktól a farakásokon át egészen az erkélyekre kitett bútorokig és egyéb tárgyakig. Mivel a felnőtt példányok mínusz 20, a peték pedig akár mínusz 50 Celsius-fokig is életben maradnak, az sem igaz, hogy csupán egy-egy enyhébb tél után kell poloskainvázióra számítanunk. Valójában minden tavasszal előcsalja rejtekhelyükről a napsütés a kellemetlen betolakodókat, amelyek rövid időn belül vissza is térnek a természetbe, amint a növényzet zöldbe borul.
Addig is viszont ott fognak sütkérezni a házfalakon, ablakokon, illetve a lakás mindazon pontjain, ahol zavartalanul élvezhetik a napsütést. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy vajon mit tehetünk a nemkívánatos vendégekkel szemben. Nos, a szomorú helyzet az, hogy viszonylag kevés eszköz van a kezünkben, sőt lényegében csak fizikai úton tudunk megszabadulni a poloskáktól. A kültéren lévő egyedekkel szemben a szúnyogháló, a beltéren tanyát verő társaikkal szemben a papír zsebkendős vagy műanyag palackos nyakon csípés és kiebrudalás hozhat megoldást. Sokan esküsznek a rovarok potenciális menedékhelyei, így például az ablakkeretek befújására fokhagymaspray-vel, de ennek a módszernek sem garantált a hatásossága. "Viszonylag új keletű problémáról van szó, így egyelőre nincsenek igazán hatékony irtószerek, csapdák" - mondta el Szalai Károly.
A tudomány is keresi a fegyvert
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Véletlen atrocitások akármikor történhetnek, és bár egy-egy csípés kétségkívül igen kellemetlen, összességében azonban mind a vándorpoloskák, mind a márványospoloskák ártalmatlanok az emberre nézve. Komoly károkat okoznak viszont a mezőgazdaságban és a házak körüli kiskertekben, hiszen egyebek mellett fogyaszthatatlanná teszik a paradicsomot, a paprikát, az uborkát vagy éppen a zöldbabot is.
Ez is érdekelhet
Inváziós fajok lévén nincs természetes ellenségük a hazai ökoszisztémában, és a klíma is megfelel nekik, elszaporodásuknak tehát nincs valódi akadálya. A problémát felismerve kezdtek a közelmúltban egy hatékony és környezetbarát poloskacsapda kifejlesztésébe a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatói. "A csapdákkal sajnos nem fogjuk tudni teljesen kiirtani ezeket a kártevő rovarokat, de az egyedszámukat remélhetőleg jelentősen visszaszoríthatjuk majd" - nyilatkozta tavaly ősszel Kontschán Jenő tudományos főmunkatárs, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének igazgatója. A szakember szerint az eszköz prototípusa legkésőbb 2020 végére el is készülhet.
