Nemrég érkezett a hír, hogy Angela Merkel német kancellár síbalesetben medencetörést szenvedet. Michael Schumacher többszörös Forma-1 világbajnok életéért pedig most is küzdenek a francia orvosok, miután a 45 éves sportoló síelés közben egy sziklának csapódott. A jelek szerint igen veszélyesek ezek a népszerű téli sportok. Valóban így van? Mit tehetünk, hogy a téli pihenést épségben vészeljük át?
Veszélyek számokban
A Sport és egészség című osztrák tanulmányból kiderül, hogy akár a súlyos balesetek számát, akár az okozott költségeket nézzük, a foci és a kerékpározás mellett a havas sportok vezetik a mezőnyt. Évente mintegy 60000 kórházi kezelést igénylő sí- illetve havas sportbaleset történik Ausztriában. Az ugyancsak osztrák Sicher Leben Institut 2001-es baleseti statisztikája szerint, az összes baleset negyede következik be sporttevékenység közben, a halálos baleseteknek 7%-a. A sí és snowboard az igen balesetveszélyes sportok közé tartozik. A lesiklás esetében 1000 főre 16, snowboard esetében 44 baleset jut. A focinak sikerült ugyan leköröznie a snowboardot , de a futballnál nem regisztráltak halálos balesetet.
2006-ban készített osztrák baleseti statisztika adatai nagyon hasonlóak az öt évvel korábbihoz, elenyésző a változás. A számokból az is kiderül, hogy a síelésnél és boardnál a sérülések 11-11%-a fejsérülés. Míg a hódeszkások csaknem 50%-ban a kezüket vagy karjukat törik, addig a sízőknél a lábsérülések viszik a pálmát nagyjából ugyanilyen arányban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kikért jönnek a mentők?
Magyar adatokat nem sikerült felkutatni. Mindenesetre az osztrákoktól megtudhatjuk: egyértelmű, hogy síelni érkező külföldi vendégeik körében történik több súlyos kimenetelű sí- és boardbaleset, saját állampolgáraik biztonságosabban művelik a téli sportokat. A legtöbb baleset olyan helyzetekből adódik, amelyek elkerülhetőek lennének a sportolás előtt, alatt és után. Alapszabály, hogy megfelelő felszerelésben, pihenten, edzetten, bemelegítve és csak tudásunknak, lécbiztonságunknak megfelelő pályára szabad felmenni: ahonnan biztonsággal egyedül is le tudunk majd jönni.
Karbantartott lábravalót!
A felszerelés nem két fillér, mégsem ezen spórolunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rosszul karbantartott felszerelés okozza a legtöbb lábsérülést. A léceket a kirándulás előtt időben meg kell éleztetni, hogy irányíthatók legyenek jeges, egyenetlen pályán is. A sítalp-karbantartás 2500-5000 forintot tesz ki, de főként biztonsági szempontból megéri. Új, kipróbálatlan bakanccsal nem tanácsos többnapos túrára vállalkozni. Ha kényelmetlen, inkább másikat kell kölcsönözni. Ellenőrizni kell azt is, hogy a megfelelő súlyú emberre és sítudásának megfelelő erősségűre legyen állítva a kötés. Nem elég, ha a bakancs csak beleillik. A felcsatolt bakancsot oldalról megrugdosva meg kell bizonyosodni, hogy túl kicsi erőhatásra nem, de nagyra már kiold. A laza és túl erős kötéserősség egyaránt veszélyes. Kölcsönzőben is ellenőriztethetjük, de ha például túl laza, annak legkésőbb a pálya tetején végzett bemelegítéskor ki kell(ene) derülnie...
Mellesleg elmarad az izomláz
Az edzett síelő mindenképp biztonságosabban veszi az akadályokat. "Sokkal jobban élvezem, sikerélményt ad, ha nem fáradok el olyan hamar, és a buckás részen is le tudok jönni" - mondja az egyik hölgy a pálya tetején, aki mégsem rest bemelegíteni. Azután bevallja, hogy bár rendszeresen sportol, külön a síelésre edzeni már nem volt ideje. Itt már csak röpke bemelegítés, sőt, inkább nyújtás következik.
Orvosok és sportolók a megmondhatói, hogy a helyesen végzett stretching tökéletes ellenszere az izomláznak. Ha hosszú évek óta elmaradhatatlan társa volna, itt az ideje, hogy kipróbálja, milyen a síszünet nélküle. A stretching nem fáraszt, csak a síelésnél használt izmok feszülését kell érezni.
"A leginkább igénybevett izmok természetesen a comb és vádli izmai, na és a hátizmok - sorolja Emhő Réka, volt magyar öttusabajnok, úszás-, aerobic- és síoktató. - Minden izomcsoportot kétszer tegyünk ki a feszülésnek, ehhez felváltva végezzük jobb- és baloldali tagjaink nyújtását, miközben az ellenoldali izmokat is aktiváljuk."
Az időben elkezdett edzés
Hogy erőnlétbeli hiányosságok kevésbé szabjanak határt az élvezetnek, íme néhány gyakorlat a rendszeres felkészüléshez. Ideális a heti három edzés, a minimum a heti egy, nyolc héttel a síszabadság előtt kellene kezdeni...
Bemelegítésnek összesen két perc térdemeléses, majd sarokemeléses futás, végül szökdelés; minden második ugrás után a lábak keresztezésével, hol a jobb, hol a bal láb legyen elől. Következzék az erősítés. Minden gyakorlatot 15-ször kell ismételni:
- Csípőre tett kézzel, egyenes, kissé előredöntött háttal kisterpeszben guggoljunk le félig, azaz rogyasszuk be a lábunkat, majd egyenesedjünk fel.
- Azonos kiinduló helyzetből csak a sarkat emelgessük.
- Fél lábon a másik lábat emelgessük oldalra.
- Könyöklős fekvőtámaszban cserélgessük a támaszkodó lábat.
A boardozóknak kiegészítésül:
- Szökdelés, a felsőtest mindig előrenéz, de a csípőt és a lábakat ugráskor forgassuk jobbra, illetve balra.
- Háton fekvés, lábak talppal a földön, fel kell emelni a feneket, majd a támaszkodó lábakat cserélgetni. Jó hát- és hasizom erősítésre.
Végül nem árt a combizmokat is kitartásra edzeni. Síelőknek tojásülés, boardosoknak, az egyik láb legyen kicsit előrébb, így kell maradni két percen át!
"Az edzés ugyanolyan fontos, mint a bemelegítés - mondja a síoktató. - Sajnos nem szokott elegendő idő jutni a felkészülésre. Ilyenkor legalább arra kellene figyelni, hogy a síizmokat kezdjük el mindennapi tevékenységeink közepette intenzívebben használni. Lift helyett ott a lépcső, és remélem, nem botránkoznak meg, de... miért kellene leülni a vécére? A tojásülés a legjobb combizom-erősítő. Azt is ajánlom, hogy aki - főleg kezdő! - csak teheti, itthoni síiskolában, akár műanyagpályán is vegyen legalább egy fél- vagy egynapos oktatást. Fontos az alapdolgokat megtanulni, az élezést, hogyan kell párhuzamos léccel felmenni a dombon, az enyhe rézsútsiklást. Ebben az izmok is elkezdenek edződni."
Alattomos fejsérülések
A 11%-nyi fejsérülés rendszerint jól gyógyul, kevés a halálos kimenetelű, de a baleseti sebészek óvatosságra intenek, mert lehet alattomos fajta. Többnyire nem látszik külső sérülés, sőt panaszok sincsenek. Fölöslegesnek tűnhet, a bukás után mégis a legjobb kórházba menni, hogy orvos döntse el a teendőket. Rendszerint hamar alábbhagynak az enyhe agyrázkódás jelei, a fejfájás, szédülés, elmúlik a rövid emlékezetkiesés. Ha viszont az első 24 órában agyvérzés, zúzódás miatt hirtelen komolyra fordul a helyzet, csak kórházban lehet ellátni. Az orvosok ezért egy napra szeretik megfigyelésre a kórházban tartani a sérültet.
A fejsérülések 85%-a megfelelő bukósisak viselésével kivédhető. Ugye, elég érv mellette? Olaszországban a 14 év alatti gyerekeknek már kötelező. A gondozott pályák és a carving-technika nagysebességű száguldozásra csábít, talán ez lehet az oka, hogy a fejsérülések száma egyelőre nő.
Lavinaveszély
A szűz hó csábító, de csak kevés magyar síelő tud bánni a léceivel a mély hóban, s van hozzá kellő erőnléte. A puha paplannak látszó hótömeg kegyetlen csapdává válhat. Nem is beszélve a pályákon kívül hóval álcázott szakadékokról, letörésekről és a lavinaveszélyről. A tapasztalt helyiek a pályán kívül el sem indulnak lapát, szonda és lavina-adóvevő nélkül, ami szükség esetén a hó alól is jelt adhat a keresőknek. Walter Würtl, az osztrák hegyimentőktől elmondta; Ausztriában a 2006-2007 telén 198 embert ért lavinaomlás, 91-et túra, 67-et síelés, 29 snowboardozás közben. 100 lavina által teljesen betemetett emberből csak 56-ot sikerül megmenteni. Sokan egyszerűen alábecsülik a veszélyt. A kijelölt pályákra csak ritkán érkezik lavina, illetve ha mégis, kisebb hótömeg kerül rá.
Az álmos sofőr vészjelei
A többnapos síelés idején a fáradtságtól kellemesen elzsibbadva lehet a legjobbakat aludni. Mégis, ha csak egy-két napra kerekedik föl valaki, és első nap korán akar a pályára érkezni, lehet, hogy már a pályán álmos lesz. Az álmosság az egyik fő veszélyforrás. A normál napi ritmus szerint ebéd után leesik a vérnyomás, elálmosodunk, s lám, a síbalesetek többsége is koradélután következik be. A balesetveszélyt mérséklendő ebédre ne együnk sokat, egy-egy szendvics, kocka csoki, müzliszelet, egy kis tányér leves vagy kakaó elég. Inkább a reggeli legyen kiadós, s vacsoránál fogyasszunk több energiapótló étket.
Ugyancsak veszélyes, ha valaki az indulás napján az utolsó percig tartó síelés után ül volán mögé. A kávé, energiaital, hangos zene csalóka ébren tartók, hatásuk elmúltával annál hevesebben tör rá a sofőrre az álmosság. Az együttutazók felelőssége is odafigyelni ennek jeleire: szűknek érzi a sávot, elvéti a kijáratot, nem veszi észre az útjelző táblákat, pislog, dörzsöli a szemét, ásítozik, hunyorog, nyújtogatja a nyakát, hátát, fészkelődik. Ha bárki a kocsiban ilyen jelekre lesz figyelmes, szünetet kell tartani, meg kell állni, s ha lehet, más vegye át a kormányt. Van, aki hajlamos a hősködésre, váltig állítja, hogy nem álmos. Ilyenkor inkább vállalni kell a konfliktust, semhogy esélyt adjunk a balesetre. Hogy tartsuk távol az álmosságot? A vezetés előtti éjszaka aludjunk sokat, a pályán senki ne hajtsa magát a végsőkig. A vezetés napján mellőzzük az alkoholos kortyokat . Aranyszabály, hogy az úton kétóránként vagy 200 kilométerenként kell szünetet tartani, ilyenkor ki kell szállni, és alaposan megmozgatni a tagokat. A túlfűtött kocsi álmosít, ha pedig a hideg miatt túlságosan be vagyunk bugyolálva, akadályoz az ébren tartó mozgásban, marad tehát az arany középút!
Ha mindent végigolvasott és megszívlelt, nyugodt szívvel kívánunk élvezetes síelést!
